Takács Boglárka: Sok még a lépcsőfok, de jól állunk

– A csütörtöki teljesítménye azt mondatja velünk, hogy nem tűnik fáradtnak, de mi az igazság?
– Még nem vagyok fáradt, sőt, kifejezetten várom, hogy mit tudunk még kihozni ebből a szezonból – mondta Takács Boglárka a Nemzeti Sportnak a jól sikerült Gyémánt Liga-versenye után. – Lesz néhány lehetőségem versenyezni, például jövő héten Lengyelországban. Ott is ugyanúgy duplázom, ahogyan most Lausanne-ban. Ideális forgatókönyv nekem, hogy miután futok egy száz métert, ami megerősíti a lábat, másfél órával később rajthoz állok még egyszer. Ahogyan korábban már néhány budapesti Bronz-versenyen, úgy ez most is bejött. Ha jól emlékszem, kétszázon eddig csak akkor futottam huszonhárom másodpercen belül, amikor előtte volt egy százam is.

– A lausanne-i kétszáz méter volt a 46. futása a 2024-es szezonban. Ez több, mint amennyit előre elterveztek?
– Önmagában ez soknak hangzik, ám mindenkinél más, hogy mennyi versenyt tart ideálisnak. Én szeretek versenyezni, mert hozza magával a formát, és a sikeres szerepléshez szükséges tapasztalatot is így lehet megszerezni. Az idén nagyon korán, már május elején a Bahamákon, a váltó-világbajnoksággal elkezdődött a szabadtéri szezon, majd hamar beindult az élet itthon is, június közepén pedig már jött az Európa-bajnokság.

– A 23. születésnapja előtt néhány nappal már-már rutinos szereplőjévé vált a Gyémánt Liga-sorozatnak. Miben mások ezek a viadalok, mint a többi egynapos?
– Nagyon különleges érzés a Gyémánt Ligában rajthoz állni, a lausanne-i versenynek is felemelő hangulata volt. Bár nem voltak annyian, mint a párizsi olimpián, mert ez egy kisebb stadionban volt, ugyanúgy szurkoltak, mint bármelyik világversenyen. Az én futamaim nem voltak Gyémánt Liga-versenyszámok, csak az előzetes program részeként kaptak helyet, de a kétszáz méter alatt így is telt ház volt.

– Hogyan néz ki Takács Boglárka napja egy-egy ilyen nagyobb versenyen?
– Nagyjából ugyanúgy, mint a kisebb versenyeken. Felkelek, reggelizek, aztán sétálok egy kicsit, hogy ne csak a szobában feküdjek egész nap. Utána ebédelek, ha esti a verseny, akkor néha alszom még egy kicsit, olvasgatok, megtervezem, hogyan megyek ki a pályára, mikor van a call room, hogy nézzen ki a bemelegítésem. Ezeket többnyire felírom, majd útra kelek a verseny helyszínére.

– Az idén ismét többször döntötte meg a magyar csúcsot, legutóbb az olimpián száz méteren. Milyen élményekkel tért haza Párizsból?
– Hatalmas élmény volt ott lenni, nagyon örültem a 11.10-es országos csúcsnak, amit az előfutamok során futottam. Olyan emberekkel sikerült megélnem az egészet, akiket nagyon szeretek. Jó volt átélni a többi magyarnak az eredményeit is, az olimpiai falu is különleges volt. Miután véget ért, néhány napig volt egy kis üresség bennem, hogy ennyi volt. Gyorsan eltelt az azt megelőző időszak és maga az ötkarikás esemény is. Párizs volt az első olimpiám, így bármennyin is leszek még ott, örökké különleges helyet fog elfoglalni a szívemben.

– Járt extra figyelemmel az elmúlt két hétben, hogy az elődöntőbe jutással az olimpián olyan eredményt ért el, amit magyar női sprinter nagyon régen, egészen pontosan 1964-ben?
– Igen, de ez így természetes, mert az olimpia a legrangosabb verseny, ezért mindenki figyelemmel követi. Csak akkor lehet jól teljesíteni, ha a körítéssel nem foglalkozik túl sokat az ember. Nagyon jólesett, hogy mennyi szeretetet és üzenetet kaptam, hogy támogatnak, és egy emberként mögöttem állnak.

– Miben kell fejlődni ahhoz, hogy száz méteren áttörje azt a bizonyos 11 másodperces álomhatárt, amitől már csak egy tizedre van?
– Az edzőm, Németh Roland szerint fejben kell még fejlődni ahhoz, hogy sikerüljön úgy megfutnom a százat, ahogy szerinte már most is képes vagyok rá. A rajtomon mindenképp javítani kell, ha már jövőre fel szeretném venni a versenyt a legjobbakkal. Ami hátrányt az első néhány lépésben összeszedek, azt utána nagyon nehéz ledolgozni, és a tökéletes mozgást végrehajtani. Az erőn is dolgozni fogunk, ám nyilván a távközi futáson is lehet még csiszolni. Egyre inkább bele tudom helyezni magam a legjobbak közé, ám még több verseny és rutin kell az olyan versenyzőkkel szemben, akik tényleg a legmagasabb szintet képviselik.

– Ezzel a futamgyőzelemmel ismét olyat ért el, amire azelőtt csak nagyon kevés magyar volt képes. Mi jön ezután?
– Gyémánt Liga-versenyt nyerni úgy, hogy az a fő program része legyen. Sok lépcsőfok áll még előttem, de jól állunk. Ha egészséges maradok, akkor az előző évekre építve, kemény munkával sikerülhet tovább fejlődni.