Miért esett a választása a Mount Everestre?
Amióta tavaly visszajöttem a Dhaulagiriről, az járt a fejemben, ha lesz rá lehetőségem, megpróbálkozom a Mount Everesttel. Ennek több oka is van, az első, hogy ez a világ legmagasabb hegye, ami mindig vonzó, másrészt pótlólagos oxigén nélkül magyarok még nem mászták meg. Harmadrészt pedig idén van a Nemzeti összetartozás éve, a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója, ami határon túli magyarként nekem talán többet jelent, mint másoknak. Ez pluszmotiváció, hiszen így ez a témakör is szélesebb publicitást kaphat. Azt szeretném üzenni ezzel a határon túli magyaroknak, hogy igenis vállalják az identitásukat, a nemzeti hovatartozásukat.
Ön eddig a Manaszlu csúcsán állt a legmagasabban, 8163 méteren, az Everest viszont 8850 méter magas. Nem érzi ezt túl nagy ugrásnak?
Ha röviden kellene felelnem, akkor valószínűleg az. De most állok rá készen, számomra ez a következő logikus cél. Az expedíció jelentősebb anyagi hátteret igényel, de szponzorom, a Kalifa segítségével megkaptam ezt a lehetőséget, és bolond lennék nem kihasználni. Érzem magamon, hogy meg tudom csinálni. Lehet, nagy ugrás ez a Manaszlu után, de vannak rá példák a hegymászó-történelemben, hogy ez nem feltétlenül akadály. Más is vitt már véghez hasonlót.
Kire gondol?
Például Reinhold Messnerre, aki 1978-ban feljutott pótlólagos oxigén nélkül, pedig előtte ő is csak kisebb nyolcezreseken, a Nanga Parbaton, a Manaszlun és a Gasherbrum I-en járt. Vagy ott van a baszk Alberto Inurrategi, aki a legmagasabb nyolcezresekkel kezdett. Persze lehet fokozatosan is mászni ezeket a hegyeket, de lehet úgy is, hogy belevágunk a nehezébe.
Erőss Zsolt is csak a Nanga Parbaton járt az Everest előtt. Nekem ez lesz a kilencedik himalájai expedícióm, és egyet biztosan tudok: minden hegy más.
Ezek a gyakorlatok eddig nem voltak gyakoriak a hegymászóknál. Ön szerint miben tud segíteni?
Apró dolgokban, a légzés rendezésével, ami akár néhány százalékot is hozzátehet a teljesítményhez, ez az Everesten rengeteget jelenthet. Segítségével a regenerálódás is gyorsabb lehet. Ebben Ágh Csaba erőnléti edző segít nekem, aki többek között dolgozott a 2016-os riói olimpiára készülő magyar cselgáncsválogatottal, és Mányoki Attila extrém hosszútávúszóval is.
Visszatérve az Everestre, gondolkozott azon, hogy a déli oldalon próbálkozik?
Mindkét oldalnak, az északinak és a délinek is vannak előnyei és hátrányai, ezeket mind mérlegelnem kellett. Sokat számít, hogy az északi oldalon kicsit stabilabb az időjárás és hatezer-négyszáz méteren van felállítva az előretolt alaptábor, ahol jól lehet pihenni és regenerálódni, és igazából én mindig is onnan szerettem volna feljutni a Mount Everest csúcsára, meglátogatva Tibetet és Kínát is. A déli oldalra azért sem szívesen mentem volna, mert egyrészt egyre veszélyesebb a Khumbu-jégesés, másrészt hatalmas sorok vannak a csúcsrégióban, sokat kell várni, ami nekem rengeteget számít, mivel pótlólagos oxigén nélkül mászom.
Északon nincs ilyen tömeg, ami még akkor is fontos szempont, ha maga a csúcstámadás egyébként hosszabb.
Varga Csaba nyolcezresei
2013 – Gasherbrum II (8035 m)
2014 – Broad Peak (8051 m)
2017 – Manaszlu (8163 m)
2019 – Gasherbrum I (8068 m)