Nem vagyok még harmincéves, de a mérlegre rá sem merek állni. Egészségügyi problémáról nemigen tudok, de valami mégsem jó, mégsem az igazi. Inkább előveszem a mérleget, de nem, úgysem mernék ránézni. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak bennem 2019 decemberében.
Nem mozogtam igazán, nem sportoltam, elvoltam a kis világomban; vőfélykedtem, írogattam, tanítgattam, konferálgattam, na meg ettem minden rendezvényen, amit a szemem s szám megkívánt.
Felhagytam, s ezzel meghoztam életem eddig egyik legjobb döntését. Tíz nap alatt felépültem a betegségből, majd jött az új, ez a bizonyos merőben más élet. Nem akartam ilyesmit, de következett a sokak által évről évre használt mondat: új év, új én!
Száztíz kilónál valamivel nehezebb voltam 2019 decemberében, s ha nem is mertem ránézni a mérlegre, volt, aki igen – tőle tudom. Mára alig várom, hogy mérjem magam szombatonként. Legutóbb 85 kilogramm volt az eredmény. Öt hónap kellett ehhez, de nem szenvedtem, nem kínlódtam, élveztem minden percét ennek az időszaknak. Rájöttem, tényleg nincs lehetetlen.
Arra is rávezetett az élet, hogy lehet jókat enni – igen, a mai napig is eszem zsírosat, szénhidrátot, cukros dolgokat –, de mértékkel.
Ha én meg tudtam csinálni, mindenki más is képes lehet rá, csak kezdje el, és sohase adja fel!
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!