Az első tapasztalt hegymászó, aki elutazott a Himalájába, a magyar Déchy Mór volt, aki az Alpokban és a Kaukázusban barangolt, és az első honfitársunk volt, aki ötezer méter fölé jutott.
1879-ben az indiai Szikkimbe utazott egy svájci vezetővel, Andreas Maurerrel, azt remélve, hogy feljut egy csúcsra a 8586 méter magas Kancsendzönga közelében, azonban maláriás lett és le kellett tennie a tervéről. Néhány év múlva a brit W. W. Graham volt az, aki fel is jutott több csúcsra a hegységben.
Az első ismert próbálkozás egy nyolcezres megmászására a brit Albert F. Mummery és J. Norman Collie nevéhez fűződik, akik 1895-ben a 8126 méteres Nanga Parbaton próbálkoztak, ám tragédia lett a vége, Mummeryt és két gurkát elsodort egy lavina.
Napálban, Pakisztánban, Tibetben és Indiában a helyiek szentként kezelik ezeket a hatalmas hegyeket, és eszük ágában sem volt felmászni rájuk, ezért a vállalkozások szervezésében az európai országok jártak élen, s minden hagyományos hegymászónemzetnek meglett a „saját nyolcezrese”, amelyet igyekezett meghódítani.
A briteknek a 8850 méteres Mount Everest, az olaszoknak a 8611 méteres K2, a németeknek a 8126 méteres Nanga Parbat, a franciáknak pedig a 8091 méter magas Annapurna.
A sikeres vállalkozás történelmi jelentőségéhez képest már nem volt ilyen dicsőséges az expedíció utóélete, leginkább a csúcsmászó Maurice Herzog emberi hiányosságai miatt, az azonban tény, hogy a később méltatlan viták ellenére is új fejezetet kezdtek a magashegyi hegymászás történetében.
Az expedícióban a két csúcsmászón kívül egyébként Lionel Terray, Gaston Rébuffat, Jean Couzy, Marcel Schatz, Jacques Oudot (orvos), Francis de Noyelle (tolmács), Marcel Ichac (fotós) vett részt.