Fáradásos törése után visszatért, és nyert a Korinthosz 80 kilométeres távján

Ötödik alkalommal ért be a célba a Korinthoszon, de először győztesként.

Szinte hazajárok a Korinthoszra, ez a kedvenc versenyem – mondta a Csupasportnak Szkridon Gellért. – Márkus Öcsiék beleteszik szívüket-lelküket a rendezésbe, le a kalappal előttük, remek eseménnyé nőtte ki magát. Kiváló a légkör, családias a hangulat, a legjobb futók vesznek részt. Mi kell még? Való igaz, korábban kétszer teljesítettem a százhatvan kilométeres távot, és immár háromszor a nyolcvanasat. Kétezertizenhatban futottam először a nyolcvan kilométert, majd a következő évben is ezt teljesítettem, kétezertizennyolcban és kétezertizenkilencben aztán a százhatvanason értem célba. Kétezerhúszban száz kilométernél fáradásos törés miatt abba kellett hagynom a versenyt, tavaly pedig segítőként vettem részt az eseményen, az érsekcsanádi frissítőponton dolgoztam. Most a sérülésem után ismét futottam, nem is sikerülhetett volna jobban.

A verseny előtt gondolt arra, hogy győzhet is?

Egyáltalán nem fordult meg a győzelem a fejemben, mivel a rajtnál tudtam, hogy vannak nálam sokkal jobb futók is a mezőnyben. Ott volt Szabó Gábor, aki remek eredményeket ért el az elmúlt huszonöt évben, de megemlíthetem Puskás Mátét, aki az utóbbi időben sorra nyerte a versenyeket. Előzetesen kettejüket tartottam a legesélyesebbnek, aztán az első frissítőpontnál sikerült elhúznom, a depózásnál nyertem egy kis időt. Negyven kilométernél elkezdtem lassulni, arra számítottam, hogy beérnek, ám nem így lett. Talán a meleg őket is megfogta, én is amiatt lassultam le.

Puskás Máté végül kiszállt, a második helyen célba érő Szabó Gábort pedig húsz perccel előzte meg.

Ennek ellenére végig bizonytalanság volt bennem, nem nézegettem az időeredményeket. Végig arra számítottam, hogy beérnek, szinte vártam, hogy mikor történik meg. Amikor beértem Szekszárdra, akkor tudatosult bennem, hogy meglehet a győzelem. Végül sikerült nyernem, nagyon boldog voltam, hiszen az általam nagyon szeretett Korinthoszon először állhattam a dobogó legfelső fokára. Korábban voltam már második a százhatvanason, ám mégiscsak az aranyérem az igazi. A helyezésemet tekintve erre az eredményemre vagyok a legbüszkébb, ám az időm lehetett volna jobb, korábban futottam már jobbat a nyolcvanas távon. Emiatt van egy kis hiányérzetem. Ha őszinte akarok lenni, sokkal jobb időre számítottam, néhány éve hat óra negyvenöt perc alatt értem be, ráadásul most úgy éreztem, jobban felkészültem a versenyre.

Említette, hogy kétezerhúszban fáradásos törést szenvedett a Korinthoszon. Mi történt?

Futás közben minimális fájdalmat éreztem a sípcsontomban, olyan volt, mintha a csonthártyám lenne begyulladva. Száz kilométernél aztán nem bírtam tovább, ki kellett szállnom, majd kiderült, hogy fáradásos törést szenvedtem. Most már tudom, hogy a rossz cipőválasztás alaposan közrejátszott ebben.

Gipszet nem kaptam, ám másfél hónapot mankóztam, majd néhány hónap pihenő következett. Ezután elkezdtem sétálni, majd lazán kocogni, aztán a tavalyi Budapest Maraton volt az első versenyem a sérülés után. Tizennégy hónap kihagyás után versenyezhettem újra. Aztán a mostani Korinthosz volt felépülésem után az első ultraversenyem, kíváncsi voltam, probléma nélkül le tudom-e futni a távot, szerencsére semmit sem éreztem a sérülésből.

Mi volt a legnehezebb a mostani versenyen?

Hogy néz ki az év hátralévő része? Melyik versenyen vesz részt legközelebb?

A Korinthosz volt az idei főversenyem, legközelebb pedig a Budapest Maratonra megyek. Ezután rendezik a Vadlán Ultra terepversenyt, ide még nem neveztem, ám ha még lehet, akkor szeretnék részt venni rajta. Sok jót hallottam róla, családias rendezvény, szép a környék. Ha ott leszek, biztosan nem a minél jobb helyezésre hajtok majd, az igazi örömfutás lenne.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!