1962 ÉS 1965: BENFICA–REAL MADRID
Már túl vagyunk a Real Madrid egyeduralkodásán (az első öt sorozatot megnyerték a királyiak), de továbbra is bivalyerős a madridi csapat, amely újabb Bajnokcsapatok Európa Kupája-győzelemre készül – a Benfica ellen. A portugál együttest azonban a korszak egyik, ha nem a legjobb labdarúgója, az ekkortájt alig húszéves Eusébio, no meg a benficás pályafutása 281 meccsén 290 gólt szerző José Águas erősíti. Az Amszterdamban rendezett döntőben aztán mindketten betalálnak (Eusébio 3:3 után kétszer is), így a 35 évesen is mesterhármast szerző Puskás Ferenc góljai hiába valók.
Benfica–Real Madrid 5:3 (Águas 25., Cavém 34., Coluna 51., Eusébio 65. – 11-esből, 68., ill. Puskás 17. 23., 38.) |
A visszavágás lehetősége három évvel később érkezett el a Real Madrid számára. A sorozat negyeddöntőjében azonban már az első mérkőzésen, 5:1-es vereséget szenvedtek a királyiak. A visszavágót – egy Puskás-góllal – azért megnyerte a Real – az elveszített BEK-döntőért azonban nem tudott visszavágni. A Benfica végül a döntőig menetelt (útközben a Győri Vasas ETO-t is kiejtette), ahol azonban a címvédő Inter 1:0-ra győzött.
Benfica–Real Madrid 5:1 (Augusto 9., Eusébio 13., 25., Simoes 75., Coluna 88., ill. Amancio 56.) | |
Real Madrid–Benfica 2:1 (Grosso 10., Puskás 70., ill. Eusébio 41.) |
1964, 1966 ÉS 1967: INTERNAZIONALE–REAL MADRID
Senki se gondolja, hogy a szerző Real Madrid ellenes! Csak éppen az élet úgy hozta, hogy a XX. század csapata a mostani összeállítás első két passzusába bizony egy-egy elveszített BEK-döntővel került be. 1964-ben ugyanis az Inter nyerte meg a sorozatot, a bécsi döntőben 3:1-re legyőzve a Real Madridot. Érdekesség, hogy egy évvel korábban is Milánóba került a kupa – csak éppen a piros-fekete részre...
Inter–Real Madrid 3:1 (Mazzola 43., 76., Milani 61., ill. Felo 70.) |
A Real Madrid „bosszúja” azonban nem váratott sokáig magára: két évvel később a királyiak az elődöntőben visszavágtak az olasz csapatnak, majd a jugoszláv Partizan Beograd legyőzésével visszakerültek Európa trónjára. Épp ideje volt már, hat éve nem nyert BEK-et a madridi csapat, ami ekkor hosszú időszaknak tűnt. Mint ahogy az elkövetkezendő 31 trófea nélküli BEK-szezon is az volt...
Real Madrid–Inter 1:0 (Pirri 12.) | |
Inter–Real Madrid 1:1 (Facchetti 78., ill. Amancio 20.) |
Belátható időn belül még egy randevúja volt a két csapatnak: az 1966–1967-es BEK-kiírás negyeddöntőjében újra az Inter volt a jobb, s kettős győzelemmel pöckölte ki a címvédő Realt.
1967, 1972: CELTIC–INTERNAZIONALE
1967-ben a BEK-történelemben először egy brit csapat bejutott a döntőbe, s ha már ott volt, meg is nyerte azt. Előzetesen a szervezetten futballozó, remek erőkből álló (többek közt Giacinto Facchetti és Sandro Mazzola is a csapatban volt) Inter számított esélyesnek, „a lisszaboni oroszlánok" (később így emlegették a skót gárdát a portugáliai döntő után) azonban megmutatták: hátrányból is képesek győzni a BEK-fináléban. Az Interre pedig nehéz napok jártak ekkor: a csapat az elveszített döntő után az Olasz Kupa-elődöntőjében is kikapott, a bajnokságot pedig végül egy ponttal a bajnok Juventus mögött zárta, úgy, hogy az utolsó fordulóban hazai pályán kikapott a Mantovától.
Celtic–Inter 2:1 (Gemmel 62., Chalmers 85, ill. Mazzola 7. – 11-esből) |
A milánóiaknak öt évet kellett várniuk a visszavágásra: igazi „látványos" összecsapások keretében, két 0–0-s döntetlent követően tizenegyesekkel búcsúztatták is a Celticet az elődöntőben. Giovanni Invernizzi Interjének aztán a fináléban már nem termett babér, igaz az akkortájt szinte verhetetlen, Johan Cruyff fémjelezte Ajax ellen másoknak sem sok...
Inter–Celtic 0–0 | |
Celtic–Inter 0–0 – 11-esekkel 4–5 |
Ajax–Juventus 1–0 (Rep 4.) |
Az Interhez hasonlóan a Juventusnak is fél évtizedet kellett várnia, hogy visszavágjon az elveszített döntőért, ráadásul a torinóiaknak is tizenegyesekkel sikerült a reváns a '78-as negyeddöntőben. A hollandok már akkor is „nagyon jól" rúgták a tizenegyeseket: a két 1–1-es döntetlent követően Olaszországban háromból egyszer sem sikerült betalálniuk az amszterdamiaknak. Hiába jutott azonban tovább a Juve, következő körben kiesett: az FC Bruges ellen nem sikerült a döntőbe jutás.
Ajax–Juventus 1–1 (Van Dord 86., ill. Causio 89.) | |
Juventus–Ajax 1–1 (Tardelli 21., ill. Ling 80.) – 11-esekkel 3–0 |
1977 ÉS 1978: LIVERPOOL–BORUSSIA MÖNCHENGLADBACH
A '70-es évek végét, '80-as évek elejét angol dominancia jellemezte. 1977 és 1982 között sorozatban hat BEK-et nyertek az ország futballcsapatai, közülük hármat a Liverpool zsebelt be. Érdekesség, hogy öt finálé is 1–0-s végeredménnyel zárult, az egyetlen kivétel az 1977-es, amelyet a Pool 3–1-re nyert meg a Borussia Mönchengladbach ellen. Történetesen már ez a találkozó is egy kupadöntő visszavágójának tekinthető: négy évvel korábban az UEFA-kupa (kétmeccses) fináléját is ez a két csapat játszotta – akkor is liverpooli sikerrel.
Mivel a Liverpool 1976-ban megnyerte az UEFA-kupát, Bob Paisley lett az első menedzser, aki mind a két sorozatban győzelemre vezette együttesét – ráadásul egy éven belül.
Liverpool–Borussia Mönchengladbach 3–1 (McDermott 28., Smith 64., Neal 82. – 11-esből, ill. Simonsen 52.) |
A Mönchengladbachnak nagyon hamar meg lett volna a lehetősége a visszavágásra, de nem élt vele. Az 1978-ban később címét megvédő Liverpool 4–2-es összesítéssel jutott tovább a német csapat elleni elődöntőből.
Borussia Mönchengladbach–Liverpool 2–1 (Hannes 28., Bonhof 89., ill. Johnson 88.) | |
Liverpool–Borussia Mönchengladbach 3–0 (Kennedy 6., Dalglish 35., Case 56.) |
1990 ÉS 1995: MILAN–BENFICA
1990-ben a döntőt a Milan és a második körben a nyolc közé jutásért a Budapest Honvédot 9–0-s összesítéssel búcsúztató Benfica vívta. A olasz együttes nagy holland hármasából ezúttal Frank Rijkaard (Marco van Basten passzából) gólja döntötte el a kupa sorsát. Az előző szezonban a Steaua Bucurestit a döntőben legyőző Milan megvédte címét. A visszavágás pedig 1995-ben sem sikerült a portugáloknak.
Milan–Benfica 1–0 (Rijkaard 68.) |
A '95-ös negyeddöntő első meccsén Marco Simone duplája eldöntötte a mérkőzés és a továbbjutás sorsát is. Később a döntőben az Ajaxtól kikapott a Milan.
Milan–Benfica 2–0 (Simone 63., 75.) | |
Benfica–Milan 0–0 |
1996 és 1997: (ISMÉT) JUVENTUS–AJAX
A Juventus és az Ajax végletekig izgalmas finálét játszott egymással 1996-ban – végül a tizenegyesek döntöttek. Többen is úgy gondolták, hogy az ekkor még az Ajax kapuját őrző Edwin van der Sar megnyerheti a meccset a holland csapatnak a „szétlövésben", ezzel szemben a juvés Angelo Peruzzi hárított két próbálkozást, trónra emelve ezzel csapatát.
Juventus–Ajax 1–1 (Ravanelli 12., ill. Litmanen 41.) – 11-esekkel 4–2 |
A sors a következő kiírásban is egymás útjába sodorta a két csapatot, az elődöntőben azonban már egyértelműen az Öreg Hölgy volt a jobb, 6–2-es összesítéssel jutott a fináléba. A Juve szurkolói azt hitték, hogy a nehezén már túl vannak, de a szezon meglepetéscsapata, a Borussia Dortmund megfricskázta az olaszokat a müncheni döntőben.
Ajax–Juventus 1–2 (Litmanen 66., ill. Amoruso 14., Vieri 41.) | |
Juventus–Ajax 4–1 (Lombardo 34., Vieri 36., Amoruso 79., Zidane 80., ill. Melchiot 75.) |
1998, 2003, 2005 és 2009 REAL MADRID–JUVENTUS
Egy győztesen megvívott és egy elveszített döntő után a Juventusnak 1998-ban, sorozatban harmadszor is sikerült bejutnia a BL-döntőbe. Egyetlen Predrag Mijatovics-megmozdulás azonban Marcello Lippi csapatának vesztét jelentette a Real Madrid elleni meccsen.
Real Madrid–Juventus 1–0 (Mijatovics 67.) |
2003-ban az elődöntőben találkozott egymással a Real Madrid és a Juventus, a torinóiaknak sikerült is revánsot venniük. Az első meccsen egygólos előnyt szedtek össze a „galaktikusok", a visszavágón azonban már a Juve hengerelt: 3–0-ra is vezetett. Louis Figo kihagyott büntetője azonban kellett ahhoz, hogy az ekkor már madridi Zinadine Zidane hajrában lőtt gólja csak a szépítésre legyen elég, a továbbjutáshoz nem a madridiak számára.
Sajnos a döntő már minden idők egyik legunalmasabb fináléját hozta – a Juve szurkolók kivételével a világ egy emberként sóhajtott föl, amikor Andrij Sevcsenko a tizenegyespárbaj ötödik körében eldöntötte a trófea sorsát, egyben véget vetett két és fél óra szenvedésnek.
Real Madrid–Juventus 2–1 (Ronaldo 23., R. Carlos 73., ill. Trezeguet 45.) | |
Juventus–Real Madrid 3–1 (Trezeguet 12., Del Piero 43., Nedved 73., ill. Zidane 89.) |
2003 után még kétszer is összefutott egymással a két csapat, persze ezekre az összecsapásokra a '98-as finálé vajmi kevés hatással lehetett. 2005-ben ismét a Juventus lépett tovább – a nyolcaddöntőből.
2009-ben a csoportkörben a Juventus oda-vissza elverte a királyiakat – természetesen a kvartettből azért mindketten továbbjutottak. A nyolcaddöntőben az ekkortájt „angol befolyásoltság alá kerülő" sorozatban a Realt a Liverpool, a Juventust a Chelsea ejtette ki.
1999, 2001 ÉS 2002: MANCHESTER UNITED–BAYERN MÜNCHEN
Emlékszem szegény Knézy Jenő szavaira, amikor az 1999-es BL-döntő második félidejében „futballvakságot” emlegetett Sir Alex Fergusonnal kapcsolatban. Már akkor kicsit erősnek éreztem a megfogalmazást, annak ellenére is, hogy azon a mérkőzésen a Bayern München valóban jobban játszott a „vörös ördögöknél”. Egy felejthetetlen hajrának köszönhetően azonban mégis az MU-é lett a trófea. Ki ne emlékezne Samuel Kuffour elkeseredett, bömbölő arcára a lefújás után. A ghánai még az éremátadásnál sem bírta elfojtani érzéseit – igaz, erre nem is volt semmi szükség.
Manchester United–Bayern München 2–1 (Sheringham 91., Solskjaer 93., ill. Basler 6.) |
Az élet aztán kárpótolta a 2005-ig a Bayernt szolgáló ghánait. 2001-ben a negyeddöntőben találkozott egymással a két csapat, a bajorok pedig kettős győzelemmel jutottak tovább. Végül pedig a döntőben is győztek – a Valencia ellen tizenegyesekkel. Kuffour ezt a döntőt is végigjátszotta.
Manchester United–Bayern München 0–1 (P. Sérgio 86.) | |
Bayern München–Manchester United 2–1 (Élber 5., Scholl 39., ill. Giggs 49.) |
A Bayern és az MU egy évvel később a 2. csoportkörben találkozott egymással. Mindkét meccsen döntetlen született (1–1, 0–0), a két csapat kéz a kézben lépett tovább a kvartettből: a Bayern számára a negyed-, a United számára az elődöntő jelentette a végállomást.
2002 ÉS 2005 REAL MADRID–BAYER LEVERKUSEN
2002-ben a Real Madrid fennállása kilencedig, máig utolsó BL-serlegét is elhódította: a döntőben a meglepetéscsapat Bayer Leverkusent győzték le Zidane-ék, pont a francia bombagóljával. „Hatalmas csalódás ez a számunkra, a futball nem mindig jutalmaz meg úgy, ahogy azt te szeretnéd. Ezt nálunk jobban senki sem tudja” – mondta a mérkőzés után Klaus Toppmöller, a Bayer vezetőedzője.
Real Madrid–Bayer Leverkusen 2–1 (Raúl 8., Zidane 45., ill. Lúcio 13.) |
Sovány vigasz, de a 2004–2005-ös csoportkörben a Leverkusen hazai pályán 3–0-ra legyőzte a Realt, a visszavágón pedig értékes döntetlent ért el Madridban, s csoportgyőztesként jutott a legjobb 16 közé, ahol aztán a Liverpool megálljt parancsolt a „gyógyszergyáriaknak". Ha kicsit visszaolvasunk a cikkben, az is kiderül, hogy a végül másodikként továbbjutó Real Madrid sem jutott sokáig...
Bayer Leverkusen–Real Madrid 3–0 (Krzynowek 39., Franca 50., Berbatov 55.) | |
Real Madrid–Bayer Leverkusen 1–1 (Raúl 69., ill. Berbatov 37.) |
2005 ÉS 2007: LIVERPOOL–MILAN
Minden idők egyik leghihetetlenebb döntőjét játszotta egymással 2005-ben a Liverpool és a Milan. A piros-feketék a szünetben már lehet, hogy ünnepeltek 3–0-s vezetésük tudatában. Fejben talán pár Milan-játékos már azzal számolt, hogy 45 percnyi gála van már hátra a kupaátadásig. Ha így volt, tévedtek: a második játékrészben rendkívül motiváltan pályára lépő „vörösök" negyedóra alatt ledolgozták hátrányukat, majd a meccsen addig „szokatlan" gólcsend után tizenegyesekkel a végső győzelmet is megszerezték.
Liverpool–Milan 3–3 (Gerrard 54., Smicer 56., Alonso 60., ill. Maldini 1., Crespo 39., 44.) – 11-esekkel 3–2 |
Az isztambuli csoda után két évvel, mesébe illő lehetősége volt a Milannak a visszavágásra. 2007-ben ugyanis ismét a fináléban találkozott egymással a két csapat – ezúttal azonban már a Milan örülhetett, amely az egész második félidőben mint a hímes tojást, úgy őrizte a Filippo Inzaghi által szerzett egygólos előnyét. Az olasz támadó ráadásul a 82. percben duplázott, amire szükség is volt, Dirk Kuyt ugyanis a hajrában szépített.
Milan–Liverpool 2–1 (F. Inzaghi 45., 82., ill. Kuyt 89.) |
2006, 2010 ÉS 2011: BARCELONA–ARSENAL
2006-ban még nem úgy beszéltek a Barcelonáról, hogy az minden idők legjobb csapata, ennek ellenére az Arsenal elleni döntő esélyesének számított. Pláne Jens Lehmann korai kiállítása után. Ennek ellenére az Arsenal – amely a kieséses szakaszban gólt sem kapott – megszerezte a vezetést, s egészen az utolsó negyedóráig tartotta is az előnyét. A végén azonban a Barca fordított.
Az Arsenal ekkor azért egy csatát megnyer a Barcával szemben: a klubtörténelem egyik, ha nem a legjobb csatárát sikerült megtartania. „Nem tudom, hogy elhagyja-e a klubot, de nem hiszem” – mondta Arsene Wenger Thierry Henryról. A francia pedig négyéves szerződést írt alá a londoniakkal. Hogy aztán egy évvel később mégis Katalónia fővárosába szerződjön.
FC Barcelona–Arsenal 2–1 (Eto'o 76., Belletti 81., ill. Campbell 37.) |
A következő években már kevesebb esélye volt az Arsenalnak, 2010-ben ugyanis már a negyeddöntőben találkozott a katalán egylet a londoniakkal – ami ugyebár kétmeccses párharcot jelentett. Az első meccsen meglepetésre vezetett a sérültek miatt tartalékos Arsenal, de aztán jött a Wenger által „Play Station-figurának" aposztrofált Lionel Messi...
Arsenal–FC Barcelona 2–2 (Walcott 69., Fabregas 85. – 11-esből, ill. Ibrahimovic 46., 59.) | |
FC Barcelona–Arsenal 4–1 (Messi 21., 37., 42., 88., ill. Bendtner 18.) |
Az Arsenalnak a mostani BL-kiírásban is megvolt az esélye a visszavágásra, és bár az Emiratesben meg is verte 2–1-re a Barcelonát, a Camp Nouban pedig továbbjutásra állt, Robin van Persie kiállítása után már nem bírt a nyomasztó mezőnyfölényben játsszó katalánokkal, akik 4–3-as összesítéssel jutottak tovább.
2010, 2011: INTER–BAYERN MÜNCHEN
Amit az Arsenal képtelen volt megtenni, azt elérte José Mourinho Interje. Az olasz csapat az elődöntőben megállította a katalánokat, majd készülhetett a Bayern München elleni fináléra. A fekete-kékeknek a BL-történelem első szombati fináléjában az előzetesen vártnál talán könnyebb dolguk volt, 1965 után ismét győzelmet ünnepelhettek.
Inter–Bayern München 2–0 (D. Milito 35., 70.) |
A német csapat egyből a következő szezonban megkapta a visszavágás lehetőségét, a Milánóban aratott 1–0-s győzelem, meg a visszavágón mutatott első félidei játék alapján pedig talán senki sem gondolta, hogy a címvédő lép tovább. Pedig így lett...
Inter–Bayern München 0–1 (Gomez 90.) | |
Bayern München–Inter 2–3 (Gomez 21., 31., ill. Eto'o 4., Sneijder 63., Pandev 86.) |
2009 ÉS 2011: BARCELONA–MANCHESTER UNITDED
2009-ben remekül kezdte a Bajnokok Ligája-döntőt a Manchester United, a 10. percben Samuel Eto'o gólja azonban teljesen blokkolta a manchesteri gépezetet. A „vörös ördögök" a folytatásban semmit sem tudtak kezdeni a később Lionel Messi fejes góljával 2–0-ra nyerő Barcával.
FC Barcelona–Manchester United 2–0 (Eto'o 10., Messi 70.) |
Hogy két év alatt Ferguson megtalálta-e a Barca tiki-takájának ellenszerét, arra május 28-án este választ kapunk...
kerdes=Ön szerint melyik csapat nyeri a 2011-es BL-döntőt?|opcio1=Barcelona|opcio2=Manchester United| cikkertekelo_szavazas cikkertekelo_szavazas mceBlockPasteEnd |