A BL-aranynak sem örült így

Kivel is kezdjük? Talán a győztes had vezérével, ha már ezúttal volt olyan szíves odafáradni a lefújás utáni sajtótájékoztatóra. "Fantasztikus volt, lőhettünk volna hatot vagy hetet, és kaphattunk volna négyet-ötöt. Ötpercenként változott, lüktetett a játék, kivált a második félidőben. Levegőt venni is alig volt idő. Éppen középcsatárként akartam a pályára küldeni Robert Huthot, amikor megszereztük a negyedik gólt, úgyhogy inkább védekező feladattal láttam el. Ha kiestünk volna, azt mondanám, szeretném, hogy a Barcelona győzzön a Bajnokok Ligájában, így csak azt kívánhatom, hogy legyen első a spanyol bajnokságban. El vagyok ragadtatva, kiejtettük azt a csapatot, amelyiket a sajtó Európa legjobbjaként emleget" - áradozott Mourinho.

Nem rejtette véka alá azt sem, hogy jobban örül, mint amikor a Portóval megnyerte a legrangosabb európai kupát. "Jobban élvezem ezt a sikert, mint a legfontosabb mérkőzéseken aratott győzelmeket, mert nagyon izgalmas volt. A levegőben lógott a kiesésünk, de ahogy a játékosaim a második félidőben viselkedtek, az egyszerűen csodálatos. Nagy baj lett volna, ha csak a Premiership marad meg nekünk. Többet akarunk elérni" - így a portugál szakember.

A vesztesek részéről Samuel Eto’o viselte a legnehezebben a történteket. "Csak rá kell nézni Mourinhóra. Szégyenteljes alak, és olyan az egész klub mentalitása, mint az övé. Nevetséges lesz, ha a Chelsea szerzi meg a trófeát" - füstölgött a kameruni, de mielőtt elítélnénk őt, említsük meg, állítólag volt, ami feldühítse. Több barcelonaival egyetemben állítja, a stadion biztonságára felügyelő rendezők egyike rasszista szavakkal illette, amikor az öltöző felé indult. "Majomnak nevezett. Biztos vagyok benne, hogy nem értettem félre. Nagyon mérges lettem" - adta elő az esetet a támadó. "Én is hallottam efféle megjegyzéseket" - tette hozzá Giovanni van Bronckhorst.

Úgy hírlik, Ronaldinho kicsit elragadtatta magát a hallottaktól, azt kiáltotta ugyanis oda a jelenlévő házigazdáknak: "Mind raszszisták vagytok!"
S ha mindez nem lenne elég, egyes angol csatornák felvételein látszik, amint Ronaldinho és edzője, Frank Rijkaard a rendezőkkel dulakodik. A lapok tudni vélik, hogy eme incidens valójában Andre Villas "bűne". A pletyka szerint a Chelsea játékosmegfigyelője csókokat dobált Rijkaard felé, akit ezután a biztonságiaknak kellett lefogniuk. "Odajött egy fickó a kispadunkhoz, és provokálni kezdett. Nem mondom ki, mi a véleményem róla. Mindig elkeserít a vereség, de ilyen körülmények között a szokásosnál is rosszabb érzés. Pláne, ha arra gondolok, mit összehazudoztak rólam az első meccs után" - háborgott a holland tréner, arra utalva, hogy Mourinho a játékvezető befolyásolásával gyanúsította meg.

Eto’o ügyéről az UEFA kommunkációs igazgatója, William Gaillard annyit mondott, hogy megvizsgálják, de bizonyíték nélkül senkit sem büntetnek meg. A Chelsea részéről mindenesetre nyomban visszautasították a vádat, kiemelve, hogy az együttes hagyományosan élen jár a rasszizmus elleni harcban.

Azért nemcsak a botrányos jelenetekről esett szó. Rijkaard például elemzéssel is szolgált a kudarc okairól. "A találkozó nagyobb részében a saját játékunkat játszottuk, de a középpályán túl gyakran veszítettük el a labdát. Még így is többet birtokoltuk, csakhogy a rutin hiánya és az egyéni hibák megpecsételték a sorsunkat. Sokat tanultunk e párharcból, és örülünk, ha sokakban kellemes emléket hagytunk a futballunkkal" - búcsúzott Rijkaard.

CHELSEA (angol)-BARCELONA (spanyol) 4-2 (3-2)
London, 42 000 néző
V: Collina (olasz). G: Gudjohnsen (8.), Lampard (17.), Duff (19.), Terry (76.), ill. Ronaldinho (27., 38. - az elsőt 11-esből)
Továbbjutott: a Chelsea, 5-4-gyel ---- Egyesekben felvetődött, vajon a Barca kapusa, Victor Valdés miért nem "indult el" Terry - egyébként se túl erős, se különösebben jól helyezett - fejesére. Nos, a televíziós lassításokon látszik, hogy Ricardo Carvalho ott áll a gólvonalon, Valdés mögött, és társa bólintásának pillanatában hátulról szelíden megfogja a katalán hálóőrt. Aztán amikor a kapus vetődne, finoman kibillenti az egyensúlyából.

Ez volt az a momentum, amit a gránátvörös-kékek már a pályán is kifogásoltak, és később sem hagytak szó nélkül. "Amikor jött befelé a szöglet, szabálytalankodtak a kapusunkkal szemben. Tudom, hogy nagyon gyorsan történt az eset, de a bírónak illett volna észrevennie" - mondta Ronaldinho. "A futballistáim panaszkodtak a negyedik gólnál történtek miatt, de azt hiszem, nem ez az a pillanat, amikor nyafogni kell. Aki továbbjut, az megérdemli. Nekünk ki kellett volna használnunk a helyzeteinket, és jobban figyelnünk a védekezésre. Persze rossz szájízzel távozom, de ilyen a labdarúgás" - mutatott példát sportszerűségből Rijkaard. ---- Daily Telegraph (angol)
"Ezen az elbűvülő Stamford Bridge-i estén nem volt hódolat Katalóniának. Amikor már úgy látszott, hogy a Barcelona jut tovább, John Terry megszerezte karrierje legértékesebb gólját. Kihasználva az ellenfél félelmét a rögzített szituációktól, csodálatosan emelkedett Damien Duff szögletére. Ez a fejes be fog kerülni a klub legendáriumába."

Sport (spanyol)
"Erre a meccsre még sokáig fogunk emlékezni, de egyszerűen nem akart sikerülni. A Barca áldozatul esett saját hibáinak és a bíró egy tévedésének. A negyedik találat megpecsételte a sorsát, hiába nem adta fel korábban a küzdelmet. A legjobb játékos a gyepen Ronaldinho volt, de a brazil csodagólja sem volt elegendő."

El Mundo Deportivo (spanyol)
"Collina csak egyszer hibázott, de az döntőnek bizonyult. Ettől eltekintve nagyszerűen működött az olasz bíró. De le kellett volna fújnia, amikor a negyedik gól előtt Ricardo Carvalho akadályozta Víctor Valdést."

Voetbal International (holland)
"Úgy tűnt, alig tizenkilenc percig tart az év mérkőzése. Ezen időszak alatt a Chelsea három nullára elhúzott. Aztán a Barcelona addig nem látott erőre kapott. A végén mégis lógó orral távozott, mert négy kettőre kikapott, és kiesett."

Sport Bild (német) "Ôrületes mérkőzés után esett ki a Barcelona. A lehető legmagasabb színvonalú találkozó volt, amelyen a Chelsea kilőtte a Bajnokok Ligájából a Barcelonát. A négy kettes győzelem után José Mourinho tovább álmodozhat az egyéni címvédésről." ---- Semmi kétség, a Chelsea- Barcelona mérkőzés is a Bajnokok Ligája klasszikusai közé emelkedett, az olyan találkozók sorába, amelyeket még évekig emlegetnek. Szerkesztőségünk szubjektív alapon - a teljesség és a sorrendiség igénye nélkül - az ilyen összecsapások között szemezgetett.

1994. május 18.
Milan-Barcelona 4-0
Az athéni döntőn ugyan a Barcelona Johan Cruyff filozófiájának - "Ha nálunk a labda, sok baj nem érhet bennünket" - megfelelően 60 százalékban birtokolta a labdát, a Milan mégis szinte megerőltetés nélkül nyerte meg ötödik trófeáját. A gólokon Massaro (2), Szavicsevics és Desailly osztozott.

1999. május 26.
Manchester United-Bayern München 2-1
Minden idők legfordulatosabb végjátékával zárult a barcelonai finálé, amelyet "agyonnyert" a Basler szabadrúgásával vezető Bayern, aztán a finisben fordult a kocka. Alex Ferguson, az MU menedzsere remek érzékkel nyúlt a cserékhez, akik közül Sheringham a ráadás első percében egyenlített, röviddel később pedig Solskjaer fordított.

2000. április 19.
Manchester United-Real Madrid 2-3
A negyeddöntő 0-0-s első mérkőzése után az Old Traffordon a Real Madrid parádés egy órát produkált, Roy Keane öngólja után Raúl kétszer köszönt be (az egyik gólja előtt Redondo az év cselét mutatta be az oldalvonal mellett), és úgy tűnt, innen nincs visszaút. Nem is volt, bár az MU megpróbálta, de Scholes és Beckham révén csak szorossá tudta tenni a csatát.

2003. április 22.
Manchester United-Real Madrid 4-3
A Real ezúttal kétgólos előnnyel érkezett az Old Traffordon rendezett negyeddöntőre, amelyből a mesterhármast jegyző Ronaldónak hála, egyet sikerült is megőriznie. Ugyanakkor 2-3-at követően, az utolsó fél órában már csak egy csapat futballozott, és időközönként még a csoda, az angol továbbjutás sem tűnt lehetetlennek.

2004. november 5.
Monaco-Deportivo La Coruna 8-3
A BL történetének leggólgazdagabb mérkőzését vívta a két csapat a csoportban, a Monaco pedig csapatcsúcsot ért el a nyolc találatával. Már az első félidő sokat ígérő volt, addigra ugyanis a francia gárda 5-2-re vezetett. A találkozó legeredményesebb játékosa Dado Prso volt, aki a 25. és a 49. perc között mesternégyest (!) hozott össze.