Kényelmes városnézés helyett ámokfutás

Portálunkon korábban esett már szó a swimrunról, amely – bármennyire meglepő… – úszásból és futásból áll. A helyzet persze ennél bonyolultabb, a Svédországból származó sportág (Stockholm szigetvilágában rendezték az első versenyt még 2006-ban) világbajnokságát ÖtillÖ-nek nevezik, ami annyit tesz, hogy »szigetről szigetre«.

A swimrunhoz olyan helyszín kell, amely alkalmas a sziklás terepfutásra, és van tenger is, szóval ilyen tekintetben a Balatont nehéz elképzelni a lehetséges „házigazdaként”.

Mivel nagyszerű amatőr triatlonosunk, Cser Beatrix Svédországban él, természetes, hogy kipróbálta a swimrunt. Már 2014-ben is belekóstolt, a minap pedig egy karlskronai versenyen indult, és ahogyan fogalmazott, a kényelmes, városnézős teljesítés helyett ámokfutás lett belőle – nem hiába, mert párjával, a gyakorlott Patrickkal (akinek már van vb-kvalifikációja) másodikként zártak. Eredetileg egy nővel vett volna részt az erőpróbán, ám ő megsérült, és a sors úgy hozta, hogy Bea és Patrick legfőbb ellenfele éppen Patrick megszokott swimrunpárja, no meg az ő felesége lett.

A pár jelen esetben nagyon fontos, a két csapattagot ugyanis gumikötél tartja össze, ami mindkét fél derekára van kötve – a két ember nem távolodhat el egymástól öt méternél messzebbre, vagyis végig együtt kell úszniuk és futniuk, meg persze húzni a másikat, ha annak éppen gondjai vannak.

„A mi kis városi versenyünk 13.8 kilométer volt, ebből tizenkettő a futás és 1.8 kilométer az úszás. A leghosszabb futás ezernyolcszázkilencven méter, a leghosszabb úszás négyszázhatvan méter, összesen tíz úszásra és tizenegy futásra felosztva –

Hogy hősünknek melege volt ujjatlan neoprén ruhájában, az abszolút érthető, hiszen kilométerenként 3:50-4:10 perc körüli tempóval tudta le a futást, úgyhogy alig várta az úszásokat, hogy felfrissülhessen. Szerencséjére nem tudta, hogy a futótáv húsz százalékát terepen kell teljesíteni, mert instabil bokaszalagja miatt nem igazán fekszik neki a murva.

A fentebb említett másik párossal rendre előzgették egymást, hatalmas csatát vívtak.

Mikor felértünk, szóltam Patricknak, ha bírja, futhat gyorsabban, és nyugodtan húzzon a kötéllel. A záró ezer méter következett, emelkedőn kellett felfelé mennünk a főtéren lévő célhoz. Nem kellett húznia, mindent beleadtunk, én is futottam minden erőmmel, de nem sikerült befognunk őket.

Cser Beatrix nagyon jó élményként tekintett erre a swimrunversenyre, azonban továbbra is a triatlon marad a középpontban. Végre Svédországban is részt vehet helyi viadalon, és bár Ironmant továbbra sem rendezhetnek az országban, a Sala Silverman nevű féltávú versenyt megtartják jövő vasárnap – ezen már többször is szeretett volna elindulni az 1976-os születésű sportoló.

Október elején Barcelonában szeretne versenyezni, jelenleg úgy fest, az ottani Ironmant lebonyolíthatják, tehát edz, és készül rá – ellentétben a féltávú világbajnoksággal, amelyet szeptemberben Utah-ban rendeznek, de az Egyesült Államokba jelenleg nemigen lehet bejutni.

Honfitársunknak szerencséje volt, neki még megengedték, hogy áttegye a nevezését 2022-re, ráadásul nagyon örül is, hogy Új-Zélandra utazhat. Reméljük, nem jön közbe semmi, és jövő decemberre már zárójelbe tehetjük a koronavírus-járványt.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!