Női futógála: ez már nem őrültség!

Vágólapra másolva!

2018.05.22. 17:47

Címkék

Aki jártas az atlétikában, és gyakran megfordul az utcai futóversenyeken, annak ismerősen cseng Simona Staicu neve. A Dunakeszi Vasutas hosszútávfutója vasárnap ott lesz az Aldi női futógála rajtjánál.

Ha női futógálák, akkor Simona Staicu biztosan ott van a rajtnál…

Remélem, ez az idén is így lesz, mert előtte szombaton még részt veszek egy pápai katonai akadályfutó-versenyen, ami igazi őrültség részemről, mert fárasztó és fájdalmas is, de ha nem sérülök meg, természetesen ott leszek én is az Aldi-futáson – nevet Simona Staicu.

Több mint két évtizede rajtol már ezeken a női futógálákon. Miért szereti annyira ezt a versenyt?

Mert rólunk, nőkről szól. Pontosan ezért kicsit más is a hangulata, a nőiességünk, a női teljesítményünk van a középpontban, és szerintem ez nagyon jó.

Három és két éve is ön nyerte meg a 10 kilométert, tavaly második lett ezen a távon. Most mit jósol?

Ha lesz erőm és energiám, akkor az idén mindhárom távot lefutom, vagyis a 10+5+2.5 kilométeren veszek részt. Ha ez nem jön össze, akkor természetesen szeretnék dobogón lenni a tíz kilométeres távon.

Bár jönnek a fiatalok, az új kihívók, ettől függetlenül elég jó formában érzem magam még így 47 esztendősen is.

Atlétaként számos nagy versenyen indult, 2015-ben 45 esztendősen olimpiai szintet is futott maratoni távon, s az első számú tartalék volt Rióra. Mennyire tekinthetünk önre úgy, hogy még mindig versenyzői státuszban van?

Tavaly volt az utolsó maratonim, azóta folyamatosan levezetek. Klubom, a Dunakeszi Vasutas miatt csapatbajnokságokon még szerepelek, de ha az egyéni pályafutásomat nézem, igazából már semmit sem várok magamtól.

Elértem mindent, amit el lehetett érni atlétaként, elégedett vagyok azzal, amit csináltam, most már új távok, új versenyek, új és érdekes kihívások várnak.

Példának okáért szeretnék duatlonversenyeken indulni.

Bemelegítenek a tavalyi gála résztvevői (Fotó: MTI)

Inspirálja a lánya?

Az biztos, hogy motiváljuk egymást. Dorci márciusban kezdett el foglalkozni a triatlonnal, és már most szép eredményei vannak. Korábban elindult néhány futóversenyen, és mindig ott volt a legjobb háromban, de a nagyobbik lányom, aki teniszezik, szintén nagyon jól tud futni.

Vagyis ott van a lányok génjeiben a futás.

Az biztos. Ettől függetlenül én nem helyezek rájuk nyomást. Örülök, hogy mozognak, örülök annak, hogy élvezik a sportot, és egyelőre ez az élvezet a legfontosabb, a többi majd jön később. De ahogy látom, a versenyszellem is ott él bennük, a kicsi sem tud úgy rajthoz állni, hogy ne ő akarjon lenni az első, vagyis ebben is hasonlít rám.

Borítókép: Koncz György