Atlétikai vb: Harminc kilométer után szembejön a valóság – Szemerei Levente

Élete negyedik maratoni versenyére nem akárhol kerül sor, a budapesti atlétikai világbajnokságon, hazai közönség előtt, ami még akkor is pluszlendületet adhat a 23 éves Szemerei Leventének, ha augusztusban nem lesz ideális futóidő a távhoz. Sokáig általában az idősebbek váltottak a hosszú távokról a maratonira, de a Szekszárdi Sportközpont atlétájának esete már alkalmazkodik a nemzetközi trendhez, amikor a futók már egészen fiatalon kerülnek be a maratoni táv körforgásába.

„Néhány évet azért eltöltöttem a pályaatlétikában, hogy legyen némi rálátásom. Az ezerötszáztól az ötezer méterig minden távon kipróbáltam magam, és nem is voltak olyan rossz nemzetközi eredményeim: háromszor indultam korosztályos Európa-bajnokságon, az U20-ason negyedik lettem háromezer méter akadályon, és sok korosztályos országos bajnokságot nyertem  – mondta a Nemzeti Sportnak Szemerei Levente. –  A hazai világbajnokság nagyon motivált, ugyanakkor nem éreztem, hogy más távon ki tudnék jutni, és mivel egyébként is a maratonira akartam váltani, ez a helyzet másfél évvel korábbra hozta a döntést. Az edzőmmel úgy voltunk vele, hogy akkor rajta, próbáljuk ki!”

Az átállás csak azért nem volt zökkenőmentes, mert éppen a koronavírus-járvány idejére esett, és hiába szeretett volna versenyezni, nem lehetett. Az utcai viadalok sorra elmaradtak, főleg Európában, ami bosszantó helyzet volt, hiszen éppen akkor állt le minden, amikor váltani akart.

„Így viszont több időm volt felkészülni. A félmaratonival kezdtem, amire 2021 közepétől egy éven át készültem, majd azt követően további fél évig építkeztünk a maratonira. A váltás bejött, sokkal jobban tetszenek az utcai versenyek, jobban megfognak azzal, hogy mindig mást látok az adott városból, a pályaatlétika ilyen szempontból jóval egyhangúbb  – fogalmazott Szemerei. – Tetszik az is, hogy a felkészülés sokrétű, és itt nincs mese, ha az ember nem végzi el azt a munkát, amennyi kell, akkor fejre állhat. Harminc kilométer után szembejön a valóság, akkor tudatosul benned, hogy még nagyon sok van hátra. Nem hiába mondják sokan, hogy az első harminc kilométer rövidebb, mint az utolsó tizenkettő. Az utolsó negyven percben fogynak el az ember tartalékai, akkor kell felráznia magát, hogy mentálisan is erős maradjon.”

Szemerei szerint a maratoni futás kilencven százaléka a fejen, tíz százaléka a lábakon múlik. Az indulók azért is várják nagyon a rajtot, mert felemelő érzés, hogy végre futhatnak, ugyanis egy évben kevés verseny van, sőt évente valójában egyre kell készülniük, arra megy el az év egyharmada. Ebből a szempontból elég sűrű a magyar atléta 2023-as éve, hiszen a bécsi maratoni és a világbajnokság után még rajthoz áll Varsóban (szeptember 24.) és Valenciában is (december 3.) is, de ezek közül egyértelműen a hazai vb a legfontosabb.

2021 óta Szemerei Levente négy-öt alkalommal is Kenyában, magaslaton edzőtáborozott, ami ugyan Európánál olcsóbb, de nagyobb kockázatot is rejt, hiszen más a környezet, más a kultúra, távol van, ezért sokáig kevesen választották Magyarországról. Számos dokumentumfilmet nézett meg róla, és tetszett neki, hogy a kenyai futók ötvenes, százas bolyban edzettek, majd egy svéd futóismerőse segítségével két éve jutott ki először. Akkor még egy helyinél lakott, másodszor viszont már edzőközpontba költözött, amelyben csak a futással kellett foglalkoznia, minden regenerációs eszköz a rendelkezésére állt, a napi három étkezés pedig nagy segítséget jelentett abban, hogy két edzés között ne ilyesmivel kelljen foglalkoznia.

„Szeretek oda járni, idén ősszel még biztosan visszamegyek  – tette hozzá Szemerei, aki idővel szeretné magát kipróbálni a hat legnevesebb major maratoni valamelyikén, Tokióban, Bostonban, New Yorkban, Chicagóban, Londonban vagy Berlinben, sőt, utóbbi kettő valamelyikére akár már jövőre is sor kerülhet. – Vonzanak ezek a versenyek, de az én eredményem még nem az a szint, hogy számoljanak velem, pláne, hogy meghívjanak, de európaiként egy két óra nyolc perces, két óra tíz perces idővel ez már nem lenne álom. Egyébként már a valenciai verseny is major besorolású a nemzetközi szövetségnél, és most pályázik a nagyok közé Sydney is, ahol ugyancsak szívesen futnék, de akár Milánóban vagy Rómában is, Olaszországban ugyanis még sohasem indultam. Fiatal vagyok, türelmesnek kell lennem, idő kell, míg ilyen viadalokra eljuthatok.”

Ahhoz képest, hogy áprilisban, a bécsi maratonin egyéni csúccsal (2:16:35) nyert magyar bajnoki címet, bevallása szerint nem volt ideális az idei felkészülése, sérülése után heteket kellett kihagynia, sőt, egy héttel a rajt előtt még azt sem tudták, elindul-e. Utána hosszabb pihenőt kapott, június végén kezdték el a felkészülést, és július elején csak az utolsó pillanatban derült ki, indulhat a hazai világbajnokságon. Ehhez képest jó visszaigazolás, hogy másfél hónap munka után ennyire jó erőben érzi magát.

„Egyéni csúcsnak, pláne két óra tizenhat percen belüli időnek nagyon örülnék. Sohasem éreztem magam ilyen erőben edzőtábor nélkül, ami remélem, jó jel. A tavalyi eugene-i eredményeket nézve nagyon elégedett lennék, ha a negyvenedik és hatvanadik hely között végeznék. De tudni kell, hogy az egyéni legjobbamat tekintve én azért a mezőny végén állok. Nem tudom, milyen idő lesz, de a melegre is készülni kell”  – mondta Szemerei Levente, aki júliusban már kipróbálta a pálya egy részét a K&H Félmaratonon, amelyen a Kodály köröndig futottak az Andrássy úton.

A budapesti atlétikai világbajnokságon a férfi maratoni verseny mezőnyét a vb utolsó napján, augusztus 27-én reggel 7-kor indítják a Hősök teréről.

SZEMEREI LEVENTE EDDIGI MARATONI FUTÁSAI
2:21:44 – 2022. október 9., Budapest
2:17:16 – 2022. december 4., Valencia
2:16:35 – 2023. április 23., Bécs