Ujvári Balázs 2014-ben kocogott ki a közeli patakhoz – ezzel kezdődött minden. Az ultrafutó idén harmadjára készül a Dolomitokba, a Lavaredo Ultra Trail leghosszabb távján áll rajthoz.
„A sport mindig az életem része volt, sokáig röplabdáztam – mondta a 44 éves Ujvári Balázs. – Emiatt az alapom megvolt, majd 2014-ben úgy gondoltam, valamit megint sportolnom kéne, ami költséghatékony, és szinte bármikor tudom űzni. Nézegettem a sportcipőimet, majd egy napon kikocogtam a közeli patakhoz. Ezzel kezdődött a történet. Akkor még nem voltak jelentősebb céljaim, csak mozogni akartam. Innentől lépésről lépésre haladtam, hamar eljutottam a nulláról a maratoni távig. Később jött az első hatórás versenyem, majd egyre emeltem a tétet. 2017-ben aztán a Hármashatár-hegyen részt vettem egy közösségi futáson, akkor estem szerelembe a terepfutással. Azóta, ha tehetem, terepversenyeken indulok, ám nem zárom ki teljesen az aszfaltot sem.
2020-ban elkezdtem az 1170 kilométeres Országos Kéktúrát lefutni, szépen, szakaszonként haladok vele.
Ujvári Balázs eddigi egyetlen száz kilométer feletti távját 2020-ban a 108 kilométeres Vadlán Ultra Terep versenyen teljesítette, akkor a Keszthelyi-hegységben rendezett eseményen vett részt. Első maratonijára 2016-ban Rómában került sor, elmondása szerint szereti megadni a módját az „elsőknek” az életében, így mindenképpen külföldön szerette volna lefutni élete első maratoniját. Az első hatórás versenyét a Velencei-tó körül futotta, majd később az igazán hosszú távokat már terepen teljesítette. 2019-ben a Salomon Szentlászló Trail 84 kilométeres távja közben érezte igazán, hogy van keresnivalója a futásban. Aztán nem itthon, hanem külföldön esett szerelembe az ultrafutással.
„2018-ban vettem részt először a Dolomitokban rendezett Lavaredo nevű ultraversenyen, elsőre szerelem volt, ami a mai napig tart. Akkor a 48 kilométeres távon indultam, tavaly pedig a nyolcvanason, 4600 méter szintemelkedéssel. Idén, harmadik alkalommal pedig a leghosszabb távon indulok: százhúsz kilométer és 5800 méteres szinttel. Ez már jelentős kihívás lesz. Éjszaka tizenegy órakor lesz a rajt, harminc óra a szintidő, így az is lehet, hogy kétszer is belelógok az éjszakába. A Dolomitok kemény hely, nem vicc. Tavaly a 80 kilométeres távon a vége felé elkapott a vihar, hatalmas eső zúdult le. Hét kilométer lejtmenet volt hátra, imádkoztam, hogy egyben leérjek. Nem fogott a cipőm semmit, mintha korcsolyáztam volna. Nem volt tapadás, folyamatosan csúszott ki oldalra a lábam, brutális volt. Mentálisan nem volt egyszerű helyzet, de megoldottam.”
A sportoló elmondta, összességében jó évet zárt tavaly, ám nem dobogós helyezésekben méri a sikert. Inkább az időeredményt figyeli, folyamatosan javítani akar rajtuk. Az idei főversenye egyértelműen a Dolomitokban rendezett 120 kilométeres Lavaredo Ultra Trail, amelyen az a célja, hogy szintidőn belül beérjen. Példaképe a spanyol profi ultrafutó és ultrasíző Kílian Jornet, őt magára is tetováltatta, háttérben a meseszép Dolomitokkal.
„Nagyon büszke vagyok arra, hogy eddig egyetlen versenyt sem adtam fel. Amióta futok mindig beértem a célba, eddig teljesítettem az összes versenyemet.”
„A korábban említett célok mellett idén be akarom fejezni az Országos Kéktúrát. A Kör 152 kilométeres szakaszát az egyik barátommal párban szeretném teljesíteni, az útvonala Börzsöny vadregényes tájain vezet, alig-alig érint lakott területet, biztosan izgalmas lesz. Persze közben kisebb versenyek még bejöhetnek a képbe, egy biztos: nem unatkozom majd.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!