Gianluca Pessotto

Gianluca Pessotto a legszimpatikusabb játékosok egyike, aki bár nagy dolgokat nem művel a pálya bal oldalán, de lelkes, kemény játékára mindig lehetett számítani, s különösen a rövid passzos stílus tetszik neki - az ő játéka meg a mindenkori szövetségi kapitányoknak, mert 22 válogatottsággal büszkélkedhet, ami több mint szép egy olyan játékostól, aki még saját klubjában is csak szürke eminenciás!

Gianluca a nagy rivális Milan neveltje, aki 2 évet is a nagycsapat előszobájában töltött, de esélye sem volt a csapatban játszani Maldini feltűnése után. El is engedték őt könnyű szívvel a vörös-feketék, s hősünk egészen a 3-4. ligáig ereszkedett le, megjárván a Serie BL és C2 bugyrait a Varesével és a Massesével. 1992-ben került először (azaz másodszor) komoly klubhoz, amikor a Bologna figyelt fel a lelkes ifjúra, ahol társa volt Mark Iuliano is, akárcsak később a Juvénél. Itt a mérkőzések felén pályára lépett, igaz, többnyire csak csereként, de ez jó ajánlólevél volt a már akkoriban is az 1. és a 2. osztály között ingázó Veronának, akik leigazolták a balhátvédként és bal oldali középpályásként is bevethető srácot. Annyira jól ment neki a játék, hogy az akkoriban első osztályú Torino vásárolta meg a mindenütt csak egy évet töltő srácot, aki itt sem okozott csalódást. Úgy látszik, különösen a házi derbyn remekelhetett, mert feltűnt a torinói nagy testvérnek is, azaz előállt az a ritka estet, hogy valaki a bikáktól a zebrákhoz igazolt...

Akkoriban sokan nem értették, miért igazol névtelen, gyenge játékosokat a Juve, de a vele érkező Carrera, a válogatottságig eljutó Iuliano, Torricelli és főleg Pesotto alaposan rácáfolt a kétkedőkre (Torricelli egyenesen a 3. ligából és az asztalosműhelyből érkezett Torinóba...). S mintha csak rá vártak volna az Öreg Hölgynél: érkezésével a Juve rengeteg címet gyűjtött: egy kalap bajnoki és kupagyőzelem mellett egy BL- és egy Világkupa-győzelemmel, valamint 3 elvesztett BL-döntővel is büszkélkedhet. Emlékszem, az 1996-os BL-döntőben a 11-es párbajban ő lőtte az utolsó előtti 11-est, s mértani pontossággal tekerte be van der Sar mellett a jobb sarokba! 1998-ban a válogatottban is bemutatkozhatott, s ott volt a France 98-on a balszerencsével búcsúzó azurrik között, majd alapember volt az EURO 2000-en is (a döntőben végig a pályán volt), s kezdő lett volna a 2002-es VB-csapatban is, ha az uruk elleni felkészülési meccsen nem sérül meg...

Sajnos ő sem mai gyerek már - 1970-es születésű -, s ennek megfelelően egyre inkább kiszorul a csapatból: 1999 és 2001 között egyértelműen alaptagnak számított, de a 2003-as bajnoki címhez ill. a 2004-es csalódáshoz már csak 17 ill. 18 meccsel járult hozzá, s BL-ben 7 ill. 5 mérkőzést érdemelt ki, de a 2003-as döntőn nem lépett pályára. Capello érkezése sem változtatott ezen, csakis Zebina sérülésekor vagy eltiltásakor számol vele alaphelyzetben. A bajnokság első felében hősünk alig kapott szerepet a mestertől, de tavaszra alapemberré lépett elő, 6.1-es átlaggal a csapaton belüli rangsorban nyolcadik lett. 2002 októberében egy hároméves szerződést kötöttek vele, így pályafutását itt fejezheti be 36 évesen - kontraktusa 2005 nyarán járt le, de meghosszabbították ezt egy évvel. Egyébként Gia a csapat egyik legrosszabbul fizetett tagja "potom" 600 000 euró körüli éves alappal...

Testvére, Vanni a Cremonese és a Lucchese profija volt éveken át, jelenleg a Sanremese együttesében játszik.
Gianluca beceneve Professzor (stílusa és tudálékos arca miatt), s rendszeres vendége a focis talkshow-műsoroknak is érdekes egyénisége miatt. Egykori milanos ifibeli játékostársai közül (Nava, Porrini, Albertini, Toldo) jelenleg a második helyen áll Demetrio mögött a begyűjtött érmek tekintetében.