Ha az Inter címvédésre tör, nem árt rögtön győznie

Mi másról is beszélhetnének a címvédő Internazionale játékosai a Bajnokok Ligája főtáblás küzdelmeinek keddi rajtja előtt, mint hogy meg akarják tartani az előző idényben elhódított trófeát.

Az ambíció érthető, s dacára a nyári edzőváltásnak még csak megalapozatlannak sem nevezhető, ám van itt egy apró bökkenő, amivel az utóbbi években rendre elbíbelődik a szaksajtó és a szurkolók serege: arról van szó, hogy a Bajnokok Ligája első kiírása (1992–93) óta egyetlen csapatnak sem sikerült egymás után kétszer megnyerni a sorozatot.

Sőt az európai klubfutball csúcsain oly éles a konkurenciaharc, hogy már az újbóli döntőbe jutás is igen fogós feladattá vált. Amióta a BL létezik, mindössze négy csapat jutott el címvédőként az utolsó meccsig, ám a Milan (1994–1995), az Ajax (1995–1996), a Juventus (1996–1997) és legutóbb a Manchester United (2008–2009) játékosai sem tudták valóra váltani nagy álmukat.

Időben tehát távolabbra, a BL megalkotása előtti korszakig kell visszatekinteniük Rafa Benítez tanítványainak, ha a címvédéshez történelmi ösztönzést szeretnének kapni – térben viszont elég átkukkantaniuk a kerítés felett. Az utolsó duplázó ugyanis a városi vetélytárs Milan volt, kereken húsz esztendővel ezelőtt.

Az 1989-es döntőben a Steaua Bucuresti-et, egy évvel később a Benficát legyőző piros-feketék akkortájt példátlanul hosszúnak számító szünet után tudták megvédeni címüket, ám a két címvédés között eltelt tíz esztendő ma már bagatell tétel.

Ha nagyon sarkítani akarunk, az egykori Bajnokcsapatok Európa-kupáját a nagy címvédések történeteként is tálalhatjuk. Az első öt kiírást kisajátította magának a Real Madrid, a hatvanas évekre is jutott két címvédés (figyelem: az egyikkel az Inter büszkélkedhetett), az 1980-nal záruló tíz esztendőben pedig nem kevesebbszer, mint hatszor ülhetett vissza a trónra az előző kiírás győztese.

Ezek az idők visszavonhatatlanul elmúltak, érdekességképp azonban táblázatunkban összegyűjtöttük azt is, hogyan kezdte a címvédés szezonját az előző (és ugyebár leendő) győztes. Ha babonásak az Inter játékosai, akkor bizony nem érik be kedd este egy ponttal a Twente otthonában; a sikeres címvédés ugyanis egy kivétellel mindig győzelemmel kezdődött – szóval az enschedei siker mindenképpen jó ómen lenne...

Fentebb már rögzítettük, meddig jutottak el a Bajnokok Ligája eddigi győztesei a diadalukat követő szezonban, nézzük meg azt is, hogyan rajtoltak!

Az első győztes, a francia Olympique Marseille mindjárt sehogy, mivel vezetősége és több játékosa megvesztegetési botrányba keveredett, pénzzel biztossá tett francia bajnoki címét elvették, sőt ki is zárták a klubot a francia élvonalból.

Egy évvel később a Milan 2–0-ra kikapott Amszterdamban, ám az elemzők többsége nem lepődött meg ezen, hiszen a Louis van Gaal irányította Ajaxban sokan már akkor látni vélték a végső győztest. Nem is tévedtek, még ha arra a fordulatra már tényleg kevesen számítottak, hogy a fináléban újra csak a Fabio Capello-féle Milan próbálja majd – sikertelenül – megállítani a hollandokat.

Az 1994–95-ös idény elemzésünk szempontjából vízválasztó: azóta egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy a BL címvédője vereséggel kezdje a következő kiírást!

Sőt az aktuális ellenfelek közül gólszerzésre is csupán kettő volt képes, különös módon két portugál csapat: 2007 őszén a Benfica (2–1-es vereség a Milan otthonában), 2000-ben pedig a Sporting, amely kétgólos előnye dacára kénytelen volt beérni a döntetlennel a Real Madrid ellen (2–2).

S miközben a címvédők többségében megnyerték nyitó meccsüket, tekintettel az Interre váró Twente nem túl terebélyes nemzetközi dicsőséglistájára, érdemes megemlíteni: olyan csapatok is képesek voltak gól nélküli rajtra kényszeríteni a BL-serleg éppen aktuális birtokosát, mint a Croatia Zagreb (1999), a Sparta Praha (2001) és a CSZKA Moszkva (2004).