A születésnapi maratoni lebeg a szeme előtt

Kovács Zita a mindennapokban angolnyelv-tanárként dolgozik, emellett fontos szerepet tölt be az életében a futás.

„A mozgás mindig is fontos része volt az életemnek – mondta a negyvenéves Kovács Zita. – Régebben modern színpadi táncoltam, majd balettoztam. 2003-ban, miután végeztem az egyetemen, elmentem egy kis faluba dolgozni, ahol nem volt semmilyen lehetőségem a mozgásra. Tizenkét évvel később, 2015-ben nem tetszettem magamnak, ha tükörbe néztem, nem voltam megelégedve. Egyszer, amikor gyerekeket kísértünk sportversenyre, felnéztem azokra, akik félmaratonit futottak, és eldöntöttem, hogy én is lefutom. Még abban az évben az egyik kollégám segített elkezdeni, augusztusban nekiálltam futni, szeptemberben pedig már simán letudtam a tíz kilométert. Novemberben Siófokon elértem a célom, lefutottam a félmaratonit. Mindenképpen két óra alá akartam menni, ami sikerült: egy óra ötvenegy-ötvenkét perc alatt teljesítettem a távot.”

„A volt edzőmmel is tartom a kapcsolatot. Sokat köszönhetek neki, de úgy alakult, hogy már nem dolgozunk együtt, váltanom kellett. A sérülés utáni visszatérésem nem ment könnyen, április közepéig nehezen tudtam az állóképességemet visszaszerezni, a gyorsasággal viszont nem volt gond.”

A negyvenéves hölgy elmondta, imádja a sebességet, de úgy érzi, már súrolja képessége határait. Neki a maratoni a maximum, és sokat tudott a résztávos edzésekkel fejlődni. Az első ötven perc alatti tíz kilométerének nagyon örült, de azóta képes volt negyven perc alá is menni, a legjobb eredménye tíz kilométeren 39:56.

„Az amatőröknél egy kicsit jobban futok, viszont a profikhoz nem érdemes magam hasonlítani. Harmincöt évesen kezdtem, az alapok hiányoznak, ám az általam elérhető hatát már súrolom. Itt már csak másodpercekről beszélünk” – fogalmazott Kovács Zita, aki korábban rengeteget versenyzett külföldön, nagy célja, hogy a születésnapján jövőre ismét maratonin álljon rajthoz.

2018-ban Cipruson voltak edzőtáborban, és a páfoszi Ciprusi maratonin félmaratoni futásban abszolút harmadik lett, akárcsak a plitvicei félmaratonin. Párja ismertsége által, valamint menedzsere révén sokat futott a Balkánon, és úgy emlékszik vissza, hogy óriási élmény volt Albániában vagy Koszovóban versenyezni.

Ljubljanában a korosztályában harmadik, abszolútban pedig nyolcadik lett, és bár Reggio Emiliában nem sikerült jól a versenye, így is nagy élmény volt. Jövőre tölti be negyvenkettedik életévét, amit egy külföldi maratoni lefutásával ünnepelne meg, egyúttal meg szeretné javítani az egyéni csúcsát – úgy érzi, benne van.

„A fő távjaim a tíz kilométer és a félmaratoni, ám korábban már három maratonit is teljesítettem. Bármikor le tudom futni a negyvenkét kilométert, ám nekem fontos az idő. Az első két alkalommal edző nélkül, mosolyogva, lazán futottam, a harmadikon már edzővel, de nem jött ki a lépés.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!