Csodagyerekből csodafelnőtt – Jakob Ingebrigtsen Budapesten 1500-on és 5000-en is vb-t nyerhet

2021. augusztus 7-én olyan történt az olimpia férfi 1500 méteres döntőjében, amire hat egymást követő ötkarikás játékok óta nem volt példa: európai futó nyerte meg a három és háromnegyed körös versenyt. 1992-ben, Barcelonában Fermín Cacho hazai pályán diadalmaskodott a klasszikus távon, onnantól ellenben nemhogy arany, érem is alig jutott (a 18 megszerezhető medáliából csupán három) az öreg kontinens képviselőinek.

Ehhez képest Tokióban a 20 éves norvég Jakob Ingebrigtsen a játékok történetének leggyorsabb futását produkálva, 3:28.32 perces olimpiai rekorddal utasította maga mögé fő riválisait. És nem „épphogy” nyert: a 69 százados előnyénél mindössze két „vastagabb” diadal akadt az előző fél évszázad ötkarikás döntőiben, ráadásul Ingebrigtsen a nagy esélyes kenyai Timothy Cheruiyotot hajrázta le a végén (150-nel a vége előtt robbantva), akitől korábban tizenkétszer kikapott. Tizenkétszer! Amúgy meg aligha véletlen, hogy a – norvégnak szerencsésen végződő – tizenharmadik találkozásuk éppen az olimpiai döntőre esett, lévén Jakob Ingebrigtsen erre a versenyre tette fel az életét. „Amióta az eszemet tudom, arról álmodtam, hogy egyszer megnyerem – nyilatkozta karrierje addigi legjelentősebb sikerét követően. – Tudtam, hogy jobb formában vagyok, mint addig bármikor, így csak rajtam múlt, mit akarok. És most csak nyerni akartam.”

CÉL: A VÉGTELENBE ÉS TOVÁBB

Budapesten is nyerni akar. Elsősorban 1500 méteren, amelyben még nem szerzett világbajnoki címet, noha a mostani lesz a negyedik vb-részvétele. Igaz, 2017-ben, Londonban még csak 3000 akadályon nevezték be a 17 éves csodagyereket (s lett összesítésben 27.), két év múlva, Dohában már 1500-on maradt le mindössze 24 századdal a dobogó harmadik fokáról. Tavaly, Eugene-ben pedig mint nagy esélyes kapott ki a brit (ám Budapesten nem induló) Jake Wightmantől. Szerencséjére a világbajnokság záró napján 5000 méteren „nem hagyta nyitva az ajtót”, s a dohai vb-n öt kilométeren elért ötödik helyezésén négyet javítva, 13:09.24 perces időeredménnyel nyert aranyérmet.

A Nemzeti Atlétikai Központban pedig akár a duplázás is összejöhet neki. Hasonló bravúrt az Európa-bajnokságon már kétszer is véghez vitt, 2018-ban, Berlinben, 17 évesen ráadásul két nap leforgása alatt lett az 1500 m és az 5000 m kontinensbajnoka (négy év múlva, Münchenben hat napja maradt a pihenésre), vagyis a terv nem kivitelezhetetlen. A 19. szabadtéri világbajnokságon augusztus 23-án, szerda este negyed tízkor kezdődik az 1500 döntője, ahová világranglista-vezetőként (a július 16-án Chorzówban futott 3:27.14 perces Európa-csúcsa több mint biztató eredmény) kötelező bejutnia. 5000 méteren viszont, hiába címvédő, „sötét lóként” áll rajthoz, mivel 2023-ban egyszer sem futotta le versenykörülmények között a tizenkét és fél kört, miközben konkurensei közül négy etióp, két ugandai (köztük a világrekorder Joshua Cheptegei) egy kenyai és a néhány hete szenzációs Európa-rekordot repesztő spanyol Mohamed Katir is jobbat futott idén Jakob Ingebrigtsen egyéni csúcsánál.

Efféle apróság persze nem jelenthet akadályt annak a sportolónak, aki, ahogy egy idén tavasszal, az SzPressnek adott nyilatkozatában kiemelte, ennél jóval magasabb célok elérésén dolgozik. Elsősorban azon, hogy Tokió után Párizsban, majd Los Angelesben is ő legyen az 1500 méter olimpiai bajnoka. Ám akad még ezen felül is terve. „Fejembe vettem, hogy én leszek a világ legjobb futója.”

A FÉRFI 1500-AS DÖNTŐ A TOKIÓI OLIMPIÁN

SZÓT FOGADNI ÉS NÉMÁN SIRÁNKOZNI

De hát mi mást is mondhatna az a fiatalember, akinek egész életét a futás határozta meg. Jó, volt, hogy úszott és a sífutás sem hagyta hidegen, de a vezetékneve lényegében az atlétikára, a közép- és hosszútávfutásra predesztinálta. Nem, nem a családi tradíciók vagy a sportágban sikert sikerre halmozó felmenők miatt. „Nem érdekelt különösebben az atlétika” – hangoztatta egy interjúban édesapja, Gjert, aki nélkül az Ingebrigtsen név ma aligha lenne meghatározó márka az atlétika világában. Mert miután megelégelte, hogy gyermekei mindenből (is) futóversenyt csinálnak (ki ér előbb a kocsihoz, vacsoraasztalhoz, fogmosáshoz, stb), úgy döntött, a nulláról indulva beleássa magát az edzősködés tudományába, és profi futókat farag a túlmozgásos csemetékből. Tette mindezt jelentős „magyaros” felütéssel: edzésmódszereinek kialakításához a legendás Iglói Mihály, azaz „Náci bácsi” munkásságából is merített, és hát nem lehet nem párhuzamot vonni a Polgár lányok és az Ingebrigtsen csemeték pályára állítása között. Utóbbiakból amúgy összesen hét van: hat fiú és egy lány.

Nem mindegyiküknek jött be persze a családi sportklub. „A szüleink kész őrültek” – mondta a legidősebb, Kristoffer, miután apjuk nemcsak az edzéselméletet, hanem a szigort és a keménységet is felvette a napi teendők listájára, s ebben ráadásul a mama, Tone is támogatta. Szót fogadni és nem siránkozni – ez lett a jelszó, sőt afféle alapvetés a Sandnesben élő családban. Aztán jönni kezdtek az eredmények is. Az 1991-es születésű Henrik Ingebrigtsen 2012-ben fedett pályás Eb-címet nyert 1500 méteren és két olimpián is szerepelt, 5000 méteren a budapesti világbajnokságon is ott van a benevezettek között. A nála két évvel fiatalabb Filip volt vb-ezüstérmes és Eb-győztes (mindkét győzelmét 1500-on szerezte), részt vett a riói és a tokiói ötkarikás versenyen is.

Ám a család legnagyobb talentuma, csiszolatlan gyémántja és csodafelnőtté érett csodagyereke minden kétséget kizáróan Jakob, aki genetikai szuperképeségeit (11 éves korában 68 ml/kg/perc volt a Vo2max-értéke a Stavangeri Egyetem mérése szerint – a korosztály átlaga valahol 35 és 39 között van...) elképesztő mennyiségű és minőségű (edzés)munkával kiegészítve fejlesztette magát klasszis sportolóvá.

TETOVÁLÁSOKKAL A SZABÁLYOK ELLEN

Az apai szigort azonban már ő is megelégelte (volt, hogy egy stockholmi verseny előtt azon kapta fel a vizet, hogy Jakob túl sokat evett ebédre), 2022-től legalábbis már nem – a hivatalosan egészségügyi problémái miatt háttérbe vonuló – Gjert Ingebrigtsen irányítja a felkészülését, hanem Henrik bátyja, de legfőképp saját maga. „Az évek során annyi tapasztalatot gyűjtöttem, hogy egyedül is boldogulnék – mondta a már emlegetett tavaszi interjújában –, de szerencsére ott vannak a testvéreim, akik nagyon sokat segítenek nekem és a szükséges támogatást is megadják. Sok mindenben hasonlítunk egymásra, de sokban különbözünk is, így az edzésmunkánkat sem lehet egy kalap alá venni.”

Hogy mennyiben különböznek egymástól az Ingebrigtsenek, azzal kis túlzással egész Norvégia tisztában van, mivel a család életéről 2016-tól öt évadon át tartó, Team Ingebrigtsen címen futó dokumentum-reality készült. Az NRK Televízió streaming-szolgáltatójánál leadott epizódok egészen Jakob Ingebrigtsen 2021-es olimpiai győzelméig követték a família életét, meglehetősen közelről. Olyannyira, hogy Jakob egy interjúban azt mondta, van, hogy nem tud normálisan lemenni az utcára úgy, hogy meg ne bámulnák – azok is, akiket egyébként hidegen hagy a versenysport.

De megbámulják Jakob kis tetoválásait is, amelyek ránézésre céltalan összevisszaságban vannak a testén és a végtagjain. Félhold a jobb bicepszén, iránytű a bal alkarján, kutyaarc és pálma a jobb térde fölött. A jelentésüket nem köti a nagyvilág orrára, azt viszont a New York Timesnak tavaly júliusban adott interjújában elismerte, lázadásból csináltatta őket. Mondhatni: aprócska szabadságmorzsák. Segítenek változatosabbá tenni, sőt elviselni a munka monotonitását.

Ám ha ez kell a sikerhez…

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. augusztus 19-i lapszámában jelent meg.)