Alessandro Birindelli nemzetisége: olasz 9/0 születési hely: Pisa ideje: 1974.11.12. pozíció: jobbhátvéd magassága: 176 cm súlya: 71 kg korábbi klubjai: Empoli FC sikerei: olasz bajnok (1998, 2002, 2003, 2005) olasz kupagyőztes (1999) BL-döntős (1998, 2003) olasz Szuperkupa-győztes (1997, 2000, 2002, 2003) 92-93 Empoli (Serie BL) 1 0 - - 93-94 Empoli (Serie BL) 22 0 - - 94-95 Empoli (Serie BL) 30 0 - - 95-96 Empoli (Serie BL) 30 0 - - 96-97 Empoli (Serie BL) 35 1 - - 97-98 Juventus 29 0 BL 10 1 98-99 Juventus 24 1 BL 8 1 99-00 Juventus 22 0 UEFA 12 0 00-01 Juventus 19 0 BL 5 0 01-02 Juventus 10 0 BL 9 0 02-03 Juventus 17 0 BL 13 1 03-04 Juventus 18 0 BL 5 0 04-05 Juventus 12 0 BL 4 0 05-06 Juventus 0 0 BL 0 0 A táblázatban szereplő adatok sorrendben: év, csapat, mérkőzések száma, szerzett gólok száma, nemzetközi kuparészvétel, nemzetközi kupameccsek száma, nemzetközi kupameccsen szerzett gólok száma.
Alessandro Birindelli nagy meglepetésre került 1997-ben a 2. ligás Empoliból a Juventusba, s sokan nem értették Lippit, mit akar egy középszerű jobbhátvéddel, de Sandro fényesen bizonyított: bajnoki címet érő gólt szerzett és a válogatottba is beverekedte magát!
A ferde tornyos városból származó legényke Toscana szeme fényében, az Empoli FC-ben kezdte meg pályafutását az olasz fociban, s több mint 100 meccsen játszva szerzett magának nevet. Különösen 1995-ben játszott jól, amikor kicsikarta a feljutást szeretett klubjával, de a Serie A-ban nem mutatkozhatott be velük, mert a Juventus már szezon közben leigazolta! Itt a szerb Mirkovics volt vetélytársa, s az Atletico Madridba távozott Bobo Vieri mezét öröklő Sandro nagy meglepetésre végigjátszotta a szezont, 29 meccsénél azóta sem kapott többet. Egy év múlva bajnok lett, ezután ott volt 3 vesztes BL-döntőben is. A csapatból Thuram érkeztével szorult ki végleg: a szélsőhátvédnek jobb oldalon a VB- és EB-győztes francia, a balon Montero és Pessotto voltak igen erős ellenfelei. A 2001/2002-es szezonban mutatkozott meg ez legtisztábban: az otthoni bajnokságban 10 meccset játszott, a BL-ben 9 alkalommal is pályára lépett a nem annyira izgalmas első két csoportkörben. 2003-ban már több lehetőséget kapott, de ennek az oka a sok sérült volt, nem is csoda, hogy idény közben felmerült, hogy távozni fog.
A Valencia nyíltan pályázott is érte, de Lippi nem engedte, ezért októberben 2005 nyaráig meghosszabbította szerződését, évi félmillió eurós fizetést biztosítva a szerény védőnek. Sokan leírták már őt, de fényesen bizonyított: a BL-ben 13-szor játszott (azaz az összes mérkőzésen), ott volt a döntőben is, sőt, belőtte a saját büntetőjét a 11-espárbajban, s pályára lépett az EB-selejtezőkön is! Egyébként először 2002 novemberében lett válogatott a törökök ellen (mint Legro), éppen születésnapja után egy héttel. 2003 végén és 2004 elején is csak sérüléshullámkor került csapatba, ám dicséretesen megállja a helyét, a Gazetta osztályzatai alapján csapata egyik legjobbja volt! Capello alatt is maradt neki a kispadon-kucorgás, igaz, ő legalább a keret tagja maradhatott Iulianóval, Legrottagliével és Tudorral ellentétben - ráadásul a sokszor lesajnált Ales egymaga több mérkőzést játszott, mint a 2004-es teljes védőkvintett, a Tudor-Ferrara-Legro-Montero-Iuliano-sor!
