A Milan már megmutatta a Barca ellen készülő MU-nak

SOMLÓVÁRI DÁVIDSOMLÓVÁRI DÁVID
Vágólapra másolva!
2011.05.26. 19:24
null
A Milan és a Pool „elosztotta” egymás között a két döntőt (Fotó: Action Images)
Címkék
Visszavágás. Az egyik legfelemelőbb pillanat a labdarúgásban, ha egy olyan csapatnál bizonyulsz jobbnak, amely korábban már legyőzött egy nagy csatában. Előfordul, hogy a reváns lehetősége egyszer sem adatik meg, de akad olyan is, amikor belátható időn belül többször is visszavághatsz. Sportleg-sorozatunk legújabb részében olyan BEK/Bajnokok Ligája-döntőket elevenítünk föl, amelyek után a két csapat belátható időn belül ismét találkozott egymással a legrangosabb európai kupasorozatban. Cikkünk apropóját természetesen a 2009-es Barcelona–Manchester United finálé közelgő „visszavágója” szolgáltatja.
Alfredo Di Stéfano és Puskás
Alfredo Di Stéfano és Puskás

1962 ÉS 1965: BENFICA–REAL MADRID

Már túl vagyunk a Real Madrid egyeduralkodásán (az első öt sorozatot megnyerték a királyiak), de továbbra is bivalyerős a madridi csapat, amely újabb Bajnokcsapatok Európa Kupája-győzelemre készül – a Benfica ellen. A portugál együttest azonban a korszak egyik, ha nem a legjobb labdarúgója, az ekkortájt alig húszéves Eusébio, no meg a benficás pályafutása 281 meccsén 290 gólt szerző José Águas erősíti. Az Amszterdamban rendezett döntőben aztán mindketten betalálnak (Eusébio 3:3 után kétszer is), így a 35 évesen is mesterhármast szerző Puskás Ferenc góljai hiába valók.

1962, DÖNTŐ
Benfica–Real Madrid 5:3 (Águas 25., Cavém 34., Coluna 51., Eusébio 65. – 11-esből, 68., ill. Puskás 17. 23., 38.)
BENFICA–REAL MADRID 5:3

A visszavágás lehetősége három évvel később érkezett el a Real Madrid számára. A sorozat negyeddöntőjében azonban már az első mérkőzésen, 5:1-es vereséget szenvedtek a királyiak. A visszavágót – egy Puskás-góllal – azért megnyerte a Real – az elveszített BEK-döntőért azonban nem tudott visszavágni. A Benfica végül a döntőig menetelt (útközben a Győri Vasas ETO-t is kiejtette), ahol azonban a címvédő Inter 1:0-ra győzött.

ÚJRATALÁLKOZÁS – 1965, NEGYEDDÖNTŐ
Benfica–Real Madrid 5:1 (Augusto 9., Eusébio 13., 25., Simoes 75., Coluna 88., ill. Amancio 56.)
Real Madrid–Benfica 2:1 (Grosso 10., Puskás 70., ill. Eusébio 41.)

1964, 1966 ÉS 1967: INTERNAZIONALE–REAL MADRID

Senki se gondolja, hogy a szerző Real Madrid ellenes! Csak éppen az élet úgy hozta, hogy a XX. század csapata a mostani összeállítás első két passzusába bizony egy-egy elveszített BEK-döntővel került be. 1964-ben ugyanis az Inter nyerte meg a sorozatot, a bécsi döntőben 3:1-re legyőzve a Real Madridot. Érdekesség, hogy egy évvel korábban is Milánóba került a kupa – csak éppen a piros-fekete részre...

1964, DÖNTŐ
Inter–Real Madrid 3:1 (Mazzola 43., 76., Milani 61., ill. Felo 70.)

INTERNAZIONALE–REAL MADRID 3:1

A Real Madrid „bosszúja” azonban nem váratott sokáig magára: két évvel később a királyiak az elődöntőben visszavágtak az olasz csapatnak, majd a jugoszláv Partizan Beograd legyőzésével visszakerültek Európa trónjára. Épp ideje volt már, hat éve nem nyert BEK-et a madridi csapat, ami ekkor hosszú időszaknak tűnt. Mint ahogy az elkövetkezendő 31 trófea nélküli BEK-szezon is az volt...

ÚJRATALÁLKOZÁS – 1966, ELŐDÖNTŐ

Real Madrid–Inter 1:0 (Pirri 12.)

Inter–Real Madrid 1:1 (Facchetti 78., ill. Amancio 20.)

Belátható időn belül még egy randevúja volt a két csapatnak: az 1966–1967-es BEK-kiírás negyeddöntőjében újra az Inter volt a jobb, s kettős győzelemmel pöckölte ki a címvédő Realt.

A Celtic Európa trónjára került
A Celtic Európa trónjára került

1967, 1972: CELTIC–INTERNAZIONALE

1967-ben a BEK-történelemben először egy brit csapat bejutott a döntőbe, s ha már ott volt, meg is nyerte azt. Előzetesen a szervezetten futballozó, remek erőkből álló (többek közt Giacinto Facchetti és Sandro Mazzola is a csapatban volt) Inter számított esélyesnek, „a lisszaboni oroszlánok" (később így emlegették a skót gárdát a portugáliai döntő után) azonban megmutatták: hátrányból is képesek győzni a BEK-fináléban. Az Interre pedig nehéz napok jártak ekkor: a csapat az elveszített döntő után az Olasz Kupa-elődöntőjében is kikapott, a bajnokságot pedig végül egy ponttal a bajnok Juventus mögött zárta, úgy, hogy az utolsó fordulóban hazai pályán kikapott a Mantovától.

1967, DÖNTŐ

Celtic–Inter 2:1 (Gemmel 62., Chalmers 85, ill. Mazzola 7. – 11-esből)

CELTIC–INTERNAZIONALE 2:1

A milánóiaknak öt évet kellett várniuk a visszavágásra: igazi „látványos" összecsapások keretében, két 0–0-s döntetlent követően tizenegyesekkel búcsúztatták is a Celticet az elődöntőben. Giovanni Invernizzi Interjének aztán a fináléban már nem termett babér, igaz az akkortájt szinte verhetetlen, Johan Cruyff fémjelezte Ajax ellen másoknak sem sok...

ÚJRATALÁLKOZÁS – 1972, ELŐDÖNTŐ
Inter–Celtic 0–0
Celtic–Inter 0–0 – 11-esekkel 4–5



Johan Cruyffék 1973-ban éppenséggel a Juvét verték meg a döntőben
Johan Cruyffék 1973-ban éppenséggel a Juvét verték meg a döntőben

1973 ÉS 1978: AJAX–JUVENTUS

És ha már az Ajaxot említettük. 1973-ban a Rinus Michels által megálmodott totális futball harmadszor hódította meg Európát: az Ajax sorozatban harmadik BEK-serlegét szerezte meg, a döntőben Johnny Rep negyedik percben szerzett gólja döntötte el a Juventus elleni összecsapást.
1973, DÖNTŐ
Ajax–Juventus 1–0 (Rep 4.)

Az Interhez hasonlóan a Juventusnak is fél évtizedet kellett várnia, hogy visszavágjon az elveszített döntőért, ráadásul a torinóiaknak is tizenegyesekkel sikerült a reváns a '78-as negyeddöntőben. A hollandok már akkor is „nagyon jól" rúgták a tizenegyeseket: a két 1–1-es döntetlent követően Olaszországban háromból egyszer sem sikerült betalálniuk az amszterdamiaknak. Hiába jutott azonban tovább a Juve, következő körben kiesett: az FC Bruges ellen nem sikerült a döntőbe jutás.

ÚJRATALÁLKOZÁS – 1978, NEGYEDDÖNTŐ

Ajax–Juventus 1–1 (Van Dord 86., ill. Causio 89.)

Juventus–Ajax 1–1 (Tardelli 21., ill. Ling 80.) – 11-esekkel 3–0

1977 ÉS 1978: LIVERPOOL–BORUSSIA MÖNCHENGLADBACH

A '70-es évek végét, '80-as évek elejét angol dominancia jellemezte. 1977 és 1982 között sorozatban hat BEK-et nyertek az ország futballcsapatai, közülük hármat a Liverpool zsebelt be. Érdekesség, hogy öt finálé is 1–0-s végeredménnyel zárult, az egyetlen kivétel az 1977-es, amelyet a Pool 3–1-re nyert meg a Borussia Mönchengladbach ellen. Történetesen már ez a találkozó is egy kupadöntő visszavágójának tekinthető: négy évvel korábban az UEFA-kupa (kétmeccses) fináléját is ez a két csapat játszotta – akkor is liverpooli sikerrel.

Mivel a Liverpool 1976-ban megnyerte az UEFA-kupát, Bob Paisley lett az első menedzser, aki mind a két sorozatban győzelemre vezette együttesét – ráadásul egy éven belül.

1977, DÖNTŐ
Liverpool–Borussia Mönchengladbach 3–1 (McDermott 28., Smith 64., Neal 82. – 11-esből, ill. Simonsen 52.)

LIVERPOOL–BORUSSIA MÖNCHENGLADBACH 3–1

A Mönchengladbachnak nagyon hamar meg lett volna a lehetősége a visszavágásra, de nem élt vele. Az 1978-ban később címét megvédő Liverpool 4–2-es összesítéssel jutott tovább a német csapat elleni elődöntőből.

ÚJRATALÁLKOZÁS – 1978, ELŐDÖNTŐ

Borussia Mönchengladbach–Liverpool 2–1 (Hannes 28., Bonhof 89., ill. Johnson 88.)

Liverpool–Borussia Mönchengladbach 3–0 (Kennedy 6., Dalglish 35., Case 56.)

1990 ÉS 1995: MILAN–BENFICA

1990-ben a döntőt a Milan és a második körben a nyolc közé jutásért a Budapest Honvédot 9–0-s összesítéssel búcsúztató Benfica vívta. A olasz együttes nagy holland hármasából ezúttal Frank Rijkaard (Marco van Basten passzából) gólja döntötte el a kupa sorsát. Az előző szezonban a Steaua Bucurestit a döntőben legyőző Milan megvédte címét. A visszavágás pedig 1995-ben sem sikerült a portugáloknak.

1990, DÖNTŐ
Milan–Benfica 1–0 (Rijkaard 68.)

A '95-ös negyeddöntő első meccsén Marco Simone duplája eldöntötte a mérkőzés és a továbbjutás sorsát is. Később a döntőben az Ajaxtól kikapott a Milan.

ÚJRATALÁLKOZÁS – 1995, NEGYEDDÖNTŐ
Milan–Benfica 2–0 (Simone 63., 75.)
Benfica–Milan 0–0
Az Ajax a tizenegyespárbajban bukott el
Az Ajax a tizenegyespárbajban bukott el

1996 és 1997: (ISMÉT) JUVENTUS–AJAX

A Juventus és az Ajax végletekig izgalmas finálét játszott egymással 1996-ban – végül a tizenegyesek döntöttek. Többen is úgy gondolták, hogy az ekkor még az Ajax kapuját őrző Edwin van der Sar megnyerheti a meccset a holland csapatnak a „szétlövésben", ezzel szemben a juvés Angelo Peruzzi hárított két próbálkozást, trónra emelve ezzel csapatát.

1996, DÖNTŐ
Juventus–Ajax 1–1 (Ravanelli 12., ill. Litmanen 41.) – 11-esekkel 4–2
JUVENTUS–AJAX 1–1 – TIZENEGYESEKKEL 4–2

A sors a következő kiírásban is egymás útjába sodorta a két csapatot, az elődöntőben azonban már egyértelműen az Öreg Hölgy volt a jobb, 6–2-es összesítéssel jutott a fináléba. A Juve szurkolói azt hitték, hogy a nehezén már túl vannak, de a szezon meglepetéscsapata, a Borussia Dortmund megfricskázta az olaszokat a müncheni döntőben.

ÚJRATALÁLKOZÁS – 1997, ELŐDÖNTŐ
Ajax–Juventus 1–2 (Litmanen 66., ill. Amoruso 14., Vieri 41.)
Juventus–Ajax 4–1 (Lombardo 34., Vieri 36., Amoruso 79., Zidane 80., ill. Melchiot 75.)
A Real Madrid ismét célba ért (Fotó: Action Images)
A Real Madrid ismét célba ért (Fotó: Action Images)

1998, 2003, 2005 és 2009 REAL MADRID–JUVENTUS

Egy győztesen megvívott és egy elveszített döntő után a Juventusnak 1998-ban, sorozatban harmadszor is sikerült bejutnia a BL-döntőbe. Egyetlen Predrag Mijatovics-megmozdulás azonban Marcello Lippi csapatának vesztét jelentette a Real Madrid elleni meccsen.

1998, DÖNTŐ
Real Madrid–Juventus 1–0 (Mijatovics 67.)
Az 1991-ben bevezetett csoportkörös rendszer, továbbá, hogy a topligákból az évek múlásával egyre több csapat indulhatott a 92-től Bajnok Ligájának nevezett sorozatban, lehetővé tette, hogy a korábbiaknál gyakrabban jöjjenek össze „visszavágók" két korábbi finalista között.

2003-ban az elődöntőben találkozott egymással a Real Madrid és a Juventus, a torinóiaknak sikerült is revánsot venniük. Az első meccsen egygólos előnyt szedtek össze a „galaktikusok", a visszavágón azonban már a Juve hengerelt: 3–0-ra is vezetett. Louis Figo kihagyott büntetője azonban kellett ahhoz, hogy az ekkor már madridi Zinadine Zidane hajrában lőtt gólja csak a szépítésre legyen elég, a továbbjutáshoz nem a madridiak számára.

Sajnos a döntő már minden idők egyik legunalmasabb fináléját hozta – a Juve szurkolók kivételével a világ egy emberként sóhajtott föl, amikor Andrij Sevcsenko a tizenegyespárbaj ötödik körében eldöntötte a trófea sorsát, egyben véget vetett két és fél óra szenvedésnek.

ÚJRATALÁLKOZÁS – 2003, ELŐDÖNTŐ

Real Madrid–Juventus 2–1 (Ronaldo 23., R. Carlos 73., ill. Trezeguet 45.)

Juventus–Real Madrid 3–1 (Trezeguet 12., Del Piero 43., Nedved 73., ill. Zidane 89.)

JUVENTUS–REAL MADRID 3–1

2003 után még kétszer is összefutott egymással a két csapat, persze ezekre az összecsapásokra a '98-as finálé vajmi kevés hatással lehetett. 2005-ben ismét a Juventus lépett tovább – a nyolcaddöntőből.

2009-ben a csoportkörben a Juventus oda-vissza elverte a királyiakat – természetesen a kvartettből azért mindketten továbbjutottak. A nyolcaddöntőben az ekkortájt „angol befolyásoltság alá kerülő" sorozatban a Realt a Liverpool, a Juventust a Chelsea ejtette ki.

Kuffour még az éremátadáskor sem bírt könnyeivel (Fotó: Action Images)
Kuffour még az éremátadáskor sem bírt könnyeivel (Fotó: Action Images)

1999, 2001 ÉS 2002: MANCHESTER UNITED–BAYERN MÜNCHEN

Emlékszem szegény Knézy Jenő szavaira, amikor az 1999-es BL-döntő második félidejében „futballvakságot” emlegetett Sir Alex Fergusonnal kapcsolatban. Már akkor kicsit erősnek éreztem a megfogalmazást, annak ellenére is, hogy azon a mérkőzésen a Bayern München valóban jobban játszott a „vörös ördögöknél”. Egy felejthetetlen hajrának köszönhetően azonban mégis az MU-é lett a trófea. Ki ne emlékezne Samuel Kuffour elkeseredett, bömbölő arcára a lefújás után. A ghánai még az éremátadásnál sem bírta elfojtani érzéseit – igaz, erre nem is volt semmi szükség.

1999, DÖNTŐ

Manchester United–Bayern München 2–1 (Sheringham 91., Solskjaer 93., ill. Basler 6.)

MANCHESTER UNITED–BAYERN MÜNCHEN 2–1



Az élet aztán kárpótolta a 2005-ig a Bayernt szolgáló ghánait. 2001-ben a negyeddöntőben találkozott egymással a két csapat, a bajorok pedig kettős győzelemmel jutottak tovább. Végül pedig a döntőben is győztek – a Valencia ellen tizenegyesekkel. Kuffour ezt a döntőt is végigjátszotta.

ÚJRATALÁLKOZÁS – 2001, NEGYEDDÖNTŐ

Manchester United–Bayern München 0–1 (P. Sérgio 86.)

Bayern München–Manchester United 2–1 (Élber 5., Scholl 39., ill. Giggs 49.)
MANCHESTER UNITED–BAYERN MÜNCHEN 0–1 (Sérgio gólja)

A Bayern és az MU egy évvel később a 2. csoportkörben találkozott egymással. Mindkét meccsen döntetlen született (1–1, 0–0), a két csapat kéz a kézben lépett tovább a kvartettből: a Bayern számára a negyed-, a United számára az elődöntő jelentette a végállomást.

2002 ÉS 2005 REAL MADRID–BAYER LEVERKUSEN

2002-ben a Real Madrid fennállása kilencedig, máig utolsó BL-serlegét is elhódította: a döntőben a meglepetéscsapat Bayer Leverkusent győzték le Zidane-ék, pont a francia bombagóljával. „Hatalmas csalódás ez a számunkra, a futball nem mindig jutalmaz meg úgy, ahogy azt te szeretnéd. Ezt nálunk jobban senki sem tudja” – mondta a mérkőzés után Klaus Toppmöller, a Bayer vezetőedzője.

2002, DÖNTŐ

Real Madrid–Bayer Leverkusen 2–1 (Raúl 8., Zidane 45., ill. Lúcio 13.)

REAL MADRID–BAYER LEVERKUSEN 2–1 (Zidane gólja)

Sovány vigasz, de a 2004–2005-ös csoportkörben a Leverkusen hazai pályán 3–0-ra legyőzte a Realt, a visszavágón pedig értékes döntetlent ért el Madridban, s csoportgyőztesként jutott a legjobb 16 közé, ahol aztán a Liverpool megálljt parancsolt a „gyógyszergyáriaknak". Ha kicsit visszaolvasunk a cikkben, az is kiderül, hogy a végül másodikként továbbjutó Real Madrid sem jutott sokáig...

ÚJRATALÁLKOZÁS – 2005, CSOPORTKÖR
Bayer Leverkusen–Real Madrid 3–0 (Krzynowek 39., Franca 50., Berbatov 55.)
Real Madrid–Bayer Leverkusen 1–1 (Raúl 69., ill. Berbatov 37.)

2005 ÉS 2007: LIVERPOOL–MILAN

Minden idők egyik leghihetetlenebb döntőjét játszotta egymással 2005-ben a Liverpool és a Milan. A piros-feketék a szünetben már lehet, hogy ünnepeltek 3–0-s vezetésük tudatában. Fejben talán pár Milan-játékos már azzal számolt, hogy 45 percnyi gála van már hátra a kupaátadásig. Ha így volt, tévedtek: a második játékrészben rendkívül motiváltan pályára lépő „vörösök" negyedóra alatt ledolgozták hátrányukat, majd a meccsen addig „szokatlan" gólcsend után tizenegyesekkel a végső győzelmet is megszerezték.

2005, DÖNTŐ
Liverpool–Milan 3–3 (Gerrard 54., Smicer 56., Alonso 60., ill. Maldini 1., Crespo 39., 44.) – 11-esekkel 3–2
LIVERPOOL–MILAN 3–3 – tizenegyesekkel 3–2

Az isztambuli csoda után két évvel, mesébe illő lehetősége volt a Milannak a visszavágásra. 2007-ben ugyanis ismét a fináléban találkozott egymással a két csapat – ezúttal azonban már a Milan örülhetett, amely az egész második félidőben mint a hímes tojást, úgy őrizte a Filippo Inzaghi által szerzett egygólos előnyét. Az olasz támadó ráadásul a 82. percben duplázott, amire szükség is volt, Dirk Kuyt ugyanis a hajrában szépített.

ÚJRATALÁLKOZÁS – 2007, DÖNTŐ
Milan–Liverpool 2–1 (F. Inzaghi 45., 82., ill. Kuyt 89.)
Eto'o negyedórával a vége előtt egyenlített 2006-ban (Fotó: Action Images)
Eto'o negyedórával a vége előtt egyenlített 2006-ban (Fotó: Action Images)

2006, 2010 ÉS 2011: BARCELONA–ARSENAL

2006-ban még nem úgy beszéltek a Barcelonáról, hogy az minden idők legjobb csapata, ennek ellenére az Arsenal elleni döntő esélyesének számított. Pláne Jens Lehmann korai kiállítása után. Ennek ellenére az Arsenal – amely a kieséses szakaszban gólt sem kapott – megszerezte a vezetést, s egészen az utolsó negyedóráig tartotta is az előnyét. A végén azonban a Barca fordított.

Az Arsenal ekkor azért egy csatát megnyer a Barcával szemben: a klubtörténelem egyik, ha nem a legjobb csatárát sikerült megtartania. „Nem tudom, hogy elhagyja-e a klubot, de nem hiszem” – mondta Arsene Wenger Thierry Henryról. A francia pedig négyéves szerződést írt alá a londoniakkal. Hogy aztán egy évvel később mégis Katalónia fővárosába szerződjön.

2006, DÖNTŐ

FC Barcelona–Arsenal 2–1 (Eto'o 76., Belletti 81., ill. Campbell 37.)


A következő években már kevesebb esélye volt az Arsenalnak, 2010-ben ugyanis már a negyeddöntőben találkozott a katalán egylet a londoniakkal – ami ugyebár kétmeccses párharcot jelentett. Az első meccsen meglepetésre vezetett a sérültek miatt tartalékos Arsenal, de aztán jött a Wenger által „Play Station-figurának" aposztrofált Lionel Messi...

ÚJRATALÁLKOZÁS – 2010, NEGYEDDÖNTŐ

Arsenal–FC Barcelona 2–2 (Walcott 69., Fabregas 85. – 11-esből, ill. Ibrahimovic 46., 59.)

FC Barcelona–Arsenal 4–1 (Messi 21., 37., 42., 88., ill. Bendtner 18.)
BARCELONA–ARSENAL 4–1


Az Arsenalnak a mostani BL-kiírásban is megvolt az esélye a visszavágásra, és bár az Emiratesben meg is verte 2–1-re a Barcelonát, a Camp Nouban pedig továbbjutásra állt, Robin van Persie kiállítása után már nem bírt a nyomasztó mezőnyfölényben játsszó katalánokkal, akik 4–3-as összesítéssel jutottak tovább.


2010, 2011: INTER–BAYERN MÜNCHEN

Amit az Arsenal képtelen volt megtenni, azt elérte José Mourinho Interje. Az olasz csapat az elődöntőben megállította a katalánokat, majd készülhetett a Bayern München elleni fináléra. A fekete-kékeknek a BL-történelem első szombati fináléjában az előzetesen vártnál talán könnyebb dolguk volt, 1965 után ismét győzelmet ünnepelhettek.

2010, DÖNTŐ

Inter–Bayern München 2–0 (D. Milito 35., 70.)

INTERNAZIONALE–BAYERN MÜNCHEN 2–0

A német csapat egyből a következő szezonban megkapta a visszavágás lehetőségét, a Milánóban aratott 1–0-s győzelem, meg a visszavágón mutatott első félidei játék alapján pedig talán senki sem gondolta, hogy a címvédő lép tovább. Pedig így lett...

ÚJRATALÁLKOZÁS – 2011, NYOLCADDÖNTŐ

Inter–Bayern München 0–1 (Gomez 90.)

Bayern München–Inter 2–3 (Gomez 21., 31., ill. Eto'o 4., Sneijder 63., Pandev 86.)

2009 ÉS 2011: BARCELONA–MANCHESTER UNITDED

2009-ben remekül kezdte a Bajnokok Ligája-döntőt a Manchester United, a 10. percben Samuel Eto'o gólja azonban teljesen blokkolta a manchesteri gépezetet. A „vörös ördögök" a folytatásban semmit sem tudtak kezdeni a később Lionel Messi fejes góljával 2–0-ra nyerő Barcával.

2009, DÖNTŐ

FC Barcelona–Manchester United 2–0 (Eto'o 10., Messi 70.)

BARCELONA–MANCHESTER UNITED 2–0

Hogy két év alatt Ferguson megtalálta-e a Barca tiki-takájának ellenszerét, arra május 28-án este választ kapunk...

kerdes=Ön szerint melyik csapat nyeri a 2011-es BL-döntőt?|opcio1=Barcelona|opcio2=Manchester United|
cikkertekelo_szavazas
cikkertekelo_szavazas
mceBlockPasteEnd
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik