Már számolja a napokat a Spartathlonig

A Spartathlon honlapján kiemelt helyen fut a számláló, amely azt mutatja, hány nap van még a szeptember 24-én és 25-én rendezendő eseményig.

„Én is számolom a napokat és az edzéseket” – kezdte megkeresésünkre Zétényi Szvetlana, aki életében először indulhat a klasszikus eseményen, a 246 km-es távon. A tűzkeresztségen már tavaly átesett volna, ám a koronavírus-járvány miatt elmaradt a verseny.

„Nagyon rosszul érintett, ráadásul mielőtt lefújták volna, sokféle szigorítást vezettek be. Most aztán tényleg kíváncsi vagyok rá, hogy ha megrendezik, pontosan milyen körülmények között. Persze akármi is lesz a szabály, az a lényeg, hogy ott legyek, és végigmenjek.”

Mivel ez az év fő eseménye, a bizonytalanság ellenére is ez jár a fejében – addig várhatóan két viadalon indul, elsősorban felkészülésként tekintve rájuk. Az egyiket a hétvégén rendezik a szerbiai Palicson, ám rendhagyó lesz. Egy barátjának ugrik be segíteni, őt frissíti a 24 órás eseményen, míg a betétfutamok közül a hatórásra nevezett, amelyet hosszabb edzésnek szán.

„Életemben először segítek másnak frissíteni huszonnégy órás versenyen, kicsit izgulok is, hogy képes leszek-e végig jól csinálni, ugyanakkor nekem is hasznos tapasztalat lesz kívülről látni a helyzetet.”

A Békéscsabán élő, konduktorként dolgozó, gyermekek mozgásfejlesztésével foglalkozó orosz származású futó edzéseiből a környék adottságai miatt hiányoznak a szintes tréningek, ezért például a családi nyaralást is igyekszik úgy tervezni, hogy ha rövidebbeket is, legalább dombosabb vidéken fusson.

Számításai szerint nagyjából 90 edzésnap vár rá a nagy próbáig, és ennél valamivel több edzés, hiszen olykor duplázik. A munkáját Maráz Zsuzsanna segíti edzőként, aki a nyári tervet is elkészítette már, valamint sok jó tanáccsal látja el – kétszeres győztesként jól tudja, mi vár tanítványára Görögországban.

Zétényi Szvetlana egyébként jól indította az évet, hiszen 228.257 km-es teljesítménnyel megnyerte az április elején Balatonalmádiban rendezett 24 órás ob-t, ráadásul úgy, hogy öt nappal előtte kapta meg az első védőoltást – ami szerencsére nem hatott rá. Bár alig 5 km-rel maradt el tavaly októberi, egyéni csúcsot jelentő eredményétől, nem teljesen elégedett.

„Nagyon örültem, hogy versenyezhettünk, hiszen nem lehet mindig csak készülni, ráadásul remekül szervezték meg az eseményt. Mégsem sikerült úgy, ahogy terveztem, több volt bennem.”

Mint mondja, 12 óráig minden jól haladt, több kilométert tett meg, mint októberben, csakhogy jelentkezett egy probléma: elkezdett oldalra hajolva futni, és nem bírt visszaegyenesedni, márpedig ez egy idő után nagyon nehézkessé tette a futást, az utolsó két órában szinte csak gyalogolni tudott.

„Sokan próbáltak segíteni, masszíroztak, krémmel kenegettek, ám nem segített, a tartóizom megadta magát. Sok futónál láttam korábban ezt a problémát, de nem hittem volna, hogy velem is előfordulhat. Ez rávilágított, hogy nem fordítok elég időt az erősítésre, eddig kicsit össze-vissza csináltam. Beszéltem gyógytornásszal, Zsuzsi is hasznos gyakorlatokat küldött, így most otthon erősítek.”

Látszik, tényleg mindent megtesz, hogy jól sikerüljön élete első Spartathlonja. „Sohasem gondoltam, hogy egyszer indulhatok, nagyon boldog vagyok.”

Csak ezt már tényleg rendezzék meg…

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!