Örök hűséget fogadott az Alpoknak

Vágólapra másolva!

2021.07.14. 09:58

Címkék

A Transalpine Run az egyik legnagyobb kihívást jelentő terepfutóverseny Európában. Az Alpok vonulatait keresztben átszelő nyolcnapos páros versenyt eddig tizenötször rendezték meg, a német Holger Schülze mindig célba is ért partnereivel.

„Minden évben ez a hét az év fénypontja számomra, olyan, mint egy ünnep – kezdi a Csupasportnak adott interjúját a Münchenben élő sportember. – Mivel a Transalpine mindig augusztus utolsó, szeptember első hete környékén van, így teljes egészében ehhez igazítom az éves versenynaptáramat. A versenyszervezőkkel, a teljes csapattal nagyon jó, baráti kapcsolatot ápolok, így az elmúlt tizenöt évben még sosem hagytam ki ezt a rendezvényt.”

Az ötvennégy éves közgazdász végzettségű terepfutó közel húsz éve fut, az elmúlt két évben pedig még több időt tud hobbijának szentelni, mivel azóta már a munkája is szorosan kapcsolódik kedvenc időtöltéséhez.

„Hosszú éveken át vezetőként dolgoztam egy pénzügyi tanácsadó cégnél, de besokalltam, felmondtam. Rengeteget utaztam, pár hónapja pedig a szabadban dolgozom, futóversenyeken, túrákon és gyermektáborokban vagyok idegenvezető. Így sokkal többet tudok edzeni.”

A Transalpine Run
Jellemzően Németországból rajtol a mezőny, majd Ausztrián és Svájcon halad keresztül, hogy végül Olaszországban érkezzenek célba. A versenyen eddig mindössze három magyar páros állt rajthoz a tizenöt év alatt, két évvel ezelőtt a Kertész Kata, Szigeti Csaba, illetve a Lőrincz Olivér, Nedjalkov Balázs alkotta csapat teljesítette az akkor 275 kilométert 16 416 méternyi szintkülönbséggel, míg 2015-ben Németh Csaba Karlowits-Juhász Tamással teljesítette a versenyt. Idén is lesznek magyar indulók a mezőnyben, Veres Gábor és Nedjalkov Balázs párosára 255.7 kilométer és 14 300 méternyi szintemelkedés vár szeptember 4. és 11. között.

Edzéstervet sohasem követett, így edző iránymutatása mellett sem készült még, de mint mondja, már ismeri annyira önmagát, hogy tudja, mit bír el a szervezete.

„Hetente ötször vagy hatszor futok, általában száz kilométer körül jön ki az adagom, mindezt főleg síkon, aszfalton. Hétvégente havi szinten egy-két alkalommal eljutok terepre is, így a szintes edzéseket akkor végzem. Tehát az én példám is igazolja, hogy síkon, betonrengetegben is fel lehet készülni az extrém, magashegyi terepfutóversenyekre.”

Holger a Transalpine Run mellett a világ számos pontján versenyzett már, többek közt olyan különleges versenyeken, mint a szintén többnapos Transrockies Run Colorado államban, vagy Máltán a Gozo Trail, de a másik kedvenc versenye, amelyen szintén minden évben rajthoz áll, a jótékonysági Wing For Life World Run, amelyen tavaly Münchenben a legtöbb kilométert sikerült gyűjtenie.

„Az eddigi tizenöt Transalpine során tizenegy különböző partnerrel álltam rajthoz, idén is új társam lesz a versenyen, második alkalommal női futó.

Mivel tavaly elmaradt a verseny, így nagyon várom már a rajt pillanatát, és épp emiatt nem is szoktam túl sok versenyt betervezni az évre. A Transalpine különlegessége a páros kihívás miatt épp az alkalmazkodás és a közös kihívás leküzdése. Volt több év, amikor a társam volt erősebb, de olyan is, hogy én, így a pálya és a többnapos terhelés mellett különösen próbára teszi a csapatot az egymáshoz való alkalmazkodás is. A teljes versenyhét alatt végig együtt vagyunk, egy helyen foglalunk szállást, és az a hét csak a futásé, a versenyé és a közös élményeké. Ettől is különleges ez a viadal, olyan, mint egy igazi futófesztivál, és nagyon boldog vagyok, hogy már tizenöt alkalommal volt lehetőségem célba érni, a szemem előtt azonban a húsz sikeres teljesítés lebeg, így idén a tizenhatodik befutóéremért indulok el, és még legalább négy alkalommal szeretném ezt megismételni.”