Erős Tibor megnyerte a 100 kilométeres országos bajnokságot, majd elájult a célban

Sorozatban harmadszor nyerte meg a száz kilométeres ob-t. Milyen volt a verseny?

Annyira akartam a győzelmet, hogy szó szerint ájulásig futottam – mondta a Csupasportnak Erős Tibor, aki a 100-as rajtszámot kapta a versenyen. – A célba érkezést követően egyszerűen elájultam, korábban ilyen nem fordult elő velem.

Hogy történt?

Nem sokkal járunk a téli felkészülés után, ilyenkor még úgynevezett téli üzemmódban vagyunk. Hirtelen jött a meleg, a szervezet még nem tudott átállni, kevés volt az időnk a szombatihoz hasonló időjárási körülmények között edzeni, ezért borult meg az egész mezőny. Természetesen nem csak én voltam ezzel így. Az edzőm, Maráz Zsuzsanna mondta is az elején, hogy engedjük el az előzetes terveket, hiszen az időjárás átírta őket, majd hozzátette, hogy ne essek pánikba.

Az első három óra remek volt, majd megjött az igazi meleg, ráadásul fújt a szél, alattomos volt az időjárás. Hatvanöt kilométernél aztán egyszerűen nem szívódott fel a bevitt tápanyag, az utolsó harmincöt kilométeren konkrétan nem volt semmi a szervezetemben.

Hogyan sikerült mégis nyernie?

Mentálisan erősebb voltam, mint fizikailag. Nagyon meg akartam nyerni sorozatban harmadszor is a száz kilométeres országos bajnokságot. Nem foglalkoztam semmivel, fel sem vetődött, hogy feladom.

Sokan mondták, hogy a célba érkezést követően ijesztő volt, amikor beájultam a feleségem karjaiba. A testem addig vitt, majd lekapcsolták a villanyt.

Örülök, hogy a kislányom iskolában volt, ezért nem látta az esetet, biztos megijedt volna. Szerencsére a díjátadóra már megérkezett, így láthatta, ahogy átveszem a győztesnek járó díjat. Egyébként a többi futónak is elkélt az egészségügyi támogatás a végén. Beszélgettem a többiekkel, s mindannyian ugyanazt éreztük: valami történt a szervezetünkkel. Tudom, sokkal jobb időt is képes vagyok futni, sőt csúcsot is akartam dönteni, de nem sikerült. Szombat este még szomorkodtam miatta, ám most már tudom, hogy a körülményekhez képest zseniális időt futottam. Hozzáteszem, ha, mondjuk, egy héttel később rendezik meg a versenyt, jobb eredményre is képes lettem volna, hiszen a szervezet jobban ráhangolódott volna az időjárásra.

Kilenc perccel előzte meg a második helyezettet. Biztos győzelem volt?

Semennyire sem volt az. Az ultrafutásban nincs papírforma, elég egy hiba, és máris borul minden, pillanatok alatt változhat az állás. Egy biztos: kifejezetten erős mezőny gyűlt össze, egyre jobbak a magyar ultrafutók, de az, hogy zsinórban harmadszor nyertem, fantasztikus érzéssel tölt el. El sem hiszem, lényegében most kezdődött minden, és máris miken vagyok túl…

Nem sokkal ezelőtt a tapolcai hatórás ob-t nyerte meg, most pedig a száz kilométerest, azaz két versenyből két győzelem az idei mérleg. Az idén is jó formában van?

Remek formában vagyok. Kiváló téli alapozás van mögöttem, szerencsére kevés volt a hó, nem gátolta a felkészülést. Szélben, hidegben, minden körülmények között edzettem, mert nagy céljaim vannak. Maráz Zsuzsa szerint örömteli, hogy ahogy öregszem, úgy fejődöm, s azt mondja, rengeteg van még bennem. Ha ő mondja, az úgy is van.

A tapolcai ob-n hideg volt és nagy szél, míg most túl meleg. Melyik verseny volt nehezebb?

A hideg miatt a hatórás országos bajnokság. Igaz, a felkészült versenyző bármilyen időjárásban tud futni, csak rá kell hangolnunk a keringésünket. Lubics Szilvia például szaunában edzett a sivatagi versenye előtt, Bódis Tamás pedig déli futásokkal, harminc Celsius-fokban hangolt a Spartathlonra. Rengeteget számít a hőmérséklet. Három hete irtó hideg volt Tapolcán, akkor az energiazselé megfagyott, most meg kánikulában futottunk. Ez nem tavaszi, ez már nyár eleji hőmérséklet.

Következő nagy kihívása az Ultrabalaton lesz. Életében először indul kétszáz kilométer feletti versenyen, ez lesz az év egyik fő eseménye.

Mivel még nem vettem részt kétszáz kilométer feletti versenyen, nem tudom, képes vagyok-e egyáltalán teljesíteni. Az eredményeim azt mutatják, hogy igen, de majd meglátjuk. Fontos, hogy milyen körülmények lesznek, ezek sok mindent befolyásolhatnak. Meg akarom szorongatni az élmezőnyt, azt akarom, hogy számoljanak velem. Nem szeretnék terhet rakni magamra, ha nem feszülök rá, talán meglepetést okozhatok.

Közben megvolt a sorsolás az év másik fő versenyére, és a százötvenkettes rajtszámmal indul a Spartathlonon.

Valóban, életemben először ott leszek a versenyen, és biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül kaptam a százötvenkettes rajtszámot. A kislányom 2015 februárjában született, ebbe tudok majd kapaszkodni. Olyan, mint amikor a hegymászó beüti a következő szöget a felfelé haladáshoz, én is ezt teszem – kapaszkodókat építek magamnak, ez is nagy motiváció a Spartathlonra.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!