Atlétika: lenyűgöző előzések, drámai mellbedobások – futók, akik naggyá tették a vb-t

EDWIN MOSES – AKI TÍZ ÉVEN ÁT VERHETETLEN VOLT

A világbajnokságot még éppen időben találták fel ahhoz, hogy minden idők egyik legjobb gátfutója, Edwin Moses felkerüljön az aranyérmesek listájára. Az 1955-ös születésű amerikai világklasszis 1977 és 1987 között sorozatban 122 futamot nyert meg 400 gáton, köztük két olimpiai döntőt és az 1983-as első világbajnokság fináléját – meggyőző fölénnyel.

A nagy sorozat azonban 1987 júniusában megszakadt, a trónkövetelő honfitárs, Danny Harris legyőzte őt Madridban. Ilyen előzmények vezették fel az 1987-es római vb-t: Moses csak a harmadik legjobb idővel került be a döntőbe, ahol viszont nagyot futott, elsőként fordult a célegyenesbe, és bár Harris, valamint a régi nagy rivális, az előző vb-n ezüstérmes Harald Schmid feljött rá, a 32 éves öreg harcos az utolsó erejét összeszedve, 47.46-os vb-rekorddal megnyerte a futamot. Két üldözője csupán két századmásodperccel maradt le mögötte…

MERLENE OTTEY – AKI A LEGTÖBB EGYÉNI ÉRMET NYERTE

Ott volt az első világbajnokságon Merlene Ottey is, sőt hazavitt két érmet: 200-on ezüstérmes lett, a 4x100-as jamaicai váltóval bronzérmes. Világbajnoki szereplése tizennégy évet ível át (1983–1997), és ha türelmesen várni kellett is az aranyéremre, az csak-csak megszületett: 1987 még két bronzot hozott (100, 200), 1991-ben Tokióban is meglett ugyanez a két harmadik hely, mígnem elérkezett a vb utolsó napja, a női 4x100-as váltó döntője és az első világszintű jamaicai diadal – a befutó Ottey lenyűgöző hajrájának köszönhetően.

Két évvel később, Stuttgartban már egyéni aranyat is nyert (két századdal előzte meg Gwen Torrence-t 200-on), sőt 1995-ben is az övé lett a szám, akkor úgy, hogy az élen végző nagy riválist, Torrence-t pályaelhagyás miatt kizárták. Az 1997-es athéni bronz Ottey 14. szabadtéri világbajnoki érme volt (3 arany, 4 ezüst, 7 bronz), annyival akkor vb-rekorder volt, és ma is második a vb-rangsorban. És ami a férfiakat is figyelembe véve ma is páratlan teljesítmény: 10 egyéni vb-érmet őriz!

GAIL DEVERS – AZ ELSŐ NŐ, AKI EGYSZERRE VOLT A 100 M OLIMPIAI ÉS VILÁGBAJNOKA

Nem maradhat ki összeállításunkból az a sportolónő sem, aki legyőzte Otteyt minden idők legkiélezettebb vb-döntőjében: Gail Devers (10.82) csupán egy ezredmásodperccel előbb ért be a célba 100 méteren 1993-ban Stuttgartban, mint jamaicai riválisa…

Az amerikai klasszis ezzel az első nő lett, aki egyszerre birtokolta a 100 méter olimpiai és világbajnoki címét. Devers az atlantai játékokon is megnyerte a 100-at, ezzel együtt a legfontosabb egyéni szabadtéri érmei nagyobbik részét egy másik versenyszámban gyűjtötte be: 100 gáton egymás után háromszor lett világbajnok (1993, 1995, 1997), a következő két vb-n pedig ezüstérmes. Egy váltóbeli arany és ezüst teszi teljessé a tekintélyes, nyolc vb-érmes kollekciót.

CARL LEWIS

Akárcsak Moses, honfitársa, Carl Lewis is emelte az első két világbajnokság (arany)fényét, de nem csupán egy versenyszámban: Lewis 100 méteren, a 4x100-as váltóval és távolugrásban is aranyérmes lett mindkét vb-n, sőt a két futószámban diadalt aratott 1991-ben Tokióban is – és csupán öt centiméter hiányzott a Mike Powell elleni legendás távolugrópárbaj megnyeréséhez. A három százas világbajnoki címe közül a harmadikat, a tokióit nem akármilyen idővel, 9.86 másodperces világcsúccsal hódította el!

Harminckét évesen ott volt 1993-ban Stuttgartban is, és egy olyan számban akasztottak vb-érmet a nyakába, amilyenben korábban még nem: második lett 200 méteren! S bár nem tartozik a vb-történelemhez, lehetetlen nem említést tenni róla: több sérüléssel megküzdve, éveket végigszenvedve felkészült az 1996-os atlantai játékokra, és sorozatban negyedszer is olimpiai bajnok lett távolugrásban.

USAIN BOLT – AKI A LEGTÖBB VB-ARANYAT GYŰJTÖTTE A FÉRFIAK KÖZÖTT

Ha Edwin Moses és Carl Lewis teljesítményére a „korszakos” jelzőt használjuk, mit írhatnánk a jamaicai világklasszisról? Usain Bolt tíz év alatt hat szabadtéri világbajnokságon vett részt, és mindegyiken nyert érmet: az elsőn (2007) két ezüstöt, az utolsón (2017) egy bronzot – a közbülső négyen 11 aranyat. Tizennégy világbajnoki érmével csúcstartó a férfiak között, 100-on és 200-on 2009-ben futott világbajnoki csúcsa egyben a világ legjobb eredménye ma is – tíz év után ő volt az első, aki világcsúcsot futott világbajnokságon. Bolt természetesen tagja volt annak a jamaicai 4x100-as váltónak is, amelyik a 2012-es olimpián felállította a ma is irányadónak számító világcsúcsot (36.84). Fantasztikus sportember, akinek pályafutásáról a Nemzeti Sportban is élvezetes cikksorozatot olvashattak.

ALLYSON FELIX – AKI ÖT VB-N NYERT EGYNÉL TÖBB ARANYÉRMET

Aki a férfiaknál Usain Bolt, az a nőknél Allyson Felix: az övé a legtöbb világbajnoki érem. Csakhogy míg Boltnak éremből van 14, az amerikai futónő aranyból gyűjtött annyit – az ezüstökkel és a bronzokkal együtt az ő vb-éremkollekciója 20 darabot számlál. Az aranygyűjtés 2005-ben Helsinkiben 200 méteren kezdődött, és 2022-ben Eugene-ben, hazai közönség előtt, a 4x400-as váltóval ért véget. Felix háromszor lett a 200 méter, egyszer pedig, 2015-ben Pekingben a 400 világbajnoka, váltókban (4x100, 4x400, mix) összesen tíz aranyérmet akasztottak a nyakába.

A 14 aranyérem és a 20 érem egyaránt világbajnoki rekord, a férfi atléták között sincs senki, aki hasonlóval dicsekedhetne. A pályafutását 2022-ben befejező amerikai futó öt világbajnokságon (2007, 2009, 2011, 2017, 2019) nyert egynél több aranyérmet, a 2007-es oszakain hármat is: a híresen fölényes 200-as diadala után a 4x100-as és a 4x400-as amerikai váltó sikerében is részes volt.

SHELLY-ANN FRASER-PRYCE – AKI A LEGTÖBBSZÖR VOLT A 100 MÉTER VILÁGBAJNOKA

Amilyen szomorú volt Felix számára a 2013-as moszkvai világbajnokság – majdnem egyéves kihagyással járó combizomsérülés a 200 méter döntőjében –, olyan szép emlék a második legnagyobb vb-éremkollekció tulajdonosának: Shelly-Ann Fraser-Pryce nemcsak az említett félkörös sprintszámot nyerte meg, hanem a 100 métert is, valamint tagja volt a 4x100-on diadalmaskodó jamaicai váltónak. Nagyszerű tripla! Fraser-Pryce-nak ugyanúgy 14 vb-érme van, mint Otteynak, csakhogy ebből 10 arany, héttel több, mint amennyit a nagy előd összegyűjtött. S lehet, hogy Felix teljes kollekciója nagyobb, egyéni aranyból Fraser-Pryce-nak van több; 13 év leforgása alatt ötször hódította el a világbajnoki címet 100 méteren – ilyesmire sem női, sem férfi sprinter nem volt képes rajta kívül. Nézzük az első százas vb-diadalt!

JUSTIN GATLIN – AKI A LEGTÖBB VB-ÉRMET NYERTE FÉRFIKÉNT 100-ON

Szintén hosszú idő, tizenkét év telt el Justin Gatlin első és utolsó 100-as világbajnoki címe között, de a két végpont között szó sem volt aranyhalmozásról. Neki ez a kettő jutott egyéniben. A másodikig tartó hosszú böjt egyik oka Usain Bolt felbukkanása és tündöklése – a másik pedig a dopping… Gatlin 2005-ben a 100 és a 200 métert is megnyerte a helsinki világbajnokságon – Maurice Greene (1999) után ő volt a második, akinek ez sikerült –, aztán jöttek az eltiltások. Visszatérése után pedig a vb-ezüstök Bolt mögött (2013, 2015). De nem hagyta annyiban: a 2017-es londoni vb-n, 35 évesen legyőzte a nála négy és fél évvel fiatalabb Boltot, aki – Chris Coleman mögött – csak harmadik lett.

A közönség egy részének nem tetszett Gatlin diadalmas visszatérése, Sebastian Coe, a nemzetközi atlétikai élet irányítója sem tartotta „tökéletes forgatókönyvnek” a történteket, de az amerikait ez is tovább acélozta. 2019-ben Dohában, 37 évesen és 230 naposan még jó volt egy vb-ezüstre 100-on, a 37.10-es országos csúcsot futó amerikai váltó tagjaként pedig a legidősebb világbajnok sprinter lett. Nincs még egy olyan férfi futó, aki olyan sok vb-érmet (5) és olimpiai + vb-érmet (8) nyert 100 méteren, mint ő.

MO FARAH – AKI KÉTSZER DUPLÁZOTT 5000-EN ÉS 10 000-EN

A szomáliai származású brit csodafutó négy egymást követő világbajnokságon nyert érmet 5000 és 10 000 méteren: 2013-ban Moszkvában és 2015-ben Pekingben mindkét távon aranyérmes lett, 2011-ben az 5000-et, 2017-ben, Londonban, hazai pályán a 10 000-et nyerte meg, a másik távon ezüstérmes lett. Elképesztő széria, pláne, ha hozzátesszük, hogy a közbülső két olimpián (2012, 2016) is első lett e két távon, no meg van öt Európa-bajnoki címe is. Mo Farah sikerrel tette próbára magát hosszabb távon is: 2018-ban megnyerte az egyik legnagyobb presztízsű maratonit, a chicagóit.

TIRUNESH DIBABA – AZ ELSŐ NŐ, AKINEK MEGVOLT EGY VB-N AZ 5000 ÉS A 10 000

Ha az egyéni aranyérmeket nézzük, akkor akárcsak Farah (6) a férfiaknál, a nők között Tirunesh Dibaba is a világbajnokságok történetének második legeredményesebb futójának mondhatja magát (holtversenyben). Az etióp futónő 18 évesen és 90 naposan az addigi legfiatalabb világbajnok lett 2003-ban, két évvel később megvédte vb-címét 5000 méteren, majd bezsebelt három világbajnoki címet 10 000 méteren is. Ami a 2005-ös Helsinki dupláját illeti, rég látott bravúrral ért fel: Dibaba volt az első nő, aki egy világbajnokságon megnyerte e két versenyszámot (a 2008-as pekingi olimpián is az övé lett a két aranyérem). S bár a 2015-ös vb-t kihagyta, mert kisfia született, a család nem maradt vb-arany nélkül: húga, Genzebe 1500 méteren világbajnok lett! A visszatérése után Tirunesh 10 000-en olimpiai bronzérmes (2016), majd világbajnoki ezüstérmes (2017) lett, aztán eredményes kirándulást tett a maratonik világában – egy évvel Farah előtt ő nyerte a női versenyt Chicagóban…

…ÉS AKIKET NEM VOLT SZÍVÜNK EMLÍTÉS NÉLKÜL HAGYNI

1983, Helsinki: minden idők egyik legnagyobb hajráját mutatta be Alberto Cova a férfiak 10 000 méteres síkfutásában: az olaszok akkor már Európa-bajnok, később olimpiai aranyérmet is szerző hosszútávfutója a célegyenesben négy riválist megelőzve kaparintotta meg a világbajnoki címet!

1983, Helsinki: emlékezetes hajrát hozott a férfiak 5000 métere is. Az ír Eamonn Coghlan az utolsó kanyarban előzte meg a szovjet Dmitrij Dmitrijevet, de még mögötte volt, amikor diadalittasan rázni kezdte az öklét, érezvén, hogy két olimpiai negyedik hely után ez az arany most az övé lesz. Az alábbi rövid portréfilm 7. percénél kezdődik a különleges finis felidézése, melynek során Coghlan arról is beszél, hogy nem a kifáradt rivális végső megalázása volt a célja öröme kifejezésével; csupán érezte, ezek futókarrierje legszebb pillanatai, amelyeket vétek lenne nem átélni.

1987, Róma: a portugál Rosa Mota az egyetlen női maratonista, aki egy időben birtokolta az olimpiai, a világbajnoki és az Európa-bajnoki címet. A vb-aranyát 2:25:17-es idővel érte el az olasz fővárosban, méghozzá ilyen szintű eseményen ritka nagy fölénnyel: 7 perc 21 másodpercet vert e második helyezettre. Amikor célba ért, néhány pillanatig maga sem volt biztos abban, hogy tényleg vége – aztán megnyugtatták: valóban beért…

1991, Tokió: hiába vette át az első helyen a 400 méter világbajnoka, Antonio Pettigrew a stafétabotot, az esélyes amerikai váltó csak ezüstérmes lett 4x400-on. Az alapvetően gátas Kriss Akabusi ugyanis lehajrázta, a britek 1936 óta először világversenyt nyertek.

1991, Tokió: a német futónők mindmáig utolsó világbajnoki sprintaranyait Katrin Krabbe szállította: a keletnémet futóiskola neveltje (akit később eltiltottak nem megengedett teljesítményfokozó használatáért) 100 és 200 méteren is nagy győzelmet aratott.

1991, Tokió: Algériának korábban egyetlen világbajnoki érme sem volt, de két remek 1500-asa néhány nap leforgása alatt besöpört két aranyat is: Nureddin Morszeli utcahosszal nyert a férfiaknál, Hassziba Bulmerka hatalmas hajrát kivágva iskolázta le a női mezőnyt.

1993, Stuttgart: a döntőre készülő 4x400-as amerikai váltóban ketten is ott voltak a két évvel korábbi csalódott ezüstösök közül (Andrew Valmon, Quincy Watts), és ezúttal, Butch Reynoldsszal és Michael Johnsonnal kiegészülve senkinek sem adtak esélyt az előzésre. A német városban futott elképesztő világrekordjuk (2:54.29) ma is érvényben van.

1995, Göteborg: az egymást követő második világbajnokságon végzett a világcsúcsidőn belül a női 400 gát első két helyezettje. Kim Batten 52.61-gyel győzött, egy századdal megelőzve a szintén amerikai Tonja Bufordot.

1995, Göteborg: szomorú előzmények után lett kétszer is világbajnok a kubai Ana Quirot. Egy otthoni tűzesetben, állapotosan súlyos égési sérüléseket szenvedett, elvesztette koraszülött kislányát is. Két és fél évvel később világbajnok lett 800 méteren, majd Athénban – a célegyenesben ellépve az addig vezető későbbi olimpiai bajnok, a szám másik kiválósága, Maria Mutola mellett – megvédte elsőségét (az alábbi videón ez utóbbi látható).

1995, Göteborg: sorozatban négy világbajnoki címet gyűjtött be 10 000 méteren a hosszútávfutás történetének egyik legnagyobb alakja, az etióp Haile Gebrselassie. Később egy bronzot, majd egy ezüstöt nyert ezen a távon, de diadalokból is maradt még jócskán: 30 felett egymás után négyszer nyerte meg az egyik legnagyobb presztízsű maratonit, a berlinit, kétszer világcsúccsal! A négy tízezres világbajnoki címe közül a másodikhoz, a göteborgihoz fűződik a legjobb idő (27:12.95).

1997, Athén: megkezdte az aranyérmek gyűjtését Gabriela Szabo: a Roberta Brunet és Fernanda Ribeiro elleni 5000-es csatáját nagy hajrával megnyerő romániai futó a három világbajnoki címe közül az elsőt szerezte. Mindazonáltal a sydneyi olimpia 5000-es döntője, a Sonia O'Sullivan ellen megnyert nagy hajrá az, amit a leggyakrabban emlegetnek, ha a besztercei születésű sportolónő szóba kerül.

1997, Athén: Cathy Freeman három igazán nagy győzelmet aratott 400 méteren. A legnagyobb diadala kétségkívül a saját közönség előtt, Sydneyben kivívott olimpiai bajnoki cím volt 2000-ben. Az azt megelőző évben – sérülések miatti hosszú kihagyás után – győzött a sevillai világbajnokságon, ám minden Athénban kezdődött: az 1-es pályán futva elhódított első világbajnoki címmel.

1999, Sevilla: s ha már sorozatok, ne hagyjuk ki a férfi 800 korszakos egyéniségét, a kenyai születésű, de dán színekben versenyző Wilson Kipketert se, aki Hezekiél Sepenget két századmásodperccel lehajrázva, a célba valósággal bezuhanva egymás után harmadszor lett a táv világbajnoka.

2001, Edmonton: két olimpiai bajnoki címe már volt női 10 000 méteren, az elsővel (1992) ő lett Afrika első női olimpia bajnoka, de világbajnoki aranyat még nem nyert – ezt a hiányt pótolta az etióp Derartu Tulu, a célegyenesben visszaverve honfitársa, Berhane Adere támadását. Utóbbi négy századdal maradt le, két évvel később, Párizsban aztán már ő lett a világbajnok.

2003, Párizs: már a kilencedik világbajnokságot rendezték meg, de a férfi 110 gátnak még mindig csak három aranyérmese volt. És számuk nem gyarapodott a francia fővárosban sem: az amerikai Greg Foster három és a brit Colin Jackson két aranya után az amerikai Allen Johnson már a negyediket, egyben az utolsót nyerte meg.

2003, Párizs: a házigazdák három aranyérmet nyertek; Eunice Barber távolugró diadaláról már beszámoltunk, győzött a 4x400-as férfiváltó, valamint a 4x100-as női staféta. Utóbbi négyesben Patricia Girard, Muriel Hurtis és Sylviane Félix is nagyot futott, de azért bőven maradt tennivalója a befutónak, Christine Arronnak, aki az amerikai Torri Edwardsot lehajrázva 41.78-as francia rekorddal, világbajnokként száguldott át a célvonalon.

2007, Oszaka: a 400 méter hivatalban lévő olimpiai és világbajnoka, az amerikai Jeremy Wariner utóbbi címe megvédése reményében érkezett Japánba, és olyannyira sikerrel járt, hogy aranyérmes idejével (43.45) ma is a táv negyedik leggyorsabb emberének számít.

2007, Oszaka: a 110 gát athéni olimpiai bajnoka, a kínai Liu Hsziang egy-egy vb-bronz és -ezüst után világbajnoki reményeket dédelgetett, de az elődöntőbeli ideje csak a kilences pályára volt elég. Lehet-e onnan nyerni? Kerek három tizedet javítva, 12.95-nel lehetett!

2009, Berlin: az etióp Kenenisa Bekele a hatodik férfi hosszútávfutó volt, akinek ugyanazon az olimpián sikerült megnyernie az 5000 és a 10 000 métert (2008), ám közülük csak neki adatott meg, hogy világbajnokságon is megkísérelje a duplázást. Egy évvel a pekingi ötkarikás dupla után sikerrel is járt; az elképesztő utolsó körrel 10 000-en elért 26:46.31 máig vb-csúcs.

2015, Peking: Ezekiel Kemboi berlini győztes ideje (8:00.43) szintén ott virít még a vb-csúcsok listáján, de mi most a hat évvel későbbi fináléra hívjuk fel a figyelmet. A kenyai klasszis sorozatban negyedszer lett a 3000 akadály világbajnoka, méghozzá egy olyan verseny végén, amelynek második, harmadik és negyedik helyén is honfitársai végeztek.

2019, Doha: Sifan Hassan is birtokol érvényes vb-rekordot: az etiópiai születésű, de 15 éves kora óta Hollandiában élő és annak színeiben versenyző futónő 3:51.95 perc alatt száguldott végig az 1500 méteren. Tette mindezt úgy, hogy egy héttel korábban 10 000 méteren is világbajnok lett. E két számban csak neki sikerült aranyérmet nyernie ugyanazon a világbajnokságon.

2022, Eugene: először került afrikai országba a 100 gát világbajnoki címe, és ment vele a világcsúcs is. A nigériai Tobi Amusan az elődöntőben 12.12 másodpercre javította a rekordot, majd az esti döntőben még gyorsabb futással lett aranyérmes (12.06), csakhogy a hátszél a megengedettnél erősebb volt, így az első eredmény maradt a csúcs mindmáig.

2022, Eugene: világcsúcsot hozott a hosszabbik női gátfutószám is: Sydney McLaughlin-Levrone 50.68-cal nyert 400 gáton. Érdekesség, hogy három évvel korábban a szintén amerikai Dalilah Muhammad is világcsúccsal (52.16) lett aranyérmes, éppen McLaughlin előtt. Neki Oregonban a bronz jutott.

A cikk megjelenését a2023-as budapesti atlétikai világbajnokság szervezőbizottsága támogatta.