Olivier Kapo

Olivier Kapo, akit Galliában Zinedine Zidane utódjának tartanak, fura pályafutást mondhat magáénak: üstökösként tűnt fel a francia fociban, többszörös válogatottnak vallhatja magát, de sokáig nem igazolt el egyetlen nagyobb klubba sem. 2004 nyarán végre a távozás mellett döntött, de a Juventusban egyelőre nem találja a helyét, több alkalommal is elismerték, hogy tárgyalnak kölcsönadásától. Pedig minden technikai képessége meg van ahhoz, hogy tényleg Zizou-utód legyen, de erőnlétben-akaratban még van némi fejlődnivalója...

Narcisse-Olivier Kapo Obou elefántcsontparti származású, s mint több később francia színekben válogatottságig jutó játékos, ő is Abidjanban született, de kora gyermekkorában Párizsba költözött szüleivel. Az általános iskola elvégzése után az Auxerre utánpótlás-akadémiájára került, s 1999-ben léphetett először pályára a nagyok között- Bár következő szezonjában sem számított alapembernek Dioméde, Marlet és Jeunechamp mellett, de három gólt is lőtt. A támadó középpályásként és csatárként is bevethető játékossal 2000-től számol kezdőként az Auxerre-i Asterix, Roux mester. A kékek fiataljairól ódákat regéltek akkoriban - bizony a Mexés-Radet-Kapo-D.Cissé-Boumsong-ötösből már csak a csapatkapitány Radet maradt hírmondónak a Deschamps abbéról elnevezett stadionban. Kapo, remek szezonjának hála bekerült hazája U-21-es válogatottjába, akikkel ott volt a nyári ifjúsági Európa-bajnokságon is, ahol az izraelieknek kétszer is beköszönt. Mivel a következő szezonban az egyik legjobb támadó középpályássá nőtte ki magát a vékonydongájú Narcisse-szál termetű játékos, azonban márciusban egy súlyos sérülést szenvedett, s majd fél évet ki kellett hagynia!

Ősszel azonban olyan jó formába lendült visszatérése után, hogy novemberben a válogatott keretbe is bekerült (szezon végén az Év tizenegyébe is és klubját kupagyőzelemre vezette), majd ott lehetett a 2003-as hazai rendezésű Konfederációs Kupán is. A Foé halála miatt örökké emlékezetes tornán kétszer is bekerült a kezdőbe, sőt, Új-Zéland ellen eredményes is tudott lenni. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a Mexes-Cissé-Kapo-triót lehetetlen lesz Franciaországban tartani, érte is több nagycsapat jelentkezett be rendszeresen, de egészen 2004 nyaráig, szerződése lejártáig maradt kék-fehérben. Utolsó szezonja már nem sikerült olyan fényesre, mint az előző, talán már a nyári klubcsere körül jártak gondolatai (az EURO2004-ről is lemaradt), az UEFA Kupában pl. kétmeccses eltiltást kapott súlyos szabálytalansága miatt. Nyáron távozott barátaival együtt: Boumsong a Rangersbe, D. Cissé a Liverpoolba, Mexés a Romába, ő májusban a Juventushoz írt alá. Csábította őt egyébként a Parma, a Newcastle, a Bolton Wanderers, a Southampton, a Monaco a PSG és Valencia is. Mint egy akkori nyilatkozatában elárulta, ő legszívesebben a Valenciába igazolt volna!

Sokat nyomott a latba szerződtetésekor, hogy a dolgok akkori állása szerint mindenki biztosra vette, hogy a szövetségi kapitányi székbe távozó Lippi helyén a BL-csodát végrehajtó Didier Deschamps lesz a zebrák edzője, de végül is Capello érkezett az ősz mester helyére. Kapo messze is került a kezdőtől, csakis sérülések és eltiltások miatt kapott lehetőséget, de remek cseleivel, gyorsaságával gyakran zavart okozott az ellen védelmében. Capello azonban főleg bartell-jellegű terveiben számol vele: megpróbálta már nyáron felajánlani őt kölcsönbe a Monacónak, majd az Internek Cannavaróért cserébe; de a franciák inkább Saviolát, a milánóiak pedig a kapus Carinit választották. Capello nem csüggedt: később a Laziónak Massimo Oddóért és a kisebbik Inzaghiért őt és Taddeit ajánlotta fel 4 millió euró kellemes társaságában. Balszerencséjére, amikor 2005 elején a Sampdoria ellen végre a kezdőben kapott helyet, súlyos sérülést szenvedett a 20. percben...

Mivel szezon végén Capello esélytelennek ítélte arra, hogy beverekedje magát a kezdő 11-be, egy szezonra kölcsönadták őt az AS Monacónak, ahol nagy szerepet szán neki Deschamps az új Meriem-Kapo-Bernardi-Gerard-Sorlin-féle hercegségbeli középpályán.