Amikor szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt az egyik kollégám nagy ívű publicisztikában próbálta belevágni a kést a magyar labdarúgásba, kijelentvén, ennél nincs lejjebb, azt javasoltam neki, ugyan, várjuk már meg, mire jut a Vidi a nemzetközi porondon, mert ha főtáblás lesz, tényszerűen sem igaz a totális borúlátás. S így legyen ötösöm a lottón, a csalóka napfény megcirógatta az arcunkat, a fehérváriak hat év szünet után újra bejutottak az Európa-liga csoportkörébe. Ennek ismeretében azt javasoltam, hogy az ominózus írás a történtekkel árnyalva jelenjen meg, ám az alkotója végül nem vállalta legkisebb átalakítást sem, bizonyára így túl tompának érezve a mondanivalóját.
Pedig csak annyit szerettem volna, ha az anyag a valóságot tükrözi, szerintem ez nem lehetetlen kérés. Tudom, szeretünk mindent feketén vagy fehéren látni, ez azonban olykor farkasvakságot okozhat. Olvastam olyan elemzést, amely Csányi Sándor MLSZ-elnöki korszakából nemes egyszerűséggel kihagyta a 2016-os Európa-bajnoki szereplést (fekete), de olyat is, amely ezt és a legkisebb utánpótlás-eredményecskét is korszakalkotó tettnek láttatta (fehér). Abban talán megegyezhetünk, hogy a magyar (klub)futball – mert a válogatott momentán vezeti az Eb-selejtezős csoportját – az eredmények szintjén még mindig inkább sötét-, mint halványszürke, lásd például a tavaly vitézkedő Vidi, akarom mondani Mol Fehérvár múlt heti vaduzi fiaskóját.
A késdöféssel azért megint várnék, egyrészt, mert nem vagyok az a kimondott böllér lelkületű, másrészt a Ferencváros BL-kvalifikációja miatt. Itt is voltak a pozitívak, akik az esélyesebb Ludogorec kiverését hangsúlyozták és a negatívok, akik a Valletta FC elleni nehézkesebb továbbjutást tartották kevésre. A vita viszont leghamarabb most, a bolgárokhoz hasonlóan esélyesebbnek számító Dinamo Zagreb elleni párharcban dőlhet el nagyjából erre az idényre. Az első, horvátországi mérkőzésen Olmo korai vezető gólja, főképp a módja (sarkazás és kötény „elszenvedése”) a pesszimistább hozzáállást erősítette, de aztán kiegyenlítetté vált a játék. Majd az eredmény is, hiszen a szünet után jöttek az optimisták és Sigér, akinek a bólintása, s az idegenbeli 1–1 rengeteget érhet.
A lényeg mindenképpen az, hogy jön még egy jövő keddi izgalmas visszavágó (Üllői úti jó szokás szerint nagyszerű hangulatban, táblás ház előtt), no meg egy újabb párharc valamelyik kontinentális sorozat csoportköréért. Addig keveredhet a fekete és a fehér, s a legjobb lenne, ha a végére egy adag zöld is kerülne a minél halványabb színárnyalatba.