Ha túl magas a pulzusszám…

Vágólapra másolva!

2018.09.04. 09:54

Címkék

Ébredéskor, lefekvés előtt, edzés előtt vagy után, sportorvosnál vagy otthon, de érdemes rendszeresen ellenőrizni, mert szív- és érrendszeri rendellenességre is fény derülhet.

Hobbi- és profi sportolók is tapasztalhatják, hogy pulzusszámuk magasra emelkedik edzés közben. Mi lehet ennek az oka, és mikor érdemes orvoshoz fordulni? Ezekre a kérdésekre adott választ dr. Sztancsik Ilona, a KardioKözpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta, sportorvos.

„A pulzus meghatározásához ideális esetben pulzusmérő órát érdemes használni, de alkalmazhatunk mobiltelefonos applikációt, vagy fordulhatunk az „ősi” módszerhez: a nyaki verőéren vagy a csuklón tapintjuk ki a pulzusunkat.

Ha harminc másodpercig számoljuk az ütéseket, majd felszorozzuk kettővel, megkapjuk az egy perc alatti pulzusszámot.

Ezt érdemes ébredéskor, ébredési pulzusban és nyugalomban, nyugalmi pulzusban is ellenőrizni, mert ezek lehetnek a kiinduló értékek. Bár létezik egy általánosan elfogadott nyugalmi pulzusszám, amely ötven–hatvan/perc és száz–százhúsz/perc között mozog, egyénenként nagy lehet az eltérés. Egy edzett személynél akár a negyven ütés/perc is normálisnak tekinthető, az aktuális pulzusértéket pedig megemelheti például a stressz, a hormonális változások és a félelem, amelyet akár az orvosi vizsgálat is kiválthat. Terhelésnél szintén megemelkedik a pulzus, a kérdés csak az, mennyire és miért.”

Adódik a kérdés: mi a maximális pulzus, és mik azok a célzónák?

„A maximális pulzust sportorvosnál lehet kimérni, a mindennapokban azonban inkább megbecsülni lehet, leginkább az úgynevezett Karvonen-egyenlettel vagy az ökölszabályként alkalmazott HRmax meghatározással, amely szerint kétszázhúszból ki kell vonni az életkort. Ehhez képest meghatározhatóak a pulzus szempontjából különböző célzónák. Ez nagyvonalakban annyit jelent, ha a maximális pulzusértéknek az ötven százalékát éri el a pulzusunk, az a rehabilitációban kívánatos célzóna, ha hatvan–hetvenöt százalékos a pulzusérték, az a zsírégető tartomány, míg például a szív-érrendszer kapacitásának növelése a hetven–nyolcvanöt százalékos zónában érhető el. Vagyis látható, hogy minél komolyabb az edzés, annál magasabb a pulzusérték. Gyanút keltő tünet lehet azonban, ha nem ítéljük nagyon keménynek az adott edzést, mégis magas pulzusértékeket tapasztalunk. Ez egy olyan jelenség, amellyel mindenképpen kardiológushoz kell fordulni, mivel szívritmuszavar is állhat a háttérben.

A tachycardia, vagyis a megszokotthoz képest túl szapora szívverés ugyanis nagy gondot okozhat, ha elhanyagoljuk.

A teendő tehát ilyen esetben, hogy az adott helyzetben erősen visszaveszünk az edzés intenzitásából – ne álljunk le túl hirtelen, inkább kezdjünk el sétálni –, majd ha kissé rendeződött a pulzus, érdemes leülni vagy lefeküdni. Ha pedig többször tapasztalunk ilyen problémát, jelentkezzünk be egy kivizsgálásra.”

Az időeredmény helyett inkább a pulzusszámot érdemes figyelni.

Milyen vizsgálatokkal járhatunk utána a panasznak?

„Azok, akik bármiféle szokatlan tünetet tapasztalnak – akár edzés közben, akár attól függetlenül – mindenképpen jelentkezzenek be kardiológiai kivizsgálásra.

Tehát akár erős szívdobogás, akár nehézlégzés, akár magas pulzus, fájdalom vagy lebegő, remegő érzés jelentkezik a mellkasban, feltétlenül ki kell vizsgáltatni.

Kiderülhet ugyanis, hogy szívritmuszavar áll a háttérben, és ezen belül is pontosan diagnosztizálni kell annak típusát. Ebben segíthet egy huszonnégy órás Holter EKG-vizsgálat és a terheléses EKG-vizsgálat is. Előbbi a különböző tevékenységek alatti szívműködést monitorozza, utóbbi a szív vérellátását ellenőrzi. Egész pontosan azt, hogy a koszorúerek mennyire képesek fokozott oxigénigény mellett, vagyis fizikai terhelés mellett megfelelő mennyiségű vért szállítani a szívizomnak, illetve oxigénhiány esetén a szívizom milyen tünetekkel reagál – jelentkezik-e fájdalom, nehézlégzés, esetleg ritmuszavar. Az is kiderülhet, mi az az aktivitási szint, amely még jól tolerálható a szív számára. Vagyis előfordulhat, hogy a tíz–tizenkét km/óra sebességgel történő futás helyett a hét–nyolc km/órás kocogást ajánljuk egy páciensnek, legalábbis az adott edzettségi szinten, vagy ha valóban szívritmuszavar áll a háttérben. Ugyanis ez utóbbi esetben sem kell lemondani a mozgásról, csak meg kell határozni annak biztonságos és hatékony formáját, intenzitását.”

Forrás: KardioKözpont (www.kardiokozpont.hu)