Törött csigolyáival a mentő helyett taxival került kórházba Zichó Viktor Norvégiában

Két törött csigolyával érkezett haza Zichó Viktor, aki a Kékestetőről szeretett volna fekvőbringával eltekerni a norvégiai Nordkappig, vagyis az Északi-fokig, a kontinentális Európa legészakibb pontjáig. Az alapvetően sziklamászó, hegymászó és kerékpáros utazó Zichó – a Kalifa Nordkapp Kerékpáros Expedíció keretében – november 5-én indult hazánk legmagasabb pontjától, s a négyezer kilométeres táv végéig Szlovákián, Csehországon, Németországon és Svédországon keresztül vezetett az útja.

„Nagyjából ötnapnyira lehettem Nordkapptól, amikor a baleset megtörtént – kezdte Zichó Viktor, aki időközben már otthonában gyógyul. – Mivel nem váratlan, hogy decemberben Norvégiában csúsznak az utak, nagyjából ezerhatszáz kilométer óta használtam a szöges gumikat, felkészültem a téli körülményekre. A jeges útra azonban friss hó is esett, ráadásul a lejtős szakaszon úgy harminc kilométer/órával mehettem, és az útpadka mellett nem tudtam korrigálni a csúszást. Leestem a bringáról, és egy árokba gurultam háttal a lejtőnek, amit talán még meg is úsztam volna, de az árok alján egy faoszlopnak csapódtam.”

A balesetet észlelő autósok nyomban megálltak, és a magyar extrém sportoló segítségére siettek, aki elsőre nem érezte súlyosnak a sérülést.

„A sarki hidegben nem éreztem a szomjúságot, pedig fontos lett volna, hogy a nap folyamán több vizet igyak. Közvetlenül a baleset után talán a dehidratáltság miatt is zuhant le a vérnyomásom, így jobbnak láttam, ha a mentő bevisz a helyi kórházba. És meglehet, éppen ennek köszönhetem, hogy komolyan vettem a balesetet, és nem történt nagyobb baj. A vizsgálatok ugyanis megállapították, hogy két csigolyám eltört, szerencsére műtétre nem volt szükség, kaptam egy nyakmerevítőt, amelyet még úgy négy hétig viselnem kell.”

Azért ennyire könnyen mégsem úszta meg. A kórházban, amelybe beszállította a mentő, nem volt koponya CT- és MR-vizsgálatra használt berendezés, ezért a szomszéd városban lévő kórházba kellett mennie – taxival.

„Mivel nem állt rendelkezésre másik mentő, a nagyjából száztíz kilométert taxival tettem meg. Fizettem négyezer-kétszáz norvég koronát, ami nagyjából százötvenezer forintnak felel meg. Manapság divat szidni a hazai egészségügyet, de ez azért itthon nem történik meg, hogy betesznek egy gerincsérültet egy taxiba. A lényeg, hogy a másik kórházban a CT- és az MR-vizsgálatok kimutatták, hogy az idegpályák és a gerincvelő sem sérült meg, ezért a nyakmerevítővel nyugodtam hazamehetek. Egy osztrák biztosítónál van extrémsport-biztosításom, amely hatezer méteres magasságig érvényes is, de akadályba ütköztem, hogy a taxiszámlát kiegyenlítsék.”

Zichó Viktor így Tromsőben repülőre ült, hogy eljusson Oslóba, majd a norvég fővárosból szintén repülővel utazott Bécsbe, ahonnan vonattal tért haza.

„Ha célba érek, komppal és vonattal jöttem volna haza, de összességében nem lehetek csalódott, mert örülhetek, hogy nem lett nagyobb bajom.

Csupán öt nap hiányzott, hogy elérjem az Északi-fokot, és kerek legyen a túra, de a lényeg, hogy nem szenvedtem maradandó sérülést.”

Bár az éjszakák november elején, indulása idején sem voltak nevezhetők langyosnak, a kerékpáros túrázó az út nyolcvan százalékában felállított sátrában pihent. Ahogy pedig közeledett észak felé, illetve az év végéhez, az éjszakák egyre keményebbek lettek.

Zichó Viktor a Nordkapp-expedícó kezdete előtt három héttel, október 13-án még Afrika legmagasabb csúcsán, az 5895 méter magas Kilimandzsárón állt. Az őszi, nyolcnapos Kalifa Kilimandzsáró Bikepacking különlegessége volt, hogy – szintén hegyikerékpárral – Kenyából, az Indiai-óceán partjától indult Tanzániába, tekert 350 kilométert, majd 4700 méteres magasságtól a hátán vitte fel kerékpárját a csúcsra.

Mivel Viktor szikla- és hegymászó is, biztosak lehetünk benne, hogy a Kalifával további magaslatokat is célba vesz.

Fotók: Kalifa

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!