Népünnepély sör és virsli nélkül

Igen, így is lehet. Vagy ha nem is, a Benfica megmutatja, hogy igen. Az első hazai barátságos mérkőzésre 33 416 néző volt kíváncsi, és ellentétben az itthoni futballközeggel, ők a csapatért mentek ki, nem pedig azért, mert a Real Madrid vagy a Barcelona átruccant bohóckodni kicsit.
Igen, így is lehet. Vagy ha nem is, a Benfica megmutatja, hogy igen. Az első hazai barátságos mérkőzésre 33 416 néző volt kíváncsi, és ellentétben az itthoni futballközeggel, ők a csapatért mentek ki, nem pedig azért, mert a Real Madrid vagy a Barcelona átruccant bohóckodni kicsit.

Már régen rájöttem, hogy semmi értelme az effajta összehasonlítgatásnak, mégis alkalomról alkalomra adja magát. Amikor lelkes kommentelők előadják, hogy nem is tart sokkal előrébb a portugál futball, amikor egy Pacos-Beira Mar nézőszámával emberkednek, akkor amúgy is mosolyt csalnak az arcomra, de ha azt nézzük, hogy ennyien itthon a Loki három Európa-liga meccsén összesen nem voltak, akkor azt hiszem, hogy érthető, hogy miért nevezem következetesen európai nagycsapatnak a Benficát. Hiába lehetett gyakran olvasni tőlem a pesszimista gondolatokat, mostanra összeállt a keret, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy pár éven belül túlszárnyalhatjuk egy másik magát nagynak nevező, kék-fehér portugál klub idei sikereit (igen, jól olvassák, nyugodtan tessék felírni és számon kérni!).

Most pedig a burkolt provokáció után lássuk a medvét meccset, azon belül is leginkább a két új játékost, hiszen a kapuban Eduardo, a védelem tengelyében pedig Garay mutatkozott be, és míg az argentinnak nagyon örülünk, addig Eduardo igencsak kérdéses, hogy mit keres Lisszabonban (hacsak nem a Sportinghoz indult, ott van most habzsi-dőzsi a frissen mosott milliókból).

Eduardot 1 évre vettük kölcsön a Genoától, és örülünk, persze hogy örülünk, hiszen az amúgy fogyóban lévő portugál klikk egy válogatott hálóőrrel erősödött, de felhívnám a rutintalanabb rajongók figyelmét, hogy a nyáron jött Artur, fű alatt megszereztük a Leiriától Portugália legtehetségesebb fiatal kapusát, Mika-t, és még mindig a klub alkalmazásában áll Roberto, illetve Júlio César is. Jan Oblakra nem térnék ki, mert ő mezszámot sem kapott, de a szlovák kapus is a felnőtt keret tagja...

Egyéb meglepetést talán csak a mezszámok kiosztása okozhatott volna, ám semmi használható bulvár információt nem leltem fel, hogy ki-kivel veszett össze, hogy megszerezze szerencseszámát. Az biztos, hogy az újak közül Nolito lehet a legboldogabb most, hiszen megszerezte a nagy felelősséggel járó 9-es mezt, de Matics sem szomorkodhat, hiszen a már-már kultikus 21-esben üldözheti ki a világból az ellenfeleket. Szomorú, de a jószeműek által új Nuno Gomesnek kikiáltott Nélson Oliveira nem kapott mezszámot...

Végezetül pedig álljon itt Jardel 89. percben szerzett gólja, hiszen nem csak tömeg volt a Luzban, hanem egy szép, kiszenvedett győzelem is:

A képekért, és a mezszámokért külön köszönet a PlanetBenficának, akik mint mindig, most is remek tartalommal kényeztették el a Benfiquistákat.