Hatnapos futás: Rakonczay magyar csúcsa, Maráz korosztályos világrekordja

Még egy éve sincs, hogy Rakonczay Gábor hosszabban mesélt nekünk egyik legkedvesebb napjáról, amikor több mint 800 kilométert teljesítve célba ért az EMU 6 Day Race igencsak hosszú versenyén. Élete első balatonfüredi kihívásán nagy célja volt a „kerek szám” elérése, és sikerült is neki. Most azonban jócskán megdöntötte saját rekordját, hiszen 844.1 kilométerrel új magyar csúcsot ért el. Elképesztő volt Maráz Zsuzsanna teljesítménye is, a 760.5 kilométer nemcsak hazai rekord, hanem korosztályos világcsúcs is, a korábbi magyar rekorder Nagyné Bakucz Krisztina volt 714.3 kilométerrel.

Az EMU 6 Day Race jellegzetessége, hogy egy nem túl hosszú pályán futnak körbe és körbe a versenyzők csaknem egy héten keresztül. Mindenki annyit alszik, amennyit akar, annyit pihen, amennyihez kedve van, és természetesen annyit fut, amennyit bír.

Értelemszerűen nem sprintversenyre kell gondolni, egy ilyen brutálisan hosszú futásnál a gyorsaságnál fontosabb az állóképesség: ha a 844 kilométert nézzük, az is napi átlagban 140 kilométert jelent – egy napra sem kevés, hát még hat napon keresztül.

Érdekes, hogy mennyire keveset tudunk ezekről a hatnapos versenyekről, pedig igen veretes múlttal büszkélkedhetnek. A krónikák szerint már az 1870-es években rendeztek ilyen futóeseményeket, mégpedig egy száz évvel korábbi jeles teljesítmény tiszteletére: 1773-ban ugyanis Foster Powell Londonból Yorkba ment, majd vissza, hat nap alatt 400 mérföldet, azaz 640 kilométert megtéve. Az első igazi versenyeket New Yorkban és Chicagóban rendezték, később Londonban is rajthoz állhattak a vállalkozó kedvű sportemberek, sőt 1876-ban már a hölgyek is lehetőséget kaptak, akkor Mary Marshall 376 kilométeres eredménnyel győzött. Hihetetlen, de a férfiak már 1880-ban átlépték a 900 kilométeres távot Frank Hart révén, majd nyolc évvel később George Littlewood 623 mérföldet futott, ami valamivel több mint 1000 kilométer. A XIX. század végén ez a versenyforma volt az egyik legnépszerűbb a futók között, elképesztő pénzdíjakkal, Hart például 17 ezer dollárt keresett, ami mai értéken sem rossz, hát még akkor.

A modern korban „természetesen” Janisz Kuroszról szóltak a hírek, háromszor is ezer kilométer fölött futott, 2005-ben 1036-ig jutott megdöntve saját világrekordját.

A balatonfüredi versenyről Facebook-oldalán a háromszoros Spartathlon-győztes Lubics Szilvia is megemlékezett.

„Körözni egy nem egészen kilencszáz méteres pályán hat napon át. Szerintem van értelme: újra és újra megtapasztalni, hogy minden gödörből ki lehet mászni és ezt megmutatni másoknak. Nem azoknak, aki csak legyintenek, hogy na persze, nekik könnyű, nincs jobb dolguk mint futkosni, hanem azoknak, akiknek átjön ennek a lényege. Akik erőt tudnak meríteni az ő példájukból, és az életük bármely kihívását könnyebben, több hittel tudják megélni.”

Lubics Szilvia kiemelte, tegyük meg mi is, hogy volt még egy igazi bajnoka a balatonfüredi hat napnak: Bozó Pál, aki 468.3 kilométerig jutott – 83 évesen!

nyitó kép: Rakonczay Gábor/Facebook