Nem tudom, a mai gyerekek hol töltik a nyári szünidőt; amikor én iskolás voltam, szüleim minden nyáron egy-két hétre valamilyen táborba adtak. Felidézni sem tudom, mennyi vidéki településen jártam, de a természetjárás mindig része volt a programnak. Napközben számháború az erdőben, kirándulások, ismerkedés a növényekkel, állatokkal, este bátorságpróba, őrködés és az elmaradhatatlan tábortűz...
Nagyjából ezt a hangulatot hozhatja vissza, aki vadkempingre vállalkozik. Hogy miben tér el a vadkemping attól, amikor kinézünk az interneten egy kempinget, lefoglaljuk a sátorhelyet, majd miután megérkeztünk az autóval, felverjük a sátrat, betérünk a közeli vendéglőbe, ahol kényelmesen megvacsorázunk, reggel pedig a közeli pékségből hozunk magunknak friss péksüteményt?
Meglehetősen sokban. Vadkempingezés során ugyanis kifejezett célunk, hogy elkerüljük a civilizációt. Minden evéshez, alváshoz, létezéshez szükséges felszerelést magunkkal cipelünk, táborhelyünket pedig a természet lágy ölén ütjük fel. A magunkkal hozott ennivalót esszük, esetleg felhasználjuk azt, amit az erdőben találunk. Tábortüzünket szintén az erdő száraz gallyaival tápláljuk. Este, ha felnézünk az égre, látjuk a csillagos égboltot, éjszaka elalvás előtt megfigyelhetjük az erdő neszeit. Másnap reggel pedig összepakolunk, felveszünk mindent a hátunkra, majd megyünk tovább...
A vadkempingezés a túrák kiegészítője. Jellemzően gyalogos vagy biciklis túrázók alkalmazzák, akik nagyobb távot járnak be több nap alatt, de spórolnának a szállásdíjakon vagy egyszerűen csak szeretnének kicsit közelebbi kapcsolatba kerülni a természettel. Mielőtt azonban elindulnánk és magunk is útra kelnénk, fontos tudatában lenni, milyen jogi szabályozás alá tartozik Magyarországon a vadkemping.
Sokan a 1996. évi LIV. törvény, 9. fejezetére hivatkoznak, ennek is „Az erdőterület üdülés és sportolás céljából történő látogatása” címen futó szakaszára, amely kimondja: „Az erdőterületen – annak rendeltetésétől függetlenül – üdülés és sportolás céljából gyalogosan bárki saját felelősségére ott tartózkodhat, melyet az erdőgazdálkodó tűrni köteles, kivéve, ha az arra jogosult a látogatás korlátozását az e törvényben foglaltak alapján elrendelte. A fokozottan védett természeti területen levő erdőben való tartózkodásra a természetvédelmi jogszabályok az irányadók.”
Dr. Nagy Gergő jogász szerint azonban ez a törvény már hatályát vesztette, és azóta már az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény rendelkezései az irányadóak.
A gyakorlatban tehát akkor vadkempingezhetünk, ha nem maradunk huszonnégy óránál többet egy helyen, tehát mindennap máshol verjük fel a sátrunkat. Fontos azt is megjegyezni, hogy tilos tábort verni természetvédelmi, illetve magánterületen.
Fontos továbbá, hogy tisztában legyünk a tűzgyújtás szabályaival. Arról, hogy az adott helyen lehet-e, és ha igen, milyen formában tüzet gyújtani, mindenképp érdeklődjünk előzetesen az erdő fenntartásáért felelős illetékes szervnél. Tüzet általában kijelölt tűzrakóhelyen gyújthatunk, ennek hiányában kövekkel rakjuk körbe a kinézett helyet, amely semmiképp se száraz fa alatt legyen.
Az előzetes tájékozódás nemcsak a tűzgyújtásra, hanem a vadkempingezés teljes egészére érvényes. Semmiképp se keljünk útra úgy, hogy nem egyeztettünk az illetékesekkel arról, milyen formában és mennyi ideig tolerált az erdőben tartózkodásunk!