Már jó ideje vizslattam a terepcipők széles választékát, hiszen két szezont „futottam át” aszfaltosban. Igazából a Clifton 4 tökéletesen megállta a helyét az erdei ösvényeken, nagy sárban, amúgy is (mint egy igazi bátortalan kezdő terepfutó) inkább a városban történő edzésre esett a választásom. Tavaly a Tóth Attila által szervezett walesi edzőtárborban végül meghoztam a döntést.
Nincs mese, terepfutáshoz kell egy terepre való cipő, hiszen ott igazán megéreztem, milyen, amikor sárban, fűben, vizenyős, mocsaras, nedves sziklás talajon az aszfaltos cipő már nem elég. Amikor aszfaltosban azt érzed, hogy korcsolyázol.
Kezdő terepfutó vagyok, tehát logikus választásnak tűnhetett volna egy könnyebb, egyszerűbb cipő. A Mafate nem könnyű, ellenben az összes felsorolt igényemnek megfelelt. Ráadásul egy terepcipőnél nekem nem szempont a súlya, hiszen nem egy 300-as körpályán szeretnék repülőrajtot gyakorolni vagy résztávos edzést végezni benne.
Amikor először felvettem, úgy éreztem, tényleg a lábamra tervezték. A Clifton az első néhány futásunk alkalmával feltört egy apró helyen, meg kellett várni, hogy „betörjön”. Ez a cipő már az első alkalommal sem bántotta sehol a lábam, tökéletesen illeszkedik, ezáltal nagyon hamar összeszoktunk.
Eddig csaknem 400 kilométert tettünk meg együtt. Maximálisan azt érzem, hogy rábízhatom magam, bármilyen talajt is „fogok”, mert megvéd. Bátran merek benne futni, ami terepen nálam elég nagy szó.
Próbára tettem már szélsőséges időjárási körülmények között is, nagyon mély, igazi dagonyázós sárban, patakokban, csúszós, sziklás terepen és meredek, füves-saras, lejtős talajon is. Nem csúsztam el benne.
Kezdőknek és gyakorlott terepeseknek egyaránt jó választás lehet, akiknek fontos a kényelem, a stabilitás, a párnázottság, nem riadnak vissza a nehezebb cipőtől, és hosszú távra keresik futópartnerüket a terepfutás változatos kihívásaihoz.