Ami még érdekes, hogy a Futólépés október 16-ra egy Futás Meetupot szervez, és ezen az eseményen Lubics Szilviával beszélgetnek. Ez azért is izgalmas, hiszen Szilvi október első hetében az Atacama-sivatagban versenyez, s biztos rengeteg érdekes történetet mesél el.
István oldalán továbbá találhattok nagyon hasznos videót arról, hogy a talp kötőszöveteit, izmait miként lehet fellazítani. A szerző bemutatja az eszközöket és a használatukat is. Talpfájósok mindenképp nézzék meg!
Alighogy ennek a versenynek vége lett, Lubics Szilvia nekiindult az Atacamának, csak kapkodja az ember a fejét, hogy mennyi nagyszerű ultraverseny van, és mi, magyarok mennyire jók vagyunk ebben!
Aki szeretné még átérezni a Spartathlon csodás élményét, nagyszerű videókat talál ezen a Facebook-oldalon!
Legutóbb, amikor felfutottunk a Nagy-Kevélyre, némely szakaszon a sétára váltás nem is volt kérdés, hiszen voltak olyan emelkedők, amelyeket képtelenség volt megfutni – mégis kellemetlennek éreztem, hogy gyalogolni kellett. Ám a cikk szerint semmi probléma sincs azzal, ha időnként a kaptatókon vagy akár sík terepen is sétálunk.
És még egy jó kis cikk, amely engem is érint, hogy hogyan törjük be az új futócipőnket, mint ahogyan van egy klassz felhívásuk is: a most készülő futónaptárba bárki bekerülhet egy szép fotóval, október 8-ig kell nekik beküldeni.
Végül, de nem utolsó sorban ismét egy személyes téma: végre megvettem az új futócipőmet, mert az előzőt, bármennyire is szerettem, nyugdíjaznom kellett. Körülbelül két hónapja minden futásom közben és után is erős csípőfájdalmaim voltak. Mivel más típusú edzéseken nem volt ilyen problémám, egyértelmű volt, hogy a futással van a baj.
Ahogy számoltam, mintegy 1300 kilométert tehettem meg a cipőmben, tehát abszolút indokolt volt a cseréje. Húztam, halasztottam, mert nem egyszerű dolog, hogy megtaláljuk a megfelelő csukát. Hányszor látom a kedvenc futócuccos Fb-csoportban, hogy nem jön be a cipő, s pár kilométer után árulják. Márpedig ez elég súlyos tétel, viszont ha nem jót választunk, venni kell másikat. Szóval, toltam magam előtt ezt a problémát, de mivel már menni is alig tudtam néha, rászántam magam a vásárlásra. Több futóüzletben is jártam, és ami egyértelmű volt: neutrális cipőre van szükségem. Ennek, mondjuk, gyökeresen ellentmondott a korábbi cipőm, amely egy Saucony Grid Mayhem volt, s az egyik eladó nem is igazán értette, ez a típus nekem hogyan is lehetett jó a hosszú futások során. Emiatt persze még jobban elbizonytalanodtam, el is halasztottam a vásárlást. Egy másik üzletben aztán úgy döntöttem, arra a tanácsra hallgatok, amely szerint az a jó cipő, amelyet ha felveszek, olyan érzés lesz, mintha semmi sem lenne a lábamon. Kinéztem a neutrálisak közül egy Nike-t, egy Adidast és egy Sauconyt. Mindegyikben futkostam az üzletben körbe-körbe, még a futópadon is teszteltek – úgy láttam, elég szórakoztató volt a „műsorom” –, végül maradt a Saucony Ride ISO, ez tűnt a tökéletesnek.
Azóta már többször futottam az új cipőben, a csípőm nem fáj, és máshol sem érzem, hogy gondok lennének az új csuka miatt! Úgyhogy remélem, nem kiabálom el, de telitalálatnak tűnik!
Fussatok, fussatok!!!