Lábgörcs miatt mentették ki a vízből, elrontotta a nevezést, de nem tört meg

Bujtásné Tóth Erzsébet életében mindig is fontos szerepet játszott a sport, mostanság pedig az ultrafutásban ér el remek eredményeket. Az elmúlt éve nagyon jól sikerült, hiába akarta lemondani nevezését a Korinthosz 160-on, végül teljesítette a távot. Ha minden jól megy idén először megpróbálkozik egyéniben lefutni az Ultrabalatont, s mellette néhány versenyen még szeretne részt venni.

„Gyerekkorom óta életem része a sport – mondta a 47 éves Bujtásné Tóth Erzsébet. – Örökmozgó voltam, az általános iskolában három- és négytusáztam, valamint kézilabdáztam. Sokat túráztam, vándortáborba jártam, majd a lövészetet és a tűzoltósági akadályfutást is kipróbáltam. A gimnáziumot Veszprémben, sporttagozaton végeztem, ahol folytattam az atlétikát, s a futás mellett a gerelyhajítás lett a fő számom. Aztán a főiskolára biológia-testnevelés szakra jelentkeztem, ám lázadó kamasz voltam, és nem mentem el a felvételire.”

„Az első versenyemre 2012 őszén került sor, akkor a Fut a Füred elnevezésű erőpróbán harmadik lettem. A következő év tavaszán aztán az első félmaratonimat is teljesítettem, majd ugyanebben az esztendőben ősszel a Spar Maratont is. 2013 meghatározó élménye volt még, hogy a balatonfüredi kempingben először láttam a hatnapos futóversenyen részt vevő sportolókat, s szurkolhattam nekik. Mély nyomot hagyott bennem, azóta minden évben kimentem a versenyre.”

Kétezertizenöt végénbeteg lett, így a következő év első felében nem tudott futni. El volt keseredve, nem tudta, mikor lesz képes ismét normálisan sportolni. Megfogadta, ha meggyógyul, akkor részt vesz egy triatlonversenyen. Így is lett, gyógyulása után részt vett egy Ironman-eseményen, de az úszáson lábgörcs miatt a végén úgy kellett kiszedni a vízből, ám esze ágában sem volt feladni, végigcsinálta.

„Az első ultrámra 2016-ban Balatonfüreden került sor. Egyesületünk, a Balatonfüredi Atlétikai Club vezetője, Baranyai Máté unszolására mentem el a hatórás versenyre. Előtte egy héttel futottam maratonit, majd pár napra rá ötven kilométert, így nem tudtam, hogy ennyi kilométerrel a lábamban mire leszek képes. Végül sikerült teljesítenem, s elgondolkoztam milyen nagy dolgokra képes az ember.”

„A Korinthosz 80 meghatározó élmény volt, féltem, hogy nem sikerül szintidőn belül beérnem. Végül sikerült, s bebizonyosodott, hogy valóban igaz, amit előtte hallottam, fantasztikus a verseny. Tavaly aztán a 160 kilométeres távon indultam, hirtelen felindulásból neveztem erre a távra. Tavaly januárban elváltak az útjaink az edzőmmel, ráadásul még sérülésekkel is küzdöttem. Sokat dolgoztam a nyáron, így tudtam, nem lesz sok időm felkészülni. Júniusban írtam Márkus Öcsiéknek egy e-mailt, hogy nem szeretném elvenni mástól a lehetőséget, és le szeretném mondani a versenyt. Nem jött válasz, s napok múlva írták ki a közösségi oldalukra, hogy az eredeti kiíráson módosítva a lemondásokat nem e-mailben, hanem a nevezési rendszerükben kell lemondani. Ezt jelnek vettem, hogy akkor mégis meg kellene próbálnom. Két héttel a rajt előtt autós kísérő után kutakodtam, és Ulrich Gábor segítségével a versenyen szintidőn belül értem be. A vége felé szenvedtem, gyomorproblémák hátráltattak, ám teljesítettem a távot.

Nagyon boldog voltam, a célba érkezésnél Öcsi megölelt, s azt kérdezte: „Ezt akartad lemondani?!” Megköszöntem neki, örültem, hogy így alakult.”

Tavalyelőtt Erzsébetet sok sérülés hátráltatta, mindkét sípcsontjában csonthártya-gyulladás alakult ki, úgy érezte sok volt a megtett táv. Úgy gondolta próbál a saját érzései alapján edzeni, így miután tavaly januárban szakított edzőjével, azóta egyedül készül, ám kilátásban van a közös munka egy új trénerrel.

„Nagyon jó visszagondolni 2021-re. Az év eleje óta edző nélkül készültem, ráadásul a koronavírus a mai napig itt van, így nem lehetett tudni, mikor melyik versenyt mondják le. Készültem is, meg nem is, ehhez képest remekül sikerült az esztendő. Februárban egy hatórás versenyen, majd a tihanyi One Way Ticket eseményen vettem részt. Aztán jött a száz kilométeres Mamma Montana, amelyről le akartak beszélni, mondván, a pálya második fele elég szintes, nem biztos, hogy menne. Végül Gaál Szabolcs biciklis kísérőmmel sikerült, ráadásul magamhoz képest elég jó időt is produkáltam. Majd a Don Quijote jótékonysági futás és a Korinthosz 160 következett, majd az EMU hat napos esemény. Fantasztikus emberekkel futhattam egy pályán, amiért hálás vagyok. Magyarok közül Bozó Pali bácsi, Rakonczay Gábor, Szarvas Mátyás, Sümegi Elemér, Balogh Ádám, Kovács Ádám, de élmény volt Camille Heront társasága is és természetesen még sorolhatnám. Szezon után fáradt voltam, ám sikerült a középmezőnyben végeznem, majdnem 470 kilométert teljesítettem. Itt sajnos a szokásos gyomorproblémák miatt majdnem egy egész nap kimaradt. Bízom benne, hogy idén ismét részt tudok venni, s több felkészüléssel és tapasztaltabban jobb eredményt érhetek majd el. Októberben a 48 órás magyar bajnokságon második lettem, miután 225.527 kilométert tettem meg.

Meg kell tanulnom jobban frissíteni, és egy nagy tudással rendelkező kísérő is rám férne.”

Erzsébet a mai napig szeret túrázni, ha szabadideje van, és már teljesítette a futását, a természet felé veszi az irányt. Régebben sokat kerékpározott, ám mostanában szűkös az ideje. Ha szüksége van kiegészítő edzésre, akkor bringázik, a sérülésekkel tűzdelt időszakban sokat tekert.

„Az Ultrabalatont csapatban már sokszor teljesítettem, ám idén van nevezésem az egyénire. Szeretném megpróbálni, ha mást nem is, tanulni belőle. A Korinthosz 160-ra kisorsoltak, így ott leszek a rajtnál, ám most többet és tisztességesebben szeretnék készülni rá, mint tavaly. A Salomon Szentlászló Trail a koronavírus miatt két éve elmarad, ám idén remélem, megrendezik, s ott lehetek. Igaz, az elmúlt két évben nem sokat futottam terepen, inkább aszfaltos futásaim voltak, így ez még kétséges. Az EMU hatnapos versenyen ismét részt szeretnék venni, remélem, ez összejön.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!