Garát-Gasparics Fanni: Nagyon jó, hogy pénteken a regenerációra figyelünk

– Kicsit kevesebb mint egy évvel ezelőtt sérült meg a térde súlyosan, majd utána azt mondta, erősebben tér vissza, mint amilyen előtte volt. Így lett?
– Teljes mértékben így érzem, elsősorban mentálisan – mondta lapunknak a magyar női jégkorong-válogatott csatára, Garát-Gasparics Fanni. – Fizikailag is nagyon megterhelő időszak volt, azon dolgoztam, hogy visszaépítsem a lábamra az izomzatomat, hiszen az leépül a lábadozás alatt. Erre megvannak a rehabilitációs eszközök, hogy minden kisebb és nagyobb izomcsoport a korábbi állapotára tudjon visszaállni. Mégis azt mondanám, hogy fejben erősödtem a legtöbbet ezáltal a próbatétel által. Rengeteg segítséget kaptam, de olyan dolgokkal kellett megküzdenem, mint korábban soha.

– Gondolta volna akkor, hogy az olimpiai selejtezőtornán ismét csapatkapitányként vezetheti a válogatottat?
– Amikor megsérültem, egyáltalán nem foglalkoztam még ezzel, csak azok a kérdések foglalkoztattak, hogy fogok-e tudni egyáltalán újra hokizni, korizni vagy járni, hiszen az első hetekben még ez sem ment. Mélyről indultam, és tudom, hogy sok sportoló átesik hasonlón, de amíg a saját bőrömön nem tapasztaltam, addig nem gondoltam, hogy ennyire nehéz. Sokkal jobban értékelem azóta, hogy edzhetek, hogy jégre léphetek, és amikor fáradt vagyok, vagy nincs kedvem, akkor is az jut eszembe, hogy igenis csinálnom kell, hiszen megadatott, hogy meg tudjam csinálni. A kezdeti nehézségek után azért persze motivált, hogy visszatérjek, és az olimpiai selejtezőn már pályára léphessek, s mindent meg szerettem volna tenni, hogy a korábbi csapatkapitányi szerepemet ismét betölthessem a válogatottban. Úgy érzem, a megpróbáltatások alkalmasabbá tettek erre a szerepre.

– A klagenfurti világbajnokságon Odnoga Lottié volt a „C” betűs mez, vele megbeszélték, mi lesz, ha visszatér?
– Az edzői stáb már akkor, amikor megsérültem, döntött arról, hogy a hiányomban Lotti lesz a helyettes, és úgy gondolom, a legjobb helyre került a csapatkapitányi mez. Néhány lánnyal van a csapaton belül egy vezetőségi csoportunk, amiben mindannyian más vezetői képességünk, erényünk miatt vagyunk benne, egyenrangúan. Ezért is egészítjük ki jól egymást. Hogy éppen ki a csapatkapitány, az sem okoz semmi változást abban, hogyan viselkedünk a jégen és az öltözőben.

– Szlovákia ellen kezdte a női válogatott az olimpiai selejtezőtornát Bremerhavenben, és 3–1-re nyert, többek között az ön üres kapus találatával. Azt kapták, amire készültek?
– Nehéz mérkőzésre számítottunk, mert a szlovákokkal általában szoros, nehézkes, döcögős meccset játszunk, ami sokszor hosszabbításba vagy szétlövésbe torkollik. Nagyon jó érzés, hogy ismét legyőztük őket tétmérkőzésen, nem is akárhol, hanem az olimpiai selejtezőtornán. Úgy gondolom, ez a németországi négyes a leginkább kiegyenlített a három csoport közül, amelyben jelenleg a kvalifikációért küzdenek. Bárki bárki ellen okozhat meglepetést, a negyedikként rangsorolt Szlovákia is felveszi a versenyt a papíron legerősebb hazaiakkal. Ellenünk is megmutatták, hogy erősek, de együtt volt a csapat és sikerült nyerni.

– Átmozgató, laza edzéssel készülnek a szombati, Ausztria elleni második összecsapásra, inkább a pihenésen van a hangsúly. Szükségük van a rehabilitációra?
– Természetesen. Négy nap alatt három meccset játszani fizikailag és mentálisan is megterhelő, nagyon jó, hogy pénteken a regenerációra figyelünk. Azért nem csak fekszünk egész nap, eljöttünk a jégcsarnokba, átmozgatjuk magunkat, és mivel az osztrák és a német meccs között szinte semmire nem lesz időnk, már mind a kettőre igyekszünk készülni, és ahogy vége a szombatinak, át kell irányítanunk a figyelmünk a következő feladatra. Szombaton a találkozó előtt még korcsolyázunk, de aztán belecsapunk a megméretésekbe.

– Van olyasmi, amivel külön az osztrák csapatra készülnek?
– Péntek este megbeszéljük az edzőkkel, hogy ők mit láttak, mire lesz szükségünk, és a szombati meccs előtti edzésen igyekszünk ezeket begyakorolni.

– Hány gólos győzelemmel lenne elégedett?
– Teljesen mindegy, csak nyerjünk a rendes játékidőben!