Számítógépes szoftver sorsolja az európai kupák főtábláját

Lépéskényszerbe került az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) az elmúlt években, mert az általa rendezett tornák közül elsősorban a Bajnokok Ligája formátuma elfáradt, a nagycsapatok szinte elunták magukat a csoportkör alatt, a kicsik képtelenek voltak előrelépni, és a szurkolók is egyre inkább elfordultak a megméretéstől. Mindeközben a Real Madrid és a Barcelona vezetésével a klubok belebegtették a saját maguk által gründolt – az UEFA-t teljesen kihagyó – Európai Szuperligát, amely pénzügyileg is felülmúlná a BL-t, azaz a korábbi rendszer gyakorlatilag a teljes összeomlás felé száguldott. Éppen ezért volt elkerülhetetlen újfajta lebonyolítási rendet kitalálni a kontinentális kupasorozatokban, ezt az újítást az ősztől vezeti be az UEFA, amely szerdán már a sorsolás módszertanát is megosztotta a médiával online sajtótájékoztató keretében.

A három megújuló kupasorozatban (BL, Európa-liga, Konferencialiga) a főtáblára ezentúl a korábbi 32 helyett 36 csapat kerül, amelyek nem csoportokra osztva, hanem egyetlen közös mezőnyben versengenek egymással. A klubokat a koefficiensek alapján meghatározott erősorrendet tekintve, négy (a Kl-ben hat) kalapba rangsorolják, és minden gárda nyolc (a Kl-ben hat) ellenfelet kap, kettőt-kettőt mindegyik kalapból. Mindenki négy (a Kl-ben három) mérkőzést játszik hazai pályán, négyet (a Kl-ben hármat) idegenben. A közös tabella első nyolc helyezettje bejut a kieséses szakaszba, míg a kilencediktől a 24. helyig végzőket párokba állítják, és rájátszásban döntik el, kik csatlakozhatnak a már továbbjutottakhoz a nyolcaddöntőben – onnantól a klasszikus kieséses szisztémában folytatódik a torna a döntőig. A tabellán a 25.-től a 36. helyig végző gárdák kiesnek, a három európai kupában pedig a főtáblától kezdve nem lesz átjárás, azaz mindegyik torna zárt rendszerűvé válik.

A szerdai sajtótájékoztatón, Giorgio Marchetti, az UEFA főtitkárhelyettese ezt azzal egészítette ki, hogy a főtáblán azonos nemzetiségű együttesek nem találkozhatnak, egy csapat nem kaphat kettőnél több azonos országból érkező ellenfelet, valamint maga a szövetség is meghatároz bizonyos összeférhetetlenségeket, így pedig a tornák sorsolásában kiemelt szerep hárul a számítógépes szoftverre.
„Ha csak manuálisan sorsolnánk, több mint ezer golyóra, harminchat tálra és legalább három-négy órás procedúrára lenne szükség” – érvelt Marchetti, aki ezután ismertette a főtáblák sorsolási eljárását, amelyet augusztus 29-én és 30-án már élesben vetnek be Monacóban.

Eszerint mind a harminchat csapatot manuálisan húzzák ki a tálakból, ám mindegyikhez a szoftver rendel véletlenszerűen ellenfeleket és határozza meg, hogy ki kivel játszik otthon, illetve idegenben. Az első kalapos csapatokkal kezdenek, majd fokozatosan haladnak lefelé, azaz a BL-ben és az El-ben harminchatszor nyolc, a Kl-ben harminchatszor hat párosítást sorsolnak ki, az UEFA elképzelései szerint tornánként harmincöt perces intervallumban. Noha így mindenki megismeri az ellenfeleit, a teljes naptárat, vagyis a meccsek dátumait és kezdő időpontjait csak augusztus 31-én tudja közzétenni az UEFA.

A szerdai sajtótájékoztatón bemutatkozott a sorsolási szoftvert gyártó AE Live nevű cég is, amelynek ugyan jelentős szakmai renoméja van, de arra a kérdésre sem David Gill technológiai igazgató, sem Marchetti nem adott egyértelmű választ, hogy mi történne, ha Monacóban össze­omlana a rendszer.

„Többlépcsős, zárt és rengetegszer ellenőrzött rendszert építettünk ki, külső támadásokat is szimuláltunk, ezért nagyon bízunk benne, hogy sikeresen debütálunk a sorsoláskor” – mondta David Gill. Óhatatlan, hogy a csalás gyanúja is felvetődik a gépi sorsolás bevezetésével, erre Giorgio Marchetti a procedúrát felügyelő svájci Ernst & Young auditcéget nevezte meg biztosítékként.