Seprűnyelekből készült a szlalompálya, de a magyar világbajnok így is imádja a vizet

„Kiskoromban sokféle sportot kipróbáltam, iskolásként kezdtem el kajakozni, amit nagyon megszerettem – mondta Süveges Lilla világ- és Európa-bajnok vadvízi evezős, sárkányhajós. – Szép eredményeket értem el versenyeken is, ám tudtam, hogy egy erős egyetem mellett nem lehet hosszú távon napi két-három edzést végezni. De elmondhatom, hogy a síkvízi kajak volt minden ma is űzött sportom alapja.”

Később az egyetem mellett, amikor a kajak kicsit már háttérbe szorult, elkezdett a nem olimpiai sportok irányába sodródni. Egy kajak-kenu versenyen figyelt fel a raftingra.

„A férficsapat tagokat keresett, és odamentem hozzájuk megkérdezni, van-e lánycsapat, merthogy én is szerettem volna versenyezni. Korábban, még aktív kajakosként egyszer volt lehetőségem kipróbálni a raftingot, és már akkor nagyon megtetszett a vadvíz. Mondták, hogy nincs lánycsapat, de ha összehozok egyet, akkor lesz.”

Lilla a kezdetekben nagyon sok segítséget kapott a fiúktól, együtt edzettek, és megtanították minden hasznos dologra. Megalakult egy olyan női csapat, amellyel már el tudott indulni rangos nemzetközi viadalokon. A versenyszerű kajakozás befejeztével egy másik nem olimpiai sport, a sárkányhajózás is bekerült az életébe.

„Az egykori kajakostársakkal, a régi egyesületem tagjaival összeültünk, és elindultunk sárkányhajóversenyeken, amelyek akkoriban egyre népszerűbbek lettek Magyarországon. A két sport párhuzamosan is ment, mellettük az egyetemeket is el tudtam végezni.”

Adódik a kérdés, hogy egy olyan országban, ahol nincsenek vadvizek, hol lehet edzeni. Legtöbbször külföldre járnak evezni, de máshogy, sajátos módon is meg lehet oldani.

„Volt olyan időszak, hogy a Hajógyári-sziget bejáróhídjáról aggattunk le seprűnyeleket, és abból készítettünk szlalompályát. Amikor vasárnap kora reggel jöttek ki a szórakozóhelyről az emberek, ott tapsoltak nekünk, és kérdezgették, hogy mit játszunk a gumicsónakban.

Sokszor evezünk a Dunán, ha sikerül kölcsönkérnünk hajót, mivel sajátunk sajnos nincsen. De főleg külföldre járunk hétvégente edzeni, elsősorban Szlovéniába, Szlovákiába, Boszniába és Ausztriába.

Lilla a csapatával Abu-Dzabiban, Tibetben, Boszniában, Grúziában, Amerikában, Kínában és Dél-Koreában is versenyzett már. Párhuzamosan szerepel raftingban és sárkányhajóban, és ha minden jól megy, egy évben akár két Európa- és két világbajnokságon is részt tudnak venni, ez persze attól is függ, hogy tudják-e fedezni a versenyek költségeit.

„Raftingban az volt a legemlékezetesebb, amikor sikerült kijutni Tibetbe, ahol 4500 méter magasan fekvő helyeken versenyeztünk. Május végén Boszniában jártunk a világbajnokságon, azt azért szerettük, mert nagyon jóban vagyunk a bosnyák fiúcsapattal, és nagyon jó hangulatú a verseny, tudtunk gyakorolni, a pályát is jól ismertük.

Sárkányhajóban kiemelkedő volt, amikor kijutottunk a tajvani világjátékokra, ahol ezüstérmesek lettünk. Hatalmas élményt adott már az is, amikor a megnyitóünnepségen bevonultunk az óriási, csaknem ötvenezres stadionba.

Lilla elmesélte, hogy nem mindig ugyanazok az emberek vannak a csapatban, folyamatos a fluktuáció, külföldre költözés, gyermekszületés, munka, tanulmányok vagy éppen a verseny és edzés költségei miatt. Van egy bő keretük, és mindig megbeszélik, ki mikor melyik bajnokságra tud eljönni. Raftingban négy-, illetve hatszemélyesek a versenyszámok, egy-egy tartalékkal. Sárkányhajóban tíz- és húszfős hajók vannak, ott van vegyes, női, illetve férficsapat is. Nem is tudna választani a két sportág közül, mert mind a kettőt másért szereti.

„Nagyon jó kapcsolatot építettem ki a versenytársakkal, izgalmas minden utazás, rengeteg élményt lehet szerezni. Sok nehézség is van, a szervezési feladatok főleg rám hárulnak, a támogatásokat szinte sosem kapjuk meg, de ott lenni, az nagyon izgalmas.

Annak ellenére, hogy erősek vagyunk fizikailag, raftingban a vadvíz ismeretét pótolnunk kell, emiatt le vagyunk maradva sok esetben, főleg az új, kevésbé ismert helyszíneken. Szerencsére így is számos rangos nemzetközi eredményünk született.

Lilla szeptember elején Csehországban járt a sárkányhajó-vb-n, ahol a magyar delegáció csapatvezetője, egyúttal egyik legtöbb számban induló versenyzője volt, és számos remek eredményt értek el.

„A versenyt már nagyon vártuk, hiszen a koronavírus miatt ebben a sportban is kimaradt néhány év. Szédületes mezőny jött össze, profi csapatokkal. Thaiföld és Kína szinte verhetetlen volt, Magyarország volt az egyetlen ország, amelynek mégis sikerült megelőznie őket néhány számban.”

Lilla a senior mix tízüléses hajóban lett világbajnok, 2000 méteren tudott győzedelmeskedni a csapat és megtörni az ázsiai hegemóniát. Három számban ezüst-, további három versenytávon pedig bronzérmet szerzett társaival. A magyar válogatott – a masters versenyzőkkel együtt – összesen 27 érmet szerzett, felnőttversenyszámokban négy aranyérmet gyűjtött be.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!