A sportági történelemkönyvekbe – egyelőre – az került be, hogy a férfiaknál hat atléta, Usain Bolt (200 m), Abel Kirui (maratoni), Ezekiel Kemboi (3000 m akadály), Dwight Phillips (távolugrás), Robert Harting (diszkoszvetés), Trey Hardee (tízpróba) és két váltó (Jamaica 4x100-on és az Egyesült Államok 4x400-on), a nőknél pedig három versenyző, Vivian Cheruiyot (5000 m), Brittney Reese (távolugrás), Valerie Adams (súlylökés), valamint az Egyesült Államok 4x400-as váltója győzött 2009 után 2011-ben is.
Mégis a tegui vb legnagyobb szenzációját azok a számok jelentették, amelyekben nem láthattunk címvédést.
Nyilván a férfi 100 méter domináns csillaga, Usain Bolt simán nyert volna ismét, ha elrajtol – de hibás startja miatt a döntőből kizárták. Ez volt egyébként az első globális verseny, amelyen alkalmazták az új szabályt, s amelyen már nem volt kiugrási lehetőség – a szigorításnak rögtön az olimpiai és világbajnok legnagyobb sztár lett az áldozata. Pedig a 61 nemzet 74 atlétáját felvonultató rövidebb sprinttáv mezőnyében nem volt ott a 2011-es év négy addigi leggyorsabb embere, Mike Rodgers (9.85 mp) és Steve Mullings (9.80) doppingesete utáni eltiltása, Tyson Gay (9.79) és a világranglista-vezető Asafa Powell (9.78) sérülése miatt hiányzott Teguból. Usain Bolt váratlan kiesése után egy csapásra még nyíltabb lett a döntő, amelyet az egyedüliként 10 másodperc alá jutó Yohan Blake nyert meg 9.92-vel. A szám minden idők legfiatalabb, 21 éves, 245 napos világbajnoka aztán karrierje során nem is ért el más nagy egyéni sikert. Az ezüst a pekingi olimpián 100-on és 200-on, valamint Teguban 200-on is második amerikai Walter Dixnek jutott, a bronz pedig a 35 évesen, 145 naposan a valaha volt legidősebb 100-as vb-érmesnek, a Saint Kitts és Nevis-i Kim Collinsnak.
Bolt aztán a 200 aranyának besöprésével, valamint a Blake-kel, a 100-on hetedik Nesta Carterrel és a rutinos Michael Fraterrel együtt a 4x100-as váltóval repesztett 37.04 másodperces világcsúccsal vigasztalódott. Utóbbi verseny is produkált váratlan fordulatokat: sem a legjobb idővel döntőbe jutó amerikai, sem a dobogóesélyes brit váltó nem tudta végigvinni a botot, ráadásul az amerikaiak „elkaszálták” a trinidadiakat is... Így a vb egyetlen világcsúcsát elérő jamaicai kvartett mögött Franciaország lett a második (az egy évvel korábbi barcelonai Európa-bajnokságon a 100, a 200 és a rövidebb váltó aranyát is elvivő Christophe Lemaitre remeklésével), még ennél is nagyobb meglepetésre Kim Collins Saint Kitts és Nevise a harmadik...
A nők sprintszámaiban sem tudott ismételni a címvédő: 100-on Shelly-Ann Fraser-Pryce csak negyedik lett, 200-on Allyson Felix harmadik. Az aranyak sorsát lerendezte egymás között Carmelita Jeter és Veronica Campbell-Brown, a rövidebb távon az amerikai nyert és a jamaicai volt a második, a hosszabbikon fordítva... Jeter 2009-ben futott 10.64 másodperces idejével egészen 2021-ig „a leggyorsabb élő nőnek” számított, s még ma is az övé a negyedik legjobb idő a távon. A tehetséges kosárlabdázónak induló Carmelita öccse, Eugene egyébként eljutott az NBA-ig (Sacramento Kings), majd spanyol, izraeli, francia és kínai klubokban is légióskodott, sőt az állampolgárságot megkapva Ukrajna válogatottjában szerepelt a 2013-as Eb-n is! De vissza Carmelitához – Jeter vezérletével az amerikaiak behúzták a 4x100-at is, befejező emberként képes volt visszaverni az országos csúcsot futó jamaicaiak utolsó tagja, Campbell-Brown fantasztikus hajráját...
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. július 8-i lapszámában jelent meg.)