Csúcskísérlet: miért adta fel Jornet?

Mi is beszámoltunk a spanyol futó, Kilian Jornet norvégiai csúcsdöntési kísérletéről, amelynek során Janisz Kurosz futópályán felállított 303.506 kilométeres rekordját vette célba, de rosszullét miatt kénytelen volt feladni a versenyt. Ennek okait és futása hátterét boncolgattuk szakértőinkkel.

„Kilian fizikailag, a szervezetét ismerve tökéletesen alkalmas rá, ő az egyik olyan sportoló, akit – ha csak szimplán nézzük – a zsírmobilizáció, az izomrostarány, a tapasztalat, a múlt, mind alkalmassá teszi arra, hogy jó időt, sok kilométert fusson, akár csúcsot is döntsön – kezdte érdeklődésünkre Lőrincz Olivér futóedző, akinek tanítványa, Nagy Katalin 2015-ben huszonnégy órás világbajnokságot nyert. – Viszont… Nincs tapasztalata huszonnégy órás futásban, hogy egy pályán miként kell ennyit körözni, hiszen világ életében hegyeken futott. Persze futott ő hosszú távokat, egy napnál többet is nem egyszer, de nem ilyen körülmények között, amikor rekortánpályán kellett köröznie.

Az izomzatot tekintve ez a teljesítés teljesen más taktikát is kíván. Az egyhangú – minden lépés egyforma –, egysíkú futás más terhelést is jelent, másrészt fejben is nehéz bírni az óriási monotóniát, amelyet a pályán körözés jelent. A terepfutás sokrétűbb, változatosabb, ezáltal élvezhetőbb, jobban telik az idő.”

A terepfutóként és terepfutóedzőként is remek eredményeket elérő Lőrincz Olivér hangsúlyozta, a terepfutástól eltérő körülmények tették kihívássá a futást Kilian Jornet számára, de szerinte kisebb félreértés, hogy a csúcsdöntés lett volna a fő célja. Igazából nem a rekord, hanem a kihívás érdekelte – előtte tíz kilométeres aszfaltos versenyen is indult, hogy kipróbálja magát más műfajban, mint amiben eddig remekelt. Ráadásul a csúcskísérlet nem is felelt meg hivatalosan minden szabálynak, ha jobbat fut, nagy valószínűség szerint akkor sem lett volna sehol hitelesítve. A teljesítésének hangsúlyos marketingüzenete is volt, hiszen abban a cipőben futott, amelyet a gyártó jövőre dobna piacra.

„Abból is látszik, hogy fel volt hájpolva a buli, hogy szinte az első problémák után könnyedén elengedte a futást, és feladta a kihívást, mondván, majd máskor újra megpróbálja – folytatta Lőrincz Olivér. – A körülményekről már ne is beszéljünk! Már a rajt előtt jégmentesíteni kellett a pályát, és decemberben már nagyon rövidek a nappalok is. Az ideális idő a huszonnégy órás futáshoz tíz-húsz Celsius-fok között van, de ilyenkor is elfárad a szervezet, tíz óra futás után már tíz fokban is dideregnek a futók – itt pedig mínuszok voltak, ezért már az elején is csak minimális esélyt láttam a rekorddöntésre.”

Lőrincz Olivér hozzátette, Kilian Jornet a világ egyik legjobbja az ultrasportnak, aki aszfalton is jó lehetne, de arra is specializálódni kell. Attól még, hogy valaki jó síkvízi kajakos, nem lesz automatikus jó vadvízi kajakos, érzékeltette a terep- és aszfaltos futás közti különbséget, távolságot a szakember. Lőrincz Olivér szerint egy-két év speciális munka kellene a változáshoz, amit az extrém kihívásokat vállaló sportoló vélhetően nem tesz meg, hiszen az ultraterepfutásnak – a presztízst tekintve és az anyagiak terén is – nemzetközileg nagyobb az elismertsége az aszfaltosnál, ráadásul Jornetnek a terep az életeleme, a szerelme. A világhírű versenyző egyébként jó tempóban haladt, de Lőrincz Olivér amondó, a huszonnégy órás futás esetében nem lehet következtetést levonni az első tíz órából, hiszen mindig az utolsó órák döntenek. Neki is volt olyan tanítványa, aki húsz óránál még vezetett a világbajnokságon, végül hetedik lett.

„Habitus kérdése – válaszolta Lőrincz Olivér arra a kérdésre, hogy fel lehet-e készülni lelkiekben egy-egy aszfaltos futásra, illetve hogy mi kell a sikerhez. – A mentális tényezők is nagyban számítanak, hogy kiből lehet jó aszfaltos ultrás, hogy miként tudja legyűrni a monotonitást, hiszen kutya nehéz dolga van az ingerszegény környezettel és az egysíkú terheléssel.

Egy pályán minden körben ott a frissítő, a segítő, ami lehetőség arra, hogy megálljunk, megpihenjünk, viszont ha kint vagy terepen, sokszor órákig nem találkozol senkivel.

Kilian introvertált személyiség, szeret a saját gondolatai között ellenni, csendben futni, itt erre nem volt lehetősége. Az aszfaltos futás extra monotóniatűrést igényel, míg – egyenetlenségeivel – a terep más, az idegrendszeri és izomterhelés szempontjából sokrétűbb, sokszínűbb.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!