A képsorok csaknem harminc év távlatából is sokkolóak.
A szlovák rendőrök indokolatlan brutalitását követően csatatérre emlékeztetett a magyar drukkerek szektora a Téglamezei Stadionban, és miközben a Pozsonyba látogató Fradi-szurkolók többsége éppen menekült a magyarokra vadászó, fekete símaszkot viselő kommandósok elől, a tribün első soraiban egy fiatal nő sokkos állapotban zokogott. A szektor elé felhúzott kerítés első soraihoz már megérkezett a fehér köpenyt viselő egészségügyi személyzet, amikor a helyi „rendfenntartók” ismét célba vették a lányt, és az őt védeni próbáló néhány magyart. Az internetmegosztón mai napig fellelhető videón jól látszik, amint közvetlen közelről gumibotot tolnak az egyik drukker szemébe...
„Ez minden jel szerint politikai provokáció volt”
A szlovák rendőrök ámokfutása után kirobbant ügy végül az UEFA fegyelmi bizottságánál a bizonyítékok nélkül meghozott, magyar szempontból igazságtalannak tűnő ítélettel végződött, ám nehéz lenne megmondani, hogy pontosan mikor kezdődött. Tény, 1992. szeptember 16-án a Ferencváros a Bajnokok Ligája elődjének számító BEK-ben lépett pályára a Slovan Bratislava otthonában, a Nemzeti Sport korabeli tudósítása pedig megemlíti, hogy néhány nappal a párharc első felvonása előtt a magyar és a szlovák rendőrök külön egyeztettek a találkozó biztosításáról. A jelek szerint hiába, a meccs másnapján a BRFK rögtönzött sajtótájékoztatóján a IX. kerület akkori rendőrfőkapitánya, Gémesi István alezredes arról beszélt, hogy a rendezők nem vették figyelembe a magyar fél tanácsait.
Lázár Lajos tudósította a Nemzeti Sportot a pozsonyi találkozóról, amelyre így emlékezett: „Rémálom volt az a mérkőzés... Ami az első kellemetlenséget illeti, az a gyomorrontásom volt, a Fradi öltözőjében megkértem Gyarmati Jenőt, a csapat orvosát, valahogy hozzon jobb állapotba, és tőle kaptam injekciót, ami rendbe tett. Már a mérkőzés előtt érezhető volt a feszültség. Ez akkor még természetesnek tűnt, hiszen nagy volt a tét. Nem sokkal a kezdés után, váratlanul felsorakoztak a fekete ruhás rendvédelmiek, ami felesleges volt. A Fradi-szurkolóknak kijelölt szektor a sajtóhellyel szembeni részen volt, és jól láthattuk, hogy nincs rendbontás, ami szükségessé tenné az ilyen erős biztosítást. Azt, hogy mi történt a két félidő közötti szünetben, nem láthattam, mert nem volt telefon a sajtóteraszon, a klubházból kellett leadni a mérkőzésen addig történeteket. Visszatérve a második félidő elejére, kérdeztem a kollégákat, miként alakultak az események, azt válaszolták, egyre feszültebb a helyzet. A szurkolók közül néhányan nyomasztónak tartották a fekete ruhások jelenlétét, és ezt bekiabálásokkal ki is fejezték. Több sem kellett a kivezényelteknek, berontva a Fradi-szurkolóknak kijelölt szektorba, válogatás nélkül mindenkit ütöttek. Értetlenül néztük a történteket, és szerintünk a játékvezetőnek is lépnie kellett volna. Amikor a mérkőzés után leadtam a klubházból a tudósítást, újfent kérdezgettem a szlovák kollégákat, mi a véleményük a történtekről, ám csak széttárták a karjukat, mondván, ez van, de akadtak, akik elítélték a rendőri túlkapást. A többségük attól tartott, hogy a stadionon kívül is folytatódik, ami bent történt. A folytatásról csak másodkézből volt információm, mert az a stáb, amellyel együtt érkeztem, szlovák rendszámú kocsikkal azonnal indult vissza a repülőtérre.” (V. GY. ) |
Már a 4–1-es Slovan-győzelemmel végződő meccs előtti órákban érezni lehetett, hogy valami készül. A Nap Tv videóriportot készített az eseményekről, amelyben a kezdő sípszó előtt megszólaltatott Fradi-szurkolók már zaklatottan, a helyi rendőrök – mintegy 300-an vettek részt a biztosításban, köztük 24 lovas rendőr – indokolatlan keménykedésétől feldúlva nyilatkoztak. Az egyik csoport tagjai még le sem szálltak a vonatról, máris elvették tőlük a piros-fehér-zöld zászlókat, egy zöld-fehér pólóban nyilatkozó fiatalembert pedig már az interjú előtt megrugdostak a rendőrök. A zűrzavar a beengedésnél is érezhető volt, a Magyarországról induló drukkereket egyik kaputól a másikig küldözgették, olyan is akadt, akitől a kapunál elkérték a jegyét, majd a stadionon kívülre tuszkolták. A riportban elhangzik: szlovák drukkereket is beengedtek a magyaroknak kijelölt szektorba.
„Ez minden jel szerint nyílt politikai provokáció volt. Akik ezt kitalálták, távol állnak az európai gondolkodástól. Nem ismerek olyan tényeket, amelyek indokolnák a féktelen brutalitást” – mondta a Nemzeti Sportnak a történtek után Entz Géza államtitkár, a Határon Túli Magyarok Hivatalának akkori elnöke.
Senkit sem kíméltek, aki magyarul beszélt
Utóbb többen is provokációról beszéltek, ám a „számítás” nem vált be.
Havasi Mihály, a Ferencváros akkori technikai vezetője lapunkban ugyanarról beszélt, amit később a drukkerek is megerősítettek: a mérkőzés előtt és alatt sem volt összetűzés a két szurkolótábor között.
A pályán közben meglehetősen egyoldalú küzdelem zajlott, az 56. percben már 3–0-ra vezetett a Slovan a Nyilasi Tibor edzette FTC ellen.
A Fradi-hívek tortúrája viszont lényegében csak ezután kezdődött.
Az első ütés nagyjából négy perccel később csattant el a magyarok szektorában, utána pedig nem volt visszaút.
A Nap Tv felvételén látszik, amint öt fekete maszkos, gumibottal felszerelt kommandós áll szemben egyetlen fehér pólót viselő fiatallal, majd némi szóváltás után ütlegelni kezdik.
Ami ezután következett, vélhetően a mai napig élénken él az akkor helyszínen tartózkodó drukkerekben. Az egyenruhások innentől kezdve gyakorlatilag azt ütötték, akit értek, nőkre, lányokra, gyerekekre is lecsaptak.
„A jegyem a kapu mögé, a C-szektorba szólt, oda, ahol a harmadik gól után megkergettek minket a kommandósok – mesélt a történtekről a lapunk szerkesztőségét másnap telefonon felhívó Spohn Ferenc. – Sajnos, többeket nemcsak kergettek, hanem agyba-főbe is vertek… Nem tudom, mi vezette őket. Ebben a szektorban egymás mellett ültek magyarok és szlovákok, kerítés sem választotta el a két tábort. Ennek ellenére, azon kívül, hogy az ujjunkkal mutogattunk egymásnak, mennyi lesz az eredmény, egy indulatos szóváltásra sem került sor. Kisvártatva aztán hátulról, rohammal estek nekünk a kommandósok. Ha három méterrel odébb ülök, én kapom az elsőt. Válogatás nélkül ütötték, akit utolértek, vagy aki elesett. Egy szlovák fotóriporternőt úgy összevertek, hogy a szerencsétlen összerondította magát, és a védelmére kelő férjét is helybenhagyták.”
A rémült drukkerek próbáltak menekülni, kijutni a szektorból, ám a kommandósok követték őket. A videófelvételeken látszik, amint átmásznak a kerítésen, hogy egy másik szektorban is folytathassák az ámokfutást.
„Bűnözők ellen kiképzett emberek lányokat, gyerekeket vertek meg, és nem kíméltek senkit, aki magyarul beszélt – mondta a Nemzeti Sportnak Szívós István, a Fradi akkori ügyvezető elnöke. – Hogy előre megtervezett akció volt-e, azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy a rohamosztagosokat nem azért hívták, hogy meccset nézzenek.”
Súlyos sérülések, törött csontok, vérző fejek, sokkban lévő szurkolók, lincshangulat – ez jutott a Ferencvárosnak Pozsonyban.
TELEK András, a Ferencváros korábbi hátvédje: – Rossz volt látni, ami a nézőtéren történt, de az összképhez hozzátartozik, hogy azt a meccset nagyon elrontottuk. Sokkal jobban tudtunk futballozni annál, amit Pozsonyban mutattunk. Láttuk, mi történik a lelátón, de igyekeztünk függetleníteni magunkat az eseményektől. A visszavágón aztán megpróbáltuk ledolgozni a hátrányt, de a két mérkőzés alapján a jobb teljesítményt nyújtó együttes jutott tovább. Nem a nézőtéren történtek miatt lépett tovább a Slovan, de bízom benne, hogy a mai csapat a pályán visszavág az akkori kiesésünkért. LIPCSEI Péter, a Ferencváros korábbi középpályása: – Nagyon fájdalmas emlék, és nem csak a négy egyes vereség miatt. Borzasztó volt látni, ahogy a kerítés mögött verik a magyar szurkolókat. Éppen a múlt pénteken, a Fradi-mesekönyv bemutatója kapcsán megrendezett sajtótájékoztatón találkoztam Nyilasi Tiborral, a közelgő meccs kapcsán megkérdeztem, emlékszik-e rá, hogy Pozsonyban odaszóltam a kispadhoz, hogy vonuljunk le a pályáról. Egyszer csak megjelentek a szektorban a csuklyás kommandósok, akik gumibottal és viperával végigvertek mindenkit, a pályán mindannyian éreztük, hogy képtelenek vagyunk a játékra összpontosítani. Nehéz volt feldolgozni a történteket, a lefújás után ugyanis egyik telefonhívás követte a másikat, kerestek a barátok, a szurkolók. Elmondták, hogy a helyiek akciója a meccs után sem ért véget, az összes busz ablakát betörték, üvegszilánk borította az utcákat, a lefújást követően is csak az aggasztó híreket hallottuk. |
Az UEFA indoklása még a Slovant is meglepte
„A labdarúgó-mérkőzésről készült videófelvételekből, a helyszínen készített fotókból, a sajtó és a résztvevők személyes tájékoztatásából már most is egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy a kivezényelt rendőri és kommandós erők brutális fellépése semmiféleképpen nem állt arányban a magyar szurkolók viselkedésével” – idézte a Nemzeti Sport Horváth Balázst, a sport felügyeletével megbízott tárca nélkül minisztert.
A történtek után a Ferencváros megóvta a találkozót, a klub álláspontja szerint a hatvanadik perc után történtek a játékosok lelkiállapotára is kihatottak, akik nem tudták magukat függetleníteni a pályán kívüli történésektől. A magyar klub küldöttsége egy videókazettával, kétszáz fényképpel, ötven orvosi látlelettel alátámasztott tanúvallomással utazott az Európai Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága előtt tartott tárgyalásra. Zürichben előbb a játékvezetők vallomásait hallgatták meg, ezt követően a Slovan, majd a Ferencváros küldöttsége következett. Lapunk helyszíni beszámolója szerint a fekete csuklyások brutalitására a bizottság tagjai is felszisszentek – ám ennél messzebb nem mentek.
A bizottság még aznap döntést hozott, a mérkőzés eredményét a pályán elért eredménnyel igazolták, s mindkét csapatot 15 ezer svájci frank pénzbüntetéssel sújtották. A több mint megdöbbentő írásos indoklás szerint a 60. percben kezdődött események nem befolyásolták a mérkőzés eredményét, hiszen a helyiek addigra már jelentős előnyt szereztek, a ferencvárosi szurkolók pedig kiprovokálták a rendőri beavatkozást, amely azonban messze túllépett az elfogadható mértéken. Ráadásul súlyosító körülményként vették figyelembe, hogy a Ferencváros csapata már 1989-ben és 1990-ben is büntetésben részesült szurkolói rendbontásai miatt.
A döntésről sokat elmond, hogy az UEFA semmilyen bizonyítékot nem mutatott be, amely alátámasztotta volna az indoklását.
Még a Slovan vezetői sem állították, hogy a ferencvárosi szurkolók provokálták ki a kommandósok beavatkozását.