Alig pár héttel ezelőttig önfeledten róttam a Pilis tavaszodó ösvényeit, majd egyik pillanatról a másikra minden a feje tetejére állt. Természetesen nem volt meglepő, amikor a jelenlegi helyzetre való tekintettel Nepál is bejelentette, hogy a tavaszi mászószezon elmarad a Himalájában: a döntéssel mi is – az Eseményhorizont csapata – egyetértettünk.
Egyértelműen ez a helyes és ez az egyetlen ésszerű lépés: mindannyiunk felelőssége, hogy segítsünk a helyzet megoldásában. Ennek ellenére persze – sportolóként – nehéz lenyelni a váratlan fordulatot – pedig ez csak egy hegymászó-expedíció: hol van ez, mondjuk az olimpiához képest?
Az elmúlt hónapok terepfutásait teljes mértékben visszavettem. A termi edzéseket úgyszintén – ez persze könnyebben ment, bízva abban, hogy több edzésórát csoportosíthatok át a szabadba. Most mégis úgy érzem, muszáj szigorúan itthon szinten tartani magam, és csak nagyon korlátozott számban kimozdulni egyetlen futásra és egyetlen kerékpározásra a héten. Sőt, idővel alighanem ezeket is el kell engedni – valljuk be, ez lenne a leghelyesebb!
Annak ellenére, hogy a Makalura áprilisban nem lehetséges elindulni, továbbra is úgy készülök, hogy lesz idén expedíciónk.
A reggeli és a délutáni órák (2-2 óra) alapvetően funkcionális, többszörösen összetett gyakorlatokból állnak, továbbá most sokkal több mobilizálást és nyújtást csempészek a tréningbe a szokásosnál. Nyugodtan mondhatom, nagyságrendekkel lazább vagyok egy átlag férfi sportolónál, mégis nagyon kidomborodik, hogy milyen típusú nyújtásokra kell még nagyobb hangsúlyt fektetnem.
A fegyelmezett mobilizációs blokkok is nagyon jót tesznek az egész testemnek, igaz, a hosszú futások, az evezés – és nyilván a mászás is! – nagyon hiányzik, de már egy hét elteltével is úgy érzem, az új edzésprogram hatására szinte kicserélődött a testem.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!