Andalúziai varázs, magyar helytállás – Sevillában rendezték a 7. szabadtéri atlétikai vb-t

 

A Fülöp, Asztúria hercege által megnyitott világseregszemle első napja után a helyi sajtó mégis Spanyolország megszégyenüléséről írt: a több mint 300 millió pesetába kerülő megnyitóünnepséget betolakodók csúfolták meg. A tribünön ülők csak annyit láthattak, hogy a vb kabalafiguráját, Giraldillát kivezetik, később a biztonsági emberek pillanatok alatt eltüntették a sajtószektorban röplapokat terjesztő újságírót, de az sem tűnt fel túl sok embernek, amint a rendőrök három kötélen lógó, politikai feliratokat kitűzni igyekvő figurát próbálnak leszedni. Pedig valóságos dráma zajlott az Andalúzia fővárosának Corteja szigetén épült 60 ezres stadion gyepén. A 8500 főnyi biztonsági gárda dacára az arénába két ál-Girardilla is bejutott, a bosszankodó tévérendező szólt is, hogy a figurák rossz helyen állnak, és azt is csak akkor vették észre, hogy a kabalafigurák jelmezére tűzött „Engedjétek haza a baszk foglyokat” felirat közvetíti a világnak a baszkok üzenetét.

A házigazdának roppant kellemetlen kezdeti közjátékot azonban hamar elsöpörték a pazar versenyek és eredmények, a pozíciójukat tovább erősítő sztárok, a feltűnő üdvöskék, a gyaloglók drámája. Andalúzia fővárosa tíz remek estét kínált, miután a vb délutáni programjai csak hatkor kezdődtek, a nappali 40 fok fölötti meleg ugyanis csak estére csökkent elviselhető 28-30 fokra, és arra már a tengerpartról is hazaáramlottak a nyaralók. A versenyszámok mennyisége kettővel nőtt, az addigi 44 helyett 46-ra – 24 férfi és 22 női – számban avattak bajnokot. Igaz, a két „újonc”, a női rúdugrás és kalapácsvetés még amolyan mostohatestvérnek számított, hiszen amíg a többi versenyszámban 60, 30, illetve 20 ezer dolláros csekket mellékeltek az éremhez, a frissen felvett számok dobogósainak csak a prémium fele járt. Az már a sors iróniája, hogy az egyik legnagyobb csatát éppen a női rúdugrók versenye hozta: a fedett pályás világbajnok amerikai Stacy Dragila és az egy évvel korábbi, budapesti Eb-győztes ukrán Anzsela Balahonova vívott 460 centis világcsúcsbeállításba „torkolló” küzdelmet, amelyből a nagy harcos Dragila került ki győztesen.

 

Az amerikai Michael Johnson viszont nem elégedett meg félmegoldással, világcsúccsal győzött a 400 méteres síkfutásban, nyolcadik világbajnoki aranyérmét söpörve be. Az atlétika „Magic” Johnsonától szinte elvárta a világ, hogy megdöntse végre Butch Reynolds több mint tízéves, 43.29 másodperces rekordját, ennek felelt meg az amerikai egy elképesztő 43.18-cal. Egyben fellépve Carl Lewis mellé a képzeletbeli eredményességi dobogóra.

A két klasszikus számban, a 100 méteres síkfutásban esély sem nyílt semmiféle meglepetésre, annyival jobb volt a mezőnynél a két címvédő amerikai, Marion Jones, illetve Maurice Greene. A biztonság kedvéért mindketten csúcsformában versenyeztek Sevillában, s a döntőben világbajnoki csúccsal, 10.70-nel, illetve 9.81-gyel utasították maguk mögé az ellenfeleket. Míg Jonesnak egyetlen pillanatig sem volt gondja, Greene-t szinte végig szorongatta a kanadai Bruny Surin – meg is lett az eredménye, utóbbi beállította Donovan Bailey nem sokkal korábban még világcsúcsnak számító 9.84-es kanadai rekordját. Marionnak férje, a súlylökés világbajnoka, CJ Hunter szurkolt a sajtószektorban, Greene-ért pedig barátja, a sérülés miatt távol maradó trinidadi Ato Boldon szorított, akinek fel is szólt a világcsúcstartó: „Ez neked szól, bébi!”

 

A legnagyobb figyelemmel kísért fináléban, a távolugrásban megszületett a hőn áhított hazai arany, bár kérdéses körülmények között. Az utolsó sorozatig úgy tűnt, hogy a vb előtt három hónappal kubaiból spanyollá lett Niurka Montalvo nem győzheti le a brit-olasz Fiona Mayt, hatodikra azonban Montalvo 706 centire repült, s a belépésgyanús ugrást némi vizsgálódás után érvényesnek nyilvánította a bíró. A gyanút ébresztő eset azzal kezdődött, hogy a harmadik helyen álló Marion Jonestól parányi belépés miatt elvettek egy 720 centi körüli ugrást. A szupersztár kissé fintorgott, de ezzel le is zárta magában az ügyet, a bronz is szépen csillog. Montalvo következett, nagy roham, szép elugrás, tökéletes talajfogás után mindenki érezte: itt valami nagy dolog történt. Az elugrás pillanatának újrajátszásakor azonban a spanyolokban megállt az ütő: Montalvo a tökéletes lécfogás és a belépés határán járt. A hazai bíró mindenesetre a fehér zászlót emelte a magasba, a közönség pedig megőrült az első helyet jelentő 706 centis eredmény láttán. A biztonság kedvéért még szétfütyülte az addig vezető May utolsó ugrását, aztán jöhetett a véget érni nem akaró ünneplés, majd a nyilatkozatpárbaj. „Kiraboltak – dühöngött May. – Az atlétika halálát jelentheti, ha a házigazdák rendre ilyen ajándékokat kapnak.”

Sevillában azonban sokkal inkább a sportág diadalmenete dübörgött, a középmezőnyben pedig ott masírozott a magyar atlétika is.

 

 

(Fotók: AFP, Getty Images, Imago Images)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. június 17-i lapszámában jelent meg.)