Leszokhatsz a futásról, de visszaesel!

Az addiktológusok körében nem ismeretlen fogalom a sportfüggőség, csak ez is olyan társadalmilag elfogadott és sokszor elismert addikció, mint a munkamánia. Nézd, a Laci huszonöt órát dolgozik egy nap, bezzeg te nyolc óra után leteszed a lantot, és húzol haza. Igaz, Laci munkahatékonysága nem túl kiemelkedő, de legalább egész évben ő a hónap dolgozója, és sokkal kevesebb rezsit kell fizetnie, úgysincs otthon soha.

Szóval a sport, milyen meglepő, a futás is lehet élvezeti szer: eleinte tök jól érzed magad, aztán már nem akkora fless, amikor kimész, mégis muszáj, mert ha nem mész ki, sokkal rosszabbul érzed magad, és egy nap kihagyás után már plusz húsz kilóval többnek látod magad a tükörben.

Nézzük, mi történne, ha újévkor megfogadnád, végérvényesen leszoksz a futásról.

 

Első hónapok

Baromi nehéz. Folyamatosan látod a felhalmozott cipőket, a gardróbban roskadásig felgyülemlett cicanacikat és pólókat. Jó, egyszerű a megoldás, összerámolod őket, és nagy ívben megszabadulsz tőlük. Maradt két farmered meg egy inged. Nem baj, sokkal szellősebb lett minden. No de ott van a szociális élet.

Az ismerőseid fele futó, és mást se látsz, mint futós szelfiket, versenybeszámolókat, kupákat, érmeket, így kénytelen leszel körülbelül ezer embert letiltani, hogy megkíméld magad a vizuális sokktól.

Aztán bemész a melóhelyre, Pityukám, jövő héten lenne egy céges váltó, ott a helyed, te voltál eddig is a húzóemberünk. Lesújtva közlöd, hogy épp életmódváltáson mész keresztül, és a churchilli filozófiát tetted magadévá: no sport.

 

További hónapok

Mivel a mozgásszegény életmód alatt a kajálási szokásaidon nem változtattál, a maradék két farmertől és ingtől is megszabadulsz, mert a térdedig tudod csak felhúzni, az ing pedig legfeljebb egy hastáncórára lenne alkalmas, mert nem fedi el kellőképpen emberes sörhasadat. Logikus lépés lenne persze, ha változtatnál a kajáláson, de ennyi pálfordulás csak nem fér bele egy évbe, inkább rákapsz a cigire, mert állítólag a nikotin fogyaszt. Reggelente összedobsz egy autentikus szláv reggelit (kávé, cigi, vodka kombó), majd vigasztal a tudat, mennyi pénzt megspóroltál, mert egy fillért sem költöttél futócipőre, rucira, versenynevezésre, tápkiegészítőkre.

Majd elsírod magad, mennyit költöttél új ruhákra (kellett az XL-es mindenből), cigire, vodkára a reggelikhez, benzinre (mert nem futva mész a melóhelyre), antidepresszánsokra.

A borzasztó financiális sokk miatt megint rá kell gyújtanod, de semmit nem ér, okés, kimész kocogni egy-két kilométert, abból baj nem lehet, csak nem vesz észre senki, ráadásul úgyis csak egy alkalomról van szó, többé nem fordul elő ilyen.

 

A fennmaradó hónapok

A lelked mélyén sejtetted, hogy megindultál a lejtőn, már nem elég a heti egy-két adag futás, legalább ötször kisomfordálsz lenyomni tíz-tizenöt kilométert, vettél cipőt akciósan, véletlen beneveztél egy maratonira, a cigisdobozban (véletlenül!) zselét találtál, az antidepresszánsban magnéziumot, pornó helyett strechingvideókat nézel, s önkéntelenül ledobtál húsz kilót, amiért elismerően pillantanak gondosan kimunkált farpofáid után.

Majd egy hideg szombat este, a futás után épp a pultot támasztva, recovery izót iszogatva jön a felismerés, ismét függő lettél, és ugyanott tartasz, mint egy évvel ezelőtt.

Na, mindegy, jövőre talán sikerül.

 

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!