Zsiros Márk nem bírta sokáig futás nélkül, és az akadálysportra váltott

Vágólapra másolva!

2022.05.13. 14:56

Címkék

Saját futócsapata is van a Békéscsabai AC egykori versenyzőjének, akit „Élj-Szeress-Fuss” néven ismerhetünk a közösségi oldalakról.

Zsiros Márk a Testnevelési Egyetemen végzett mint testnevelő, gyógytestnevelő, egészségfejlesztő tanár, de van atlétikaedzői képesítése is. Már gyermekkorában aktívan sportolt, nyolc éven át volt a Békéscsabai Atlétikai Club versenyzője, amelynek színeiben közép- és hosszútávfutásban ért el kimagasló eredményeket Urbanikné Rosza Mária háromszoros olimpikon tanítványaként.

„Többszörös korosztályos országos bajnok és utánpótlás-válogatott kerettag is voltam – mesélte. – Középtávfutásban a fő számom az ezerötszáz méter volt, amelyben nagyon gyors voltam, tizenhat-tizenhét évesen 2:40-es ritmuson belül is tudtam futni, a legjobb időeredményem 3 perc 57 másodperc. A versenyeken sokszor a gyorsaságomra támaszkodtam: beálltam a második vagy harmadik helyre, az utolsó négyszáz méteren, azaz az utolsó körben robbantottam, így számtalan versenyt tudtam megnyerni. Ezen kívül nyertem mezei országos bajnokságokat és hosszabb távokat is, tíz kilométeres utcai ob-n is állhattam a dobogó tetején.”

Örömmel emlékszik vissza a gyermek- és serdülőkorára, amely neki egyet jelentett az edzésekkel és a versenyekkel. Sok helyen járt, az országon belül szinte mindenhol megfordult, versenyzett Debrecenben, Miskolcon, Budapesten a – régi – Puskás Ferenc Stadionban, a Syma-csarnokban, valamint az Ikarus Sporttelepen, amely a kedvenc pályája volt. A válogatott viadalok többnyire külföldön voltak, például a szlovákiai Nyitrán.

A futás mellé később „bekúszott” az akadályfutás, a Spartan Race, és megjelentek az OCR-versenyek is.

„Amikor bekerültem a Testnevelési Egyetemre, viszonylag vékony alkatú srác voltam, mint a legtöbb középtávfutó. Ott viszont elég kemény, erőt igénylő követelményekkel szembesültem, mint például gyűrűn a húzódzkodás és tolódzkodás vagy kötélen a függeszkedés. Nagyon sok erőgyakorlat volt, és rájöttem az első félév után, hogy ezen a téren is fejlődnöm kell.”

Mielőtt nekiindult volna az akadályfutó-versenyeknek, jött egy átmeneti időszak az életében, és mintegy két évig egyáltalán nem futott. Erősített, járt thai-boxra, de a küzdősportot egy sérülés miatt abba kellett hagynia.

FUTÁS 2022 – MEGJELENT!
Megjelent Futás 2022 magazinunk, amely most leginkább az ultrafutásra fókuszál Erős Tiborral, Fogarasiné Veres Krisztinával, Ferenczi Istvánnal és Dombi Tiborral, de sikerült elérnünk a litván Aleksandr Sorokint is, továbbá írunk a Spartathlon hőskoráról és arról is, korosztályok szerint mire érdemes figyelniük az ultrásoknak. De megjelenik a magazinban az akadálysport, a terepverseny, a babakocsis futás is. A 84 oldalas kiadvány kapható az újságosoknál, az ára 695 forint.

„A futás nekem mindig is nagy szerelem volt. Amikor megláttam egy futót az utcán, szinte belefájdult a szívem, főleg, miután abbahagytam. A thai-boxban szerzett sérülésem után fél évig nem csináltam semmit, és mivel már nem bírtam magammal, újból futni kezdtem. Az elején nagyon rossz érzés volt, hogy az a versenyző, aki korábban voltam, milyen messze van egykori önmagamtól, és mivel meglehetősen maximalista vagyok, nagyon nehezen viseltem.”

Aztán 2018-ban jött egy ötlet, hogy kipróbálja az akadályfutást.

„A Brutálfutáson indultam, ami szerintem a legkönnyebb akadályfutás, lévén ott nincsenek mászások, csak lábbal teljesíthető akadályok: gumikerekeken, szénaboglyákon kell átmenni jó saras pályán, igazából bulifutás az egész. Ez volt az első ilyen jellegű megméretésem, majd még egy-két hasonló versenyen is részt vettem. Ekkor néhány ismerősöm ajánlotta, hogy mivel van hozzá ügyességem, próbáljam ki magam a Spartan Race-en is, így 2019-ben már komolyabban elkezdtem készülni rá. Orfűn indultam a Spartan Beasten, ami huszonegy kilométer volt, elég nehéz akadályokkal. Ahhoz képest, hogy nem készültem akadályokkal, elég jól sikerült – csupán három hibám volt. Harmadik lettem a korosztályomban, viszont nagyon elfáradtam, és akkor jöttem rá, hogy nem lehet csak futással felkészülni.”

Ezután volt még egy hasonló versenye Veszprémben, ahol sikerült begyűjteni egy második és egy harmadik helyet. Elmondása szerint ekkor már jobban mentek neki az akadályok, illetve az akadályok és a futások közötti egyensúlyt is kezdte érezni.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!