Kozma Roland bátyja, Kozma Zsolt korábban már teljesítette a Spartathlont, akkor Roland volt a segítője, aki eldöntötte, egyszer ő is teljesíteni akarja a legendás versenyt.
„Gyerekkorom óta sportolok, sokáig atletizáltam és futballoztam – mondta a kezdetekről Roland. – Előbb kisebb távú versenyeken indultam, majd növeltem a távot. Hat, tíz kilométer után jött a félmaratoni, majd a maratoni. Közben megsérültem, részlegesen, kétezertizennyolc elején focizás közben pedig teljesen elszakadt a keresztszalagom, ám májusban teljesítettem még egy ötven kilométeres versenyt, majd októberében megműtöttek, eltávolították a leszakadt szalagokat és a porcot.”
Sok ultrafutó barátja van, ilyen például Blaskó Mihály vagy Ujvári Balázs, testvére mellett őket tartja példaképének.
„Pozitívan értékelem a múlt évet, de persze volt negatívum is.
A Korinthosz 160-at százhúsz kilométer után fel kellett adnom, mert rossz állapotba kerültem, véreset köptem és véres volt a vizeletem is, így az egészségem megőrzése érdekében muszáj volt abbahagynom.
A sportember minden évet futással kezd, így volt ez most is.
„Általában szilveszterkor és újév napján minden évben futok, mert úgy vélem, ahogy indul az év, olyan lesz az egész esztendő.
Idén is futottam, a második alkalommal megrendezett tizenöt kilométeres Happy New Trailt teljesítettem. Másfél kilométernél kifordult a bokám, onnantól kezdve az volt a célom, hogy valahogyan beérjek a célba, ami sikerült is.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!