Düböröghetnek a kínai olimpia hóágyúi

Ha alpesi síelésről esik szó, elsőként és másodikként sem Kína jut eszünkbe, mert bár a kontinensnyi ország több sportágban is éllovas, a téli műfajok többsége nem tartozik a felségterületéhez. Február 4. és 20. között mégis rajta lesz a világ szeme, hiszen Peking a téli olimpia házigazdája. Az esélylatolgatás és a szakmai körkép más lapra tartozik, ám érdemes megnézni, milyen létesítményekkel várja a világot az első olyan város, amely nyári (2008) és téli olimpiának is otthon adhat(ott).

A játékokat három klaszterben, azaz három zónában rendezik meg: Pekingben, továbbá a főváros központjától 75 km-re található Jencsingben és a nagyjából 180 km-re fekvő Csangcsiakouban.

Az alpesi sízők szempontjából Jencsing érdekes, hiszen itt tartják a bob- és a szánkóversenyeken kívül az alpesi versenyszámokat is, ám a teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy a fővárosban a jeges számokat, míg Csangcsiakouban az északi, valamint a snowboard- és free­style-versenyeket bonyolítják le. Az északnyugatra fekvő Jencsing a 75 km-es távolság dacára lényegében a kínai főváros hegyvidéki külvárosa, ráadásul a gyorsvasúthálózatnak köszönhetően bőven egy órán belül elérhető. Változatos helyszín, hiszen nemzeti park, forró források és síközpontok is találhatók itt, nem megfeledkezve a kínai nagy fal egy szakaszáról sem.

A Nemzeti Alpesi Síközpontban hét pályát alakítottak ki, mindegyik nagyjából 10 km hosszúságú. A rajtzóna 68 fokos meredekségű, ezzel az adottsággal az egyik legmeredekebb versenypálya a világon. „A hegy remek, talán egyike a világ legjobb terepeinek. Nagy kihívást jelentő verseny lesz” – jellemezte a helyszínt és a megméretést a lesiklásban olimpiai (1972) és világbajnok (1970, 1972) Bernhard Russi, a pálya tervezéséért felelős szakember. Szerinte a pálya nagy lökést adhat a kínai sísport fejlődésének.

2020 februárjában itt rendezték volna meg az első kínai FIS világkupa-viadalt, ám a koronavírus-járvány gátat emelt.

Ami a közelgő olimpiát illeti, már biztos, hogy külföldi szurkolók nem lehetnek jelen, járványgóc kialakulása esetén pedig tartományi szinten korlátozhatják, Kínán belülről honnan érkezhetnek nézők.

Az alpesisí-versenyek február 6-tól 19-ig tartanak, a legjobbak 11 számban méretik meg magukat. Hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsák, a Guardian cikke szerint a szervezők nagyjából 49 millió gallonnyi, azaz hozzávetőleg 185.5 millió liter vizet használnak fel a hó előállításához. Mert bármennyire lélegzetelállító is a helyszín vagy a látvány, valódi hó bizony nem sok van ilyenkor a hegyen: 2021 januárja és márciusa között átlagosan 2 cm hó esett… A cikk megemlíti, ennél Londonban, Párizsban vagy éppen Madridban is több hullott.

Újkeletűnek éppen nem mondhatjuk a problémát, hiszen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tisztviselői már a 2015-ben elkészített értékelő jelentésükben felhívták a figyelmet a gondra. És hogy messzebb ne menjünk, a dél-koreai Pjongcsangban is erősen támaszkodni kellett a mesterséges hóra.

Márpedig – különösen ilyen mennyiségű műhó előállítása – ez igencsak megkérdőjelezi az egyébként zöld és fenntartható olimpiára törekvő szervezők valódi tetteit, hiszen a művelet víz- és energiaigényes, plusz a talajt is károsítja. Még akkor is elgondolkodtató a helyzet, ha a szervezők korábbi közleményükben jelezték, megújuló energiát használnak, és a vízkészletet is újrahasznosítják. Ugyanakkor tény, a globális felmelegedés miatt veszélybe kerültek a síterepek, éppen ezért a hóágyúzás egyre inkább a műfaj része, és a fejlesztésekkel a szervezők tettek azért, hogy környezetbarátabbá váljon a műhó.

Mindenesetre nagyjából kétszáz hóágyú gondoskodik majd a tökéletes állapotú pályákról. A sportolók sportszakmai szempontból nem is feltétlenül bánják, mert a műhó többnyire keményebb, gyors és tapadós pályát „hoz magával”.

Más kérdés, sokan berzenkednek tőle, hogy egy ilyen fontos eseményen ilyen rossz példát mutatnak a világnak.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!