Klein és Suhajda: vissza az Everestre!

A Suhajda Szilárd, Klein Dávid duóból álló Eseményhorizont expedíciós csapat tavaly kiemelkedően sikeres évet zárt, miután Suhajda első magyarként oxigénpalack nélkül feljutott a 8611 méter magas K2 csúcsára, melyet a legtechnikásabb és az egyik legnehezebb nyolcezresként tartanak számon a Himalájában.

A tervek szerint az idén a 8485 méteres Makalura indultak volna, mintegy felkészülésként a jövő évi Mount Everest-expedícióra, a járványhelyzet azonban teljesen megbénította az alpinizmust is, így változtatni kellett a terveken, a naptárt pedig átírni.

„Az eredeti tervünk az volt, hogy 2021 tavaszán visszatérünk az Everestre, amit egyébként már a tavalyi sikeres K2-expedíció után megfogalmaztunk Dáviddal – mondta a Csupasportnak Suhajda Szilárd. – De azzal is tisztában voltunk, hogy a felkészülésre kevés lenne egy év, ezért már ott megfogalmaztunk egy kétéves tervet. Mielőtt elindulnánk az Everestre, szeretnénk egy közös expedíciós sikert elérni, de semmit sem szeretnénk elkapkodni. A terv tehát nem változott, csak csúszott egy évet, és remélem, többet nem is fog.”

Jövőre mindenképpen szeretnének visszamenni a Himalájába, ahol a Makalu továbbra is nagyon vonzza őket, mert az ismerős hegymászók beszámolói szerint a hegy fantasztikus expedíciós élményt nyújt. Ugyanakkor a jelenlegi bizonytalan helyzetben a lehetőségeket rugalmasan kell kezelniük, és arra is fel kell készülniük, hogy talán sem a tavasszal, sem a nyáron nem tudnak elindulni Ázsiába.

Lehetőség szerint szeretnének egy magasabb nyolcezresre menni, de ha konkrét lehetőségük lesz, az alacsonyabb nyolcezreseket sem zárják ki, mert van, ami továbbra is érdekli őket – például a 8027 méteres Sisapangma, amelynek főcsúcsán még nem álltak magyarok.

A megszokott kettős ezúttal egy harmadik taggal is bővült volna, a magashegyeken tapasztalt Ács Zoltánnal, aki már három nyolcezres csúcsán állt. Klein Dávid és Suhajda Szilárd továbbra is szeretné, ha az Everesten majd egy alaptábori vezető segítené őket, lehetőleg Ács Zoltán, ugyanakkor még bizonytalan, hogy már a 2021-es expedícióra is velük tud-e tartani. A koronavírus-járvány okozta bizonytalanság miatt szűkebbek a lehetőségek az anyagi háttér megteremtésére.

„Egy biztos, ha ott leszünk, nem fogok teát elfogadni a szomszéd sártortól, bármennyire szívesen is adják – tette hozzá Suhajda, akinek 2017-ben gyomormérgezés miatt 6500 méterről kellett visszafordulnia az Everesten. – Egészen biztos vagyok benne, hogy ez okozta a megbetegedésemet, a teát nem felolvasztott hóból vagy jégből, hanem szennyezett olvadékvízből készítették. Jó lecke volt… Az akkori stratégián viszont nem nagyon változtatunk, bár nyilván van, amit lehet jobban csinálni, és amit Dáviddal újragondoltunk és finomítottunk. A 2017-es próbálkozás nem azért volt sikeretelen, mert rossz lett volna a taktikánk, hanem mert én súlyosan megbetegedtem, Dávid pedig beleszaladt egy viharos időjárási ablakba.”

A csapat az egyik legszebb himalájai kihívásnak a HÁROM LEG, azaz a legveszélyesebb (Annapurna), a technikailag legnehezebb (K2) és a legmagasabb (Mount Everest) nyolcezres hegy megmászását tekinti, amelyből kettőt, az Annapurnát és a K2-t egyébként éppen az Eseményhorizont valósított meg.

A 8850 méter magas Mount Everesten az egyik legnagyobb nehézség a nagy magasság, de a csapat tagjai ebből a szempontból sem állnak rosszul, ugyanis oxigénpalack nélkül már mindannyian nagy magasságot értek el.

Klein Dávid 2014-ben 8700 méterig jutott az Everest északi oldalán, Suhajda Szilárd tavaly 8611 méterig a K2-n, ami azt mutatja, hogy bár a feladat nagyon nehéz, mégis megvalósítható. Noha a tervek szerint Ács Zoltán nem lesz csúcsmászó, azért neki sem kell szégyenkeznie: 2002-ben 8650 méter magasra jutott az Everesten.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!