Mark Peter Gertuda Andreas van Bommel

nemzetisége:
holland
40/7
születési hely:
Maasbracht
ideje:
1977.04.22.
pozíció:
támadó középpályás
magassága:
187 cm
súlya:
84 kg
korábbi klubjai:
Fortuna Sittard, RKVVM, PSV Eindhoven, FC Barcelona
sikerei:
holland bajnok (2000, 2001, 2003, 2005), Holland Kupa-győztes (2005), holland Szuperkupa-győztes (2000, 2001, 2003), spanyol Szuperkupa-győztes (2005), spanyol bajnok (2006), német bajnok (2008), Német Kupa-győztes (2008), német Ligakupa-győztes (2007), BL-győztes (2006), U-21-es Eb-résztvevő (1998, 2000), vb-résztvevő (2006), az Év tehetsége Hollandiában (1999), az Év játékosa Hollandiában (2001, 2002, 2005), az Év csapatának tagja az ESM szerint (2005)


A PSV Eindhoven közelmúltjának talán legjobb játékosát tisztelhettük a bodor üstökű szélsőben, aki nagy talány számomra, hiszen harmadszor választották már meg a legjobb holland játékosnak, amikor „végre” külföldre igazolt. Napjaink labdarúgására jellemző, hogy 2004 nyarán mindössze 6-10 millió eurót kínáltak a zseniális középpályásért, akit természetesen nem is kótyavetyéltek el a Philips-gyáriak - igaz, 2005 nyarán lejárt szerződése... Van Bommel egyébként klasszikus középpályás: hatalmas erőnléte mellett villámgyors, kitűnően cselez s távolról is veszélyes a kapura, ráadásul hátvédtől felfelé gyakorlatilag az összes poszton bevethető.

A jobb szemére kissé kancsal Mark van Bommel az SC Fortuna Sittard saját nevelésű játékosa: hét évet töltött el a kicsiny klubban 1992 és 1999 között. Társa volt Limburg városában a magyar Szalma József mellett későbbi válogatottbeli kollégája, Fernando Ricksen is. S mint oly’ sok játékos, van Bommel is a később a Feyenoorddal UEFA-kupa-győztes Maarwijk felfedezettje: a mester kezei alatt lett az Év legjobb utánpótláskorú játékosa 1999-ben; majd Patrick Paauwével, Jürgen Dirkxszel, Wilfred Boumával és Kevin Hoflanddal együtt ő is a Sittardból került a PSV-be. Természetesen nem afféle edzőkedvenc volt: 2.7 millió eurót fizettek érte! Egyébként szerencséjére még Maarwijk előtt alapemberré vált a Fortuna Sittardban, így nem érte gyanú - Maarwijk edző ugyanis apósa is egy személyben...

A Fortunától nem sikerült szépen búcsúznia (az Ajax elleni kupadöntőt eltiltása miatt ki kellett hagynia), de Eindhovenben azonnal megtalálta helyét, a román Stingát kispadra szorítva fantasztikusan játszotta végig debütáló szezonját. Különösen a svájci Vogellel értette meg magát kiválóan, ráadásként a bajnoki címet eldöntő találatot is ő jegyezte a Cambuur ellen. 2000 októberében a válogatottban is bemutatkozhatott a Ciprus elleni mérkőzésen, de a válogatottal (van Gaal működésének hála) nem sikerült kiharcolnia vb-szereplést. Az örök vetélytárs, a Feyenoord 2002-es UEFA-kupa-remeklésekor a nagyvilág is felfigyelt rá: először lőtt nekik a negyeddöntőben egy csodálatos, távoli gólt, majd kiállíttatta magát a roppant heves vérmérsékletű játékos – így biztosan helyreállt a családi béke.

Abban a szezonban egyébként súlyos ágyéksérülést is szenvedett, ennek ellenére 8 góllal segítette a klubot az újabb bajnoki címhez. 2003 novemberében ugyanígy sérült meg, emiatt mindössze 23 mérkőzésen léphetett pályára. Ha egészséges volt, Davids és Cocu mellett alaptagnak számított a holland válogatott keretében, Moldova ellen győztes gólt is szerzett, ám Achilles-sérülése egy Eb-bronzába került. Nyáron hatalmas volt a jövés-menés ügynökének, Rob Jansennek irodájában, ugyanis bejelentkezett érte az Arsenal, a Tottenham és a Schalke 04 is. Klubja azonban nem adta el őt, pedig a labdarúgó nem bánta volna a költözést: "Szeretnék eligazolni még a szerződésem lejárta előtt. Ez egyébként a PSV-nek is előnyös lenne, hiszen így kapnának értem némi átigazolási díjat és nem ingyen távoznék jövő nyáron" - nyilatkozta Mark van Bommel akkoriban a sajtó képviselőinek.

„Az Ajaxnak búcsúzóul idegenben mesterhármast vágó van Bommel nyáron be is váltotta régi ígéretét s egy nagycsapathoz igazolt: Frank Rijkaard Barcelonája csábította el a támadó középpályást, akinek bizony roppant nehéz lesz beverekednie magát a blaugránák kezdőjébe” – írtuk róla akkortájt. A középpályás viszont a 4-5-1-es hadrendben nem igazán érezte jól magát, ráadásul kedvenc posztjairól kiszorította őt Ronaldinho, Deco, Giuly, Messi és Iniesta, így a bajnoki címben és a BL-győzelemben nem tudott főszerepet vállalni. Wesley Sneijder miatt mindössze hat vb-selejtezőn játszhatott, s novemberben éppen a válogatott edzőtáborában ütközött össze olyan szerencsétlenül Boatenggel, hogy több mint egy hónapot ki kellett hagynia bokaszalag-szakadása miatt. Egyébként van Bommel a Románia elleni vb-selejtezőn olyan gyengén védekezett a szövetségi kapitány, van Basten véleménye szerint, hogy jó időre kegyvesztett lett (le is cserélték őt Maduróra), de végül is a németországi vb-nek a kezdő tagjaként vágott neki.

„Nagy kérdés persze, hogy a kapitány meri-e középpályás triójában együtt játszatni őt és van der Vaartot, két ilyen támadó szellemű játékost, hiszen ekkor könnyen előfordulhat, hogy az ellenfél egyszerűen csak átszalad majd a hollandok középső csapatrészén, ami a mai futballban egyértelműen a vereséget jelenti. Van Bommelnek sokkal jobban feküdne, ha van Bastenék a 4-3-3 helyett 4-4-2-t vagy 4-5-1-et játszanának, hiszen ebben a taktikai felállásban fickándozna csak igazán – ám mindezzel együtt is hatalmas lehetőség áll előtte is a tornán, hiszen egy kiváló vb-szerepléssel megalapozhatná kezdőbeli tagságát a Barcelonában is” – szólt esélylatolgatásunk 2006 tavaszán. Viszont hősünk mind a szerbek, mint az elefántcsontpartiak ellen kiábrándítóan játszott – az argentinok elleni pihi után a portugálok elleni nürnbergi nyolcaddöntőben javíthatott volna, de jó kezdés után ellövöldözött minden labdát, amivel csak átlépte a felezővonalat.

Amikor Figo a második játékrészben kissé megfenyítette a C. Ronaldót (többszörös társtettességben) lemészároló van Bommelt, a holland nevetségesen sután és jókora ütemkéséssel játszotta el a nagy halált. Van Basten nem is hívta meg a középpályást az Eb-selejtezők első mérkőzéseire, s ezt hősünk annyira zokon vette, hogy le is mondta a válogatottságot. Ekkor már a Bayern München alkalmazottja volt, hiszen a bajorok 7.7 millió eurót sem sajnáltak érte – akkoriban ugyanis nagyon úgy tűnt, hogy az angol Hargreaves távozik a klubtól. A hollandot Magath edző azonnal a kezdőbe rakta, de nem az időközben megsérült angol, hanem a Chelsea-be távozott Ballack helyén - ám van Bommel gólerőssége ellenére adós maradt a kiegyensúlyozott teljesítménnyel. A kapitánnyal időközben kibékült futballista legjobban talán Madridban játszott, nagyon fontos gólt szerzett a második félidő végén – s ex-barcásságát nem feledve csúnyán beintett a hazai drukkereknek.
Az eset után elnézést kért, a Bayern vezetősége pedig példás, több mint egymillió forintos büntetést sózott nyakába!

2004 őszén felröppent a neve a Real Madridnál is, majd megkörnyékezte őt a Borussia Dortmund is - Maarwijk új csapata. Főleg Angliából hívta sok klub, ami nem véletlen: egy barátságos válogatott mérkőzésen 40 méterről lőtt gólt Nigel Martynnak! Egyébként már csak az aláírások hiányoztak dortmundi szerződéséről, amikor kiderült, hogy a német klub csődbe ment – így maradt Eindhovenben.