Világsztárok minden centiméteren Monacóban – helyszíni riport

Amikor Dárdai Pál 1995-ben Pécsről Budapestre, a BVSC-hez került, s helyette a bonyolult konstrukció keretében a válogatott Marozsán János Pécsre szerződött, senki sem gondolta, hogy hamarosan mindketten Németországban futballoznak majd, és hogy a 21. század második évtizedében – amikor már egyikük sem játszik –, mégis a Dárdai és a Marozsán névtől lesz hangos a német futballsajtó.

Pedig így történt, történik.

Hiszen Dárdai Pál immár edzőként a Bundesliga egyik nagy egyénisége, Marozsán Jánosnak pedig a lánya teljesítette ki a futballálmait: német színekben olimpiai bajnok lett, s ő az aktuális csapatkapitánya a német női válogatottnak. És bár a natioanalelfnek az idei Európa-bajnokság nem sikerült a legjobban, Marozsán Dzsenifer sorrendben harmadszor is a legjobb három közé került az UEFA szavazásán, amelyen Európa legjobb női játékosáról döntenek.

Ez már önmagában is lenyűgöző teljesítmény, s miután a díjat az UEFA színpompás monacói gáláján – a fiúk legjobbjainak társaságában, valamint az egész Európát megmozgató főtáblás BL-sorsolás keretében – adják át évről évre, így ha lehet, még magasabb rangra emelkedik az elismerés. A trófea, melyhez tehát megint közel került a magyar-német játékmester, Albert Flórián óta első magyarként, akit a kontinens legeslegjobbjai között emlegetnek és jegyeznek, de a szuperbravúr megint nem sikerült.

Valószínűleg a szavazók sem emlékeztek már arra, hogy Marozsán Dzsenifer gólt lőtt és gólt készített elő a Maracana Stadionban, a riói olimpia döntőjében, s az sem esett kellő súllyal a latba, hogy új, francia csapatával, a Lyonnal BL-győztes lett.

A legfrissebb emlék az önmagukhoz és a német szurkolók elvárásaihoz képest leszereplő, „csak" negyeddöntős Eb-teljesítmény, a szavazók nagy része pedig az Eb-n dolgozó újságíró volt. Így eshetett, hogy a korábban a nemzetközi labdarúgásban nem túl ismert Lieke Martens lett a győztes, aki Eb-t nyert Hollandiával, hogy aztán rögvest a Barcelonához szerződjön. Ennél nagyobb sikerük azonban nem volt ezen az estén a katalánoknak, akik a top hármas listára is csupán egy embert, Lionel Messit tudták feljuttatni. Az argentin becsületére szóljon, hogy eljött a gálára, és rendben válaszolgatott (spanyolul) a műsorvezetők kérdéseire, vagyis ezúttal készségesen asszisztált évtizedes riválisa, Cristiano Ronaldo újabb diadalához. Nem különösebben nagy meglepetésre utóbbi lett ugyanis az idény legjobb támadója, egyben az év játékosa.

Aligha tévedünk egyébként nagyot, ha kijelentjük, hogy az UEFA európai díjátadó gáláját a világszervezettel, a FIFA-val való rivalizálás hívta életre. Mert bár az augusztusi monacói idényzáró-idénynyitó parti hagyománya – akkor még a Szuperkupa-mérkőzéssel egybekötve – korábban is létezett, Michel Platini korábbi UEFA-elnök akkor „találta ki", hogy díjazni kell a kontinens legjobbját, amikor a FIFA hasonló gálákat kezdett rendezni, majd megegyezett a France Football magazinnal, s nagyszabású show-t kerekített az így létrejövő FIFA Aranylabda-díjátadó köré.

Öt év után azonban az új FIFA-elnök, a Sepp Blattert váltó Gianni Infantino szakított a franciákkal, vagyis már három, nagyon hasonló díj létezik párhuzamosan, amelyek kitüntetettje egy évtizede vagy Lionel Messi, vagy Cristiano Ronaldo. Nem csoda hát, ha a szurkolók nem tudják követni a sűrűn változó rendszert, csak azt, hogy mindent ez a két ember nyer meg. Közben nő a kategóriák száma is, Monacóban most először a Bajnokok Ligája posztonkénti legjobbjait is kitüntették.

Büszkén jelentjük, hogy Nemzeti Sport az egyre növekvő számú nemzetközi futballdíjak mindegyikének odaítélésében részt vesz a különféle zsűrikben helyet foglaló munkatársai révén – érdekes módon egyedül a női díjat kivéve –, s ez a tudósítás is azért készülhetett a helyszínről, mert a legnagyobb európai sport- és futballújságokat tömörítő ESM (European Sports Media) által felkért zsűritagokat a díjátadóra is meghívja az UEFA.

A televízió által szigorúan limitált egy órába kellett ezúttal is belesűríteni a teljes sorsolást, s a megannyi díjátadót, ezért aztán tényleg parádésan nagy lett az egy négyzetméterre és az egy percre jutó világsztárok száma a Grimaldi Forumban, amelyet most is szurkolók ezrei vettek körül már órákkal a kezdés előtt, hogy autogramot vagy legalább egy pillantást kapjanak a felvonuló játékosoktól. A posztonkénti díjakat például úgy kellett átadni, hogy a második és a harmadik helyezettek neve el sem hangzott.

A régiek közül itt volt Clarence Seedorf, Raúl, Roberto Carlos, a sorsolást végző egyik sztár, Andrij Sevcsenko (apropó, az idei speciális sorsolási szabályok egyike az volt, hogy ukrán és orosz csapat nem kerülhet egy csoportba), a júniusban visszavonuló Francesco Totti (aki Aleksander Ceferin UEFA-elnök különdíját kapta, a legszebb blatteri hagyományokat követve), és a jelenkor legnagyobbjai: Messi, Ronaldo, a BL-idény kapusának választott Gianluigi Buffon, a legjobb védő, Sergio Ramos, a középpályásoknál élen végző Luka Modric, és Európa legjobb 32 klubjának képviselői Florentino Pérez Real Madrid-elnöktől Zbigniew Boniek futballsztárból lett sportvezetőn át a repülőgépén Marozsán Dzsenifert is a helyszínre szállító Jean-Michel Aulas-ig, aki 30 esztendeje vezeti az Olympique Lyont.

Itt volt a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke, Csányi Sándor is, aki az UEFA vezetőségi tagjaként tanácskozta végig a díjátadó napját különféle bizottságokban. Így aztán először önkéntelenül angolul gratulált Marozsán Dzsenifernek az újabb dobogós helyezéshez, hogy a következő pillanatban nevetve ismerjék föl: kettejük között még rövidebb út az anyanyelvük.

„Nem vagyok csalódott, gratulálok a holland Lieke Martensnek az elismeréshez. Az ilyen egyéni díjaknál nekem fontosabb például az, hogy megnyertük a Bajnokok Ligáját, és büszke vagyok rá, hogy már harmadszor is itt lehettem a díjátadón" – mondta a Nemzeti Sportnak Marozsán Dzsenifer, akit a bátyja, Dávid kísért el a ceremóniára Monte-Carlóba.