Halász Bence: Nem hinném, hogy Katzberg ettől az eredményemtől megijedt volna…

– Ez már az a dimenzió, amibe egy évvel ezelőtt, a tokiói világbajnokságon is szeretett volna kerülni?
– Szerintem Tokióban még jobban benne volt egy ilyen dobás! Ugyanakkor azt is fontos megemlíteni, hogy a világbajnokság az előző szezonban egy hónappal később volt, mint idén az Európa-bajnokság. A vébét megelőző edzőtábor az ottani eredményekkel sokkal inkább tűnt egy 84 méter körüli állapotnak, viszont az egész évet tekintve most, 2026-ban stabilabb voltam, és az ilyen stabilitásból lesznek a nagy és kiugró eredmények versenyen.

– A bemelegítéskor négy-öt riválisa is a nyolcvanméteres vonal fölé dobta a kalapácsot, a versenyen ez csak önnek és a német Merlin Hummelnek sikerült. Mi lehetett az oka ennek a kettősségnek az amúgy igencsak erős mezőnyben?
– Az igazat megvallva, nem éreztem rajtuk, hogy élvezik a versenyt. Én az elejétől a végéig nagyon jól éreztem magam. Emlékezzen csak vissza, a tavalyi tokiói vébé diszkoszvető-fináléjában ömlött az eső, és csak egy ember élvezte a döntőt: Daniel Stahl, aki aztán meg is nyerte az aranyérmet.

– A párizsi olimpia utáni felkészülési időszakban elkezdett új edzésmódszereket miben finomították a legutóbbi télen?
– Bevezettünk újfajta szökdeléseket, sokkal több reaktív és pliometrikus gyakorlatot végeztünk el, főleg a tél és a tavasz folyamán. Ez már abban is megmutatkozott, hogy most először dobtam a téli dobó ob-n nyolcvan métert. Április-május körül volt egy nagyon nehéz időszak, amikor talán kicsit túltoltuk az edzésmennyiséget, nehezen éltem meg, hogy a terhelés miatt egyre kisebb lett a távolság. Szerencsére utána elkezdett minden helyreállni.

– A tokiói vb-n hiányolta tanítványától azt a bizonyos „Halász Bencé-s” bekiabálást a végén. Hát most megvolt, nem is egyszer. Milyennek látta a 84.25 méteres dobást? – Több dobásba is bele tudta adni az erejét, hál’ istennek az ötödiknél ez nagyon jól sikerült. Rossz technikával nem lehet ekkorát dobni. Volt kellő türelme az elején kivárni a jó pozíciókat, majd volt olyan fizikai állapotban hozzá, hogy abból a türelemből a kellő ritmusban fel tudta gyorsítani a kalapácsot, hogy jó kidobási helyzetbe kerüljön. Ebbe egyébként sokan bele tudnak kerülni, csak nem tudnak megmozdulni belőle és a kellő mozdulatgyorsaságot hozzátenni. Az is extra volt ebben a két napban, hogy jól érezte magát, végig láttam rajta ezt a flow-érzést. – Hogyan lehet felkészülni az olyan váratlan nehezítő körülményekre, mint amilyen itt, Birminghamben a csúszós dobókör volt? – Mi minden körülmények között edzünk, és nem csak a rossz időjárási viszonyokra gondolok. Az edzőtáborban és a sok versenyen a legkülönbözőbb körfelületekkel találkozunk. Akkor tudunk úrrá lenni ezeken a kihívásokon, ha így állunk hozzá, mert fontos az alkalmazkodóképesség. És ne feledjük, nagyjából húsz percig megállt a verseny. Bence nem kereste a probléma okát, gimnasztikázott, nyújtott egyet, és tette a dolgát. Megérett arra, hogy profi legyen. – Ez teszi Halász Bencét különleges tanítvánnyá? – Bence próbál úgy élni, hogy alárendeli a kalapácsvetésnek az életét, jól tudja, hogy ezt most kell csinálni. Bulizni vagy céget építeni majd azután is lehet, hogy abbahagyta. Mindennek megvan az ideje, ezt ő szerencsére felfogja, hajlandó tenni érte, és képes a komfortzónájából is kilépni.

– Hogyan áll most össze a csapat a Szombathelyi Dobó SE-ben?
– Akikről Németh Laci bácsin és testvérén, Zsolton, valamint Igaz Bálinton kívül általában kevesebb szó esik, de ugyanúgy rengeteget segítenek, akár csak az utaztatásban és az edzésmódszerek kiválasztásában, ők Kiss Szilárd és Varga Balázs. Aztán ott van az az egészségügyi stáb, akik nem a Dobó SE-hez tartoznak, hanem „szabadúszók”, de ugyanúgy rengeteg pluszt adnak, mint Venczel Milán, Vörös Petra és Sopronyi Lívia. Lívia tavaly óta a dietetikusom, mindannyiuknak sokat köszönhetek.

– Értékesebb-e önnek ez a győzelem, hogy ennyi éven át, fokozatosan kellett építkezni hozzá, mintha megkapta volna már 20-21 évesen az élettől?
– Természetesen. Nagyon megdolgoztunk ezért a sikerért, ez a nyolcadik érmem a világeseményeken, de az első aranyam. Édesebbé teszi, hogy ennyit kellett érte gürcölni.

– Mi tette önt a legjobbá ebben a mezőnyben?
– Maga az alkalmazkodás, hogy bármilyen nehézség adódik, képes vagyok úrrá lenni rajta. Az idei három ciprusi edzőtáborban egyáltalán nem volt jó idő, sok eső esett, nem volt meleg. Ilyenkor lehetne azt mondani, hogy nincs jó idő, most nem edzünk. Ám mi ugyanúgy fogtuk magunkat és kimentünk. Ha most esett volna az eső, nehogy azt gondolja bárki, hogy elmaradt volna a verseny. Elég a négy évvel ezelőtti müncheni Eb-re gondolni, amikor azt még megvárták, hogy a villámlás abbamaradjon, de utána folytatódott minden tovább. Az egyesületemben már előttem is ebben hittek, mentek ki edzeni, amikor kellett. Júniustól úgy edzettünk, hogy egymás után három nap edzés kétszer három órában, aztán egy nap pihenő. Volt, hogy vasárnapra jött ki a legdurvább nap, de mindenki lehajtott fejjel tette a dolgát. A világ legtermészetesebb dolgának vettük, hogy vasárnap van, és kimegyünk edzeni.

– Ez az ára a győzelemnek?
– Csúnya szóval élve igen, ez az ára, de ez valójában nem olyan nagy ár.

– Eljutott hozzánk egy fotó Lengyák György­től, mi jut az eszébe erről a képről?
– Tizenhat évvel ezelőtt, az egyik első versenyemen készült. Abban az évben kezdtem el atletizálni, az akkori Puskás Ferenc Stadionban volt, ahol talán ez volt az első és utolsó versenyem. Akkor még föl sem fogtam, hogy ez mennyire híres hely. Durva visszagondolni, hogy milyen régen volt és mennyire megváltoztam, mennyire hosszú utat jártam be azóta a serdülő országos bajnokság óta.

– Járnak magasztosabb célok a fejében a győzelemnél? Európa-bajnokként a példaképszerep már elég erős lehet. Hogyan viszonyul hozzá, hogy példaképpé vált?
– Nagyon örülök neki, és remélem, jó példakép vagyok. Az egyesületben észrevettem, hogy a fiatalabb sporttársaim nagy áhítattal néznek edzésen is. Megpróbálok nekik segíteni akár csak egy-egy tanáccsal. Nekem az a legfontosabb, hogy olyan iránymutatást adjak nekik, amely segít emberségesnek, jó embernek maradni, miközben jó sportolókká válnak.

– Az Európa-bajnoki cím meglett, de világszinten van egy korszakos riválisa, Ethan Katzberg. Innentől minden versenyen ötven-ötven százalék az esély kettejük között, vagy itt még azért nem tart?
– Erre nehéz válaszolni, mert neki a nyolcvannégy méter gyakrabban jött össze, de ez nem mindennapi eredmény. Kiélezettek lesznek a versenyek, de azt nem gondolnám, hogy ettől az eredményemtől megijedt. Ő is gőzerővel készül a budapesti világdöntőre. Ott kell lenni a sarkában, és ha adódik alkalom a győzelemre, meg kell ragadni, mint ahogyan már tavaly is sikerült kétszer.

ATLÉTIKA
EURÓPA-BAJNOKSÁG, BIRMINGHAM
Délelőtti program (Tv: Eurosport1, M4 Sport)
11.33: férfi tízpróba (Gálpál Zsombor), 110 m gát
11.55: női magasugrás, selejtező (Bátori Lilianna)
12.20: férfi tízpróba (Gálpál Zsombor), diszkoszvetés
12.30: férfi 3000 m akadály, előfutam (Palkovits István)
14.00: férfi tízpróba (Gálpál Zsombor), rúdugrás
Esti program (Tv: Eurosport1; M4 Sport, 21.00) – élőben a Nemzeti Sportrádióban!
19.35: férfi tízpróba (Gálpál Zsombor), gerelyhajítás
20.40: női hármasugrás, DÖNTŐ
20.50: női rúdugrás, DÖNTŐ (Klekner Hanga)
21.29: női 3000 m akadály, DÖNTŐ (Urbán Zita)
21.45: férfi diszkoszvetés, DÖNTŐ
22.10: férfi tízpróba (Gálpál Zsombor), 1500 m (utolsó szám)
22.28: férfi 800 m, DÖNTŐ
22.50: női 200 m, DÖNTŐ (Takács Boglárka)