Régóta foglalkoztat a Balaton átúszása, de eddig mindig csak külső szemlélője voltam a rendezvénynek. Felkészülni rá sosem volt időm, azért meg nem volt kedvem kiadni több ezer forintot a nevezési díjra, hogy egy-két kilométer tempózása után szánalmasan odavonszoljam magam valamelyik kísérő hajóhoz, és szégyenszemre feladjam a küzdelmet.
Idén azonban jó érzések kerítettek hatalmukba. Több hónapos, alapos felkészülést ezúttal sem végeztem, túrázásaim révén azonban szert tettem némi alaperőnlétre. Nemrégiben például szintidőn belül teljesítettem a Kinizsi Százast, és talán nem elvetélt ötlet, hogy a magamra szedett állóképesség úszás közben is kamatozhat. Nemrég tehát gondoltam egy nagyot, majd döntöttem: a rajtig ugyan alig maradt idő, az utolsó pillanatban mégis megkezdem a felkészülést.
A teljesség igényéhez tartozik, hogy nem vagyok teljesen kezdő. Gyerekkoromban szüleim évekig vittek úszni, így az alapoknak bőven volt idejük rögzülni. Még akkor is, ha az oktatás ideje alatt nem mindig tartózkodtam a medencében.
Előfordult, hogy testvéreimmel kilógtunk, és inkább az uszoda előtti parkban játszottunk, a lebukás elkerülése érdekében pedig bevizeztük fürdőnadrágunkat és törülközőnket, igaz feleslegesen, mert az úszómester jelentette szüleinknek a hiányzást.
Felkészülésemhez sehonnan sem néztem segédanyagot, érzésre álltam neki. Első alkalommal 1500 métert vettem célba, 43.03 alatt végeztem. Legutóbb már az 5200 méteres táv felét úsztam le, ennek megtételéhez 1.18.51 szintidőre volt szükségem. A képeken láthatóak az úszásaim részletei, hogy mit jelent a SWOLF-pontszám, az egyelőre előttem is rejtély.
Miként értékelem ezt a két teljesítményt? Ha a kettő közötti fejlődést nézem, teljesen elégedett vagyok magammal. Ha pontosak a mérések, öt nap elteltével húsz másodperccel rövidebb száz métereket teljesítettem (sajnos ez gyanúsan jó fejlődés, nem vennék rá mérget, hogy pontos). Mindezt mellúszásban, amit ha gyorsra cserélnék, természetesen nagyobb tempóra is képes lennék, a mell azonban sokkal pihentetőbb, nekem pedig nem az a célom, hogy a Balaton-átúszás 5200 méterének felénél elhasználjam az összes energiám, hanem hogy olyan tempót diktáljak, amelyt végig kényelmesen tarthatok.
Tapasztalataim tehát összességében jók, bár valamit ki kell találnom a monotonitás ellen.
Huszonöt méteres medencében edzek, és az 58. hossznál bizony kissé már unom magam.
Sebaj, még több mint egy hét áll előttem!