Kobraként csapott le a Bayern, Messi tanácstalanul lézengett

BAYERN HENGERMŰVEK: ÍGY MÉG NEM VERTÉK MEG A KÖZELMÚLTBAN A BARCELONÁT
♦ Barca-kudarcok: miben más a keddi?
♦ Elsöprő Bayern: a labda nem volt náluk, de minden téren jobbak voltak
♦ Kobraként csaptak le a bajorok: helyzetkialakítás és -kihasználás
♦ Tompa Xavi és Iniesta, nem egészséges Messi – szürke Barca a pályán
♦ Tökéletes Bayern-meccs: egy kiütés anatómiája

Kezdjük azzal, hogy megnézzük a Barcelona legutóbbi ötven Bajnokok Ligája-mérkőzésén elszenvedett vereségeit. Összesen hét ilyen van, ebből három ebben a szezonban – ez valamelyest mutatja, hogy nincs minden rendben a katalánok háza táján (elsősorban a keddi eredmény, tehetjük hozzá). Az meg pláne, amit néhány fő statisztikai mutató jelez.

Az összes vizsgált mérkőzésen hatvan százalék fölötti labdabirtoklást tudhatott magáénak a Barcelona – nem meglepetés, a gránátvörös-kékek játéka a labdajáratásra és a labdavesztéseket követő villámgyors visszatámadásokra épül, a Barca ellen esetleg kettős emberelőnyben lehet az ellenfélnek labdabirtoklási fölénye. A lövésmutató sokatmondó: a Barcelona még vereségei alkalmával is minimum partner volt lövési kísérletekben, nem egyszer pedig éppenséggel jobb is az őt legyőző ellenfélnél. Olyanra, hogy a Barcelonát lehengereljék a két fő lövési mutató – összes kísérlet és kaput eltaláló kísérlet – tekintetében, nem akadt példa a legutóbbi ötven BL-mérkőzésen. A Bundesliga-meccsekre rendre kitolt Bayern-henger alá látványosan beestek a tompa és lassúnak tűnő katalánok.

ELSÖPRŐ BAYERN

Ha nagyon jó vizuális leképezését akarjuk látni a kedd este történteknek, nézzük meg az UEFA statisztikáját, amely elhelyezi a pályán a mérkőzés kulcspillanatait. A térkép „tiszta piros", mindössze három aprócska kék pötty jelzi, hogy a Barcelona is pályán volt...

A fő statisztikai mutatók közül a labdabirtoklás kivételével – de az, hogy a Barcelona birtokolja többet a labdát, „alapbeállítás”, a münchenieket teljes joggal nem érdekelte ez, amíg minden az ő tervük szerint alakult – mindenben óriási fölényben volt a Bayern. Tizenhárom müncheni kísérlet négy barcelonaival szemben, kilenc kaput eltaláló lövés kettővel szemben, 11:4-es szögletarány

Szintén sokatmondó a leggyakrabban használt passzutak eloszlása. A Barcelona mérkőzésein ebben a BL-szezonban – leszámítva a Benfica elleni meccseket, amelyekből a másodikat szinte B-csapattal vívta meg – a leggyakoribb passzút mindig kreatív játékost érintett, többnyire Xavit vagy Iniestát. A Bayern nagy sikerrel redukálta a Xavihoz és Iniestához eljutó labdák számát (összesen ezek száma 168 a tegnapi meccsen, míg a Barcát szintén megfogó, de nem lemosó Milan a milánói mérkőzésen 198-at engedett!), a katalánoknál így a legtöbbször Bartra és Piqué passzolt egymáshoz – nem egy olyan út, amelytől sok veszélyt vagy kreativitást lehet várni.

Ha már passzutak: feltűnő, hogy a Barcelona ellenfeleinél mennyire alacsony ezek száma (sokszor az ellenfél leggyakoribb passzútja tíz alatt volt), a Bayern azonban szezonrekordot döntött azzal, hogy a katalánok ellen 12 alkalommal ment Alabától Ribéryhez a labda.

MINT A KOBRA, ÚGY CSAP LE A BAYERN

A mérkőzés összes statisztikáját áttekintve közel sem akkora a Bayern fölénye, mint amit a végeredmény mutat – viszont van egy olyan mutató, az extra passzok és kulcspasszok támadásban, melyben a német rekordbajnok toronymagasan a Barcelona fölé nőtt. Ebből a mutatóból lett aztán a lövési és persze a gólfölény – a Bayern kobraként csapott le az adódó lehetőségekre. Nézzük az InStat elemzőrendszer adatait!

A München kilenc, a Barcelona szintén kilenc olyan extra passzt vállalt a mérkőzésen, amely közvetlen gólveszélyt idézhetett volna elő. A különbség a pontosságban van: a Bayern mindössze kétszer hibázott el ilyen átadást, hét esetben viszont eljutott helyzetig – majd azok közül többet kegyetlenül ki is használt.

Hatalmas a fölénye a lövésekkel befejezett támadásokat tekintve is: a müncheniek tizenkétszer zárták akciójukat lövéssel, a Barcelona csupán négyszer.

Szintén jobb a Bayern a tizenhatoson belülre adott passzok pontosságában – vagyis minden mutató alátámasztja: a müncheniek éles lőszerrel érkeztek, és nem haboztak azt használni...

SE ELŐKÉSZÍTÉS, SE BEFEJEZŐ EMBER

Pont ez az élesség, robbanékonyság és dinamizmus hiányzott a Barcelona támadójátékából – tompa volt Xavi, tompa Iniesta, Lionel Messi pedig láthatóan nem volt elég fitt –, nem véletlenül tették fel többen a kérdést, hogy megérte-e a Barca stábjának bevetni az argentin világklasszist ilyen állapotban. Persze fordítsuk meg: ha kihagyják Messit, azzal már eleve óriási támadási felületet adnak...

Kezdjük a csapat motorjaival: Xavi szokás szerint pontosan passzolt (95 százalék), viszont hiányoztak az extra támadó átadások (1 megkísérelt, az se sikeres), illetve a kulcspasszok (egy kísérlet, az sikeres). Iniesta egy extra és nulla kulcspasszal „jelentkezett", így hiába ment átadásainak kilencvenhét százaléka emberhez, ezzel nem sokat tudott kezdeni a csapat.

A két középpályás gyengének nem, átlagosnak (ezen a szinten átlagosnak) viszont bátran minősíthető játékát még menthette volna, ha villognak a támadók, ám ettől nagyon messze jártak. Pedro súlytalan volt (se lövés, se kiharcolt szabálytalanság, se extra támadó passz), Alexis Sánchez megmozdulásainak a hatásfoka volt gyenge (mindössze 67 százalék), Lionel Messinél pedig semmi nem stimmelt.

Messi gyenge hatásfokkal futballozott (támadó megmozdulásainak csupán 54 százaléka jött be!), ő veszítette el csapatából a legtöbb labdát (14), nem tudott lövőhelyzetbe kerülni (egyszer kísérletezett), szabálytalanságokat sem tudott igazán kiharcolni (háromszor faultolták). És ami a legjobban mutatja, hogy mennyire „nem volt a pályán”: az UEFA és az InStat rendszere mindössze egyetlen Messi-labdaérintést regisztrált a Bayern tizenhatosán belül.

Jupp Heynckes és a Bayern-stáb, no meg a játékosok legnagyobb dicsérete, hogy tökéletes meccset hoztak össze. A müncheniek pontosan tudták, hogy mik a Barcelona gyenge pontjai, rájátszottak ezekre, és nemcsak megfojtották a katalánok futballját, hanem elsöprő lendületükkel és agresszivitásukkal teljesen uralták a mérkőzést – ez utóbbi az, ami példátlan (vagy ilyen mértékben példátlan) az utóbbi években. A Barca játékát ebben a szezonban az AC Milan és a Real Madrid is meg tudta fogni (és ezt győzelemre is váltotta), ám a Bayern ennél továbblépett: végzetesen megrongálta a katalán gépezetet, majd olyan pusztító hatékonysággal támadott, amelyhez hasonlót a katalánok eddigi ellenfelei nem tudtak mutatni. Miből állt ez össze?

1. Rendkívüli taktikai fegyelmezettség.Jupp Heynckes elsősorban ennek tulajdonította a sikert, és a 4–0 fényében elmondható, hogy nyilván ő tudja a legjobban – a Bayern sztárjai szó nélkül beálltak a sorba és végtelen alázattal dolgoztak a taktika megvalósítása érdekében. Enélkül hiába lett volna a terv. Ahogy a meccs közvetítésében Bacskai János kollégánk megjegyezte: „Elromlott a televíziós közvetítés: azt mutatták a tévében, hogy Robben három méterről odacsúszott egy barcelonainak. Nyilvánvaló képhiba.” Az előszeretettel egyénieskedő Robben ugyan mutatott kedden is „specialitásából” – lásd az első, kihagyott Bayern-ziccert –, ám ő is, és a másik szélen Franck Ribéry is mindent megtett azért, hogy a Barcelona szélsőhátvédei ne tudják megfelelően segíteni az akciókat. A csapat összes tagja mintaszerű fegyelemmel dolgozta végig a találkozót, kiiktatva azokat a hibákat, amelyeket a Barcelona meg szokott büntetni. Most nem volt mit. És nem volt kivel.

2. Visszakényszerítés. A Barcelona középpályásai távolabb játszottak a megszokottnál az ellenfél kapujától, ez nagyban Javi Martínez és Bastian Schweinsteiger agresszivitásának eredménye. Xavi gyakran húzódott vissza mélységbe, Busquetsnek állandóan az „arcába másztak”, a megszokott passzutak pedig – mint azt korábban említettük – elzáródtak.

3. Erő. Azt lehetett tudni, hogy a Barcelona nem szereti a jó képességű, nagyon fegyelmezett, nagyon agresszív és a labdabirtoklással különösebben nem törődő, ehelyett a lehetőségeit maximálisan kihasználó csapatokat (Inter, Chelsea, hogy csak két példát mondjunk az elmúlt évekből). Túljátszani szinte lehetetlen a Barcát – tegyük hozzá, a Bayernnek még ez is sikerült –, ezért a taktika megvalósításában fontos szerepet kapnak a „rombolók". Bastian Schweinsteiger és Javi Martínez egyaránt ezt tette, utóbbi szinte csak a „piszkos munka" elvégzésével foglalkozott. A két középpályás saját csapatát tekintve mindenki másnál több védekező megmozdulásban volt érintett (a mezőnyben 2. és 3. helyen vannak Piqué után), és mindenkinél több sikeres szerelést mutatott be. Minimalizálták a kockázatot – saját térfelükön egyetlen labdát sem vesztettek, mindezt a világ egyik legjobban letámadó csapata ellen!

4. Légifölény. A Barca-játékosok (nyilván főleg a középpályás- és támadósor) fizikai felépítését tekintve az nem meglepetés, hogy a levegőben párharcokat veszítenek, ám a Bayern óriási légi fölényben volt: a bajorok a fejpárbajok hetven százalékát megnyerték! Ráadásul a müncheniek bőven teremtettek olyan lehetőségeket (tizenegy szöglet...), amelyek után lehetett erre alapozni.

5. „Elfogyott" a Barca. A Barcelona összes teljesítménygörbéje – lövési kísérletek, labdabirtoklás, vezetett támadások száma, passzok és pontos passzok száma, megnyert párharcok száma – meredeken „lebukott" az utolsó negyedórára. Hogy ez csak a hitehagyottságnak volt a következménye – eddigre már rég leesett a katalánoknak, hogy semmi nem jön be, az ellenfél meg csúcsformában futballozik –, a Bayern nem szűnő, kegyetlen erejű „zaklatásának”, vagy saját fizikális hiányosságoknak (Messi feltűnően nem volt fitt, és neki kulcsszerepe van a letámadások megindításában), az nyitott kérdés. Valószínűleg mindhárom állítás igaz.

6. Dinamizmus. A legfeltűnőbb különbség itt mutatkozott a két csapat között. A Bayern-játékosok végig szinte „robbantak”: sokkal több akciót vittek végig és fejeztek be lövéssel, sokkal veszélyesebbek voltak szöglet- és szabadrúgások után, jobban sikerültek a helyzetet kialakító extra passzaik – és persze a kidolgozott lehetőségeket kíméletlenül gólra is váltották. A Barcelona évek óta nem talált olyan ellenfélre a Bajnokok Ligájában, amely ennyire meg tudja fogni, ennyi helyzetet ki tud dolgozni ellene és ilyen kíméletlenül be is vágja azokat – lehet Kassai Viktor játékvezetését emlegetni a meccs után (tény, hogy a magyar bíró tévedett többször is – igaz, mindkét csapat kárára), de ez nem változtat a tényen, hogy a Barcát úgy megverte a Bayern, ahogy az elmúlt években más csapat nem tudta.

BAJNOKOK LIGÁJA
ELŐDÖNTŐ, ELSŐ MÉRKŐZÉS
BAYERN MÜNCHEN (német)–BARCELONA (spanyol) 4–0 (1–0)
München, Allianz Arena, 68 000 néző. V: Kassai (magyar)
BAYERN: Neuer – Lahm, J. Boateng, Dante, Alaba – J. Martínez, Schweinsteiger – Robben, Th. Müller (C. Pizarro, 83.), Ribéry (Shaqiri, 89.) – Gomez (L. Gustavo, 71.). Vezetőedző: Jupp Heynckes
Kispad: Starke (k.), Van Buyten, Rafinha, Timoscsuk
BARCELONA: Valdés – D. Alves, Piqué, Bartra, J. Alba – Xavi, Busquets, Iniesta – A. Sánchez, Messi, Pedro (Villa, 83.). Vezetőedző: Tito Vilanova
Kispad: J. Pinto (k.), Montoya, Abidal, Fabregas, Thiago Álcantara, A. Song
G: Th. Müller (25., 82.), Gomez (49.), Robben (73.)