Az utolsó adag sajtos a sütőből

Honlapunk szerkesztője már-már ámulattal olvasta Kékes Szilvia és Sallainé Szalai Viktória közös levelét – a két hobbifutó közösen teljesítette a legutóbbi hétvégén a Nemzeti Sport és az NN Ultrabalaton közös szervezésében megrendezett virtuális Ub-t, márpedig 221 kilométer nem gyerekjáték.

Ezért aztán fel is hívtuk a két hobbifutót, meséljék el a különleges hétvége történetét.

Elöljáróban érdemes tudni, hogy a két hölgy egy háromtagú váltó tagjaként már tavaly végigfutotta az Ultrabalatont, ám az idei, május 16-ra tervezett eseményre már párosban neveztek. Mint Szilvia mondja, véletlenszerűen ismerték meg egymást, mindketten a Monorierdei Szabadidő Sportegyesület tagjai.

Az idén már megtették a Balaton Szupermaratont, és bár titkos tervként az első tízet célozták meg, végül a harmadik helyen zártak.

„Először indultunk párban, és látszott, milyen jól működünk együtt; ő inspirált engem, én meg őt, ha el is fáradtam, miatta nem adhattam fel” – így Viktória.

Bár az Ultrabalatont októberre halasztották, Szilvia és Viktória – eltérő program szerint – készültek tovább. Aztán megjelent honlapunk felhívása, ami kihagyhatatlan ziccer volt nekik. „Szilvi írt, és nem sokáig kellett fűznie, hiszen minden hülyeségben benne vagyok” – így Viktória, aki bútorbolti eladóként dolgozik, férjével két gyermekét neveli Monorierdőn.

Elosztották egymás között a három napot, megbeszélték, üzenetekkel, hívásokkal váltják egymást, amely szinte mindig zökkenőmentesen működött, kivéve a vasárnapot, amikor kis malőr folytán Viktória Szilvi SMS-ére várt, és csak később indult.

Vasárnap reggel esett az eső, így később indult, mondván, „mégsem kellene tüdőgyulladást összeszedni.” Aztán kicsit félreértette Szilvit, így a következő etap előtt várt az üzenetre, amely nem jött. Hogy hasznosan töltse az időt, elkezdett sajtos rudat sütni, hiszen újabb születésnapot ünnepeltek a családban, ám aztán kiderült, Szilvi már végzett, így egyből indult is. „Szóltam a férjemnek, hogy vegye ki az utolsó adag sajtost a sütőből.”

Két részletben tette meg a maradék távot, a végén már kislánya kísérte kerékpáron.

„Két évvel ezelőtt öten, tavaly meg hárman sem futottunk ilyen jó időt, bár igazán az októberi verseny lesz kemény, hiszen akkor majd nem lehet éjszakákat aludni a távok között.”

A már iskolásként is atletizáló, voltaképpen mindig sportoló Szilvinek az okozott gondot, hogy edzésprogramja szerint a virtuális Ub kezdetéig már hatvan kilométert futott a héten, azaz a hét napot végül nagyjából 170 kilométerrel zárta. „Rég éreztem ennyire fáradtnak magamat, nem is emlékszem arra, legutóbb mikor fájt ennyire a lábam. Mégsem bánom, mert örültem a lehetőségnek.”

Ő egyébként saját könyvelő- és adótanácsadó-céget vezet, ráadásul egyedül neveli kislányát, így jól be kellett osztania az időt.

„Ráadásul az adóbevallások miatt éppen ez volt a legzsúfoltabb időszak, rengeteg kötelezettséggel – folytatta Szilvia. – A két alkalmazottam jól ismeri a futószenvedélyemet, mondták, menjek csak, amikor olykor felálltam a munka mellől, hogy fussak. Tettem meg kilométereket terepen és aszfalton is, szántók, erdők környékén. Az egyik etapnál láttam őzikét, rókát, mókust, nyuszit, nagy élmény volt.”

Kifogást Szilvi is találhatna, hiszen a munka és a gyereknevelés mellett éppen a házukat újítják fel, ám aki hat hónapos állapotosként is kickbox-aerobikozott, azon meg sem lepődünk, hogy mindig szakít időt a futásra.

Szilvinek is megerősítést jelentett, hogy Vikivel ketten képesek együtt lefutni az Ub-távot. Teszteli magát, március 10. óta mindennap rója a kilométereket, már tíz 100 kilométer feletti hétnél jár, és csak nagyjából húsz nap választja el a sorozatban száz, futással is töltött naptól.

„Torkomban dobogott a szívem, amikor felfigyeltek ránk – vette vissza a szót Viki, aki nyolc éve azért kezdett futni, hogy fogyjon, és bár elsőre a négy kilométert is alig bírta megtenni, mostanra odáig jutott, hogy egyszer egyéniben is lefutná az Ub-t. – Egyszerű kis emberek vagyunk… Én egy gyerekeit nevelő háziasszony, amiért külön gratulálnak, plusz még cikket is írnak rólunk. Hihetetlen!”