Tizenkét óra után még az utolsó volt, végül megnyerte az országos bajnokságot

Megvédte címét a 48 órás ob-n. Egyértelműen az aranyérem megszerzését tűzte ki célul?

A rajt előtt nem tudtam, mire számíthatok, ugyanis nehéz éven vagyok túl – mondta a Csupasportnak Drabik Krisztina, akivel korábban már hosszabban beszélgettünk, többek között arról is, milyen kellemetlen következményekkel járhat az ejtőernyőzés. – Márciusban koronavírusos lettem, s visszaesett az állóképességem és a teljesítményem is. Azóta gyakorlatilag egyetlen ultratávú futáson vettem részt, az is csak hatórás volt. Éppen emiatt nem tűztem ki konkrét célt. Tavaly is megnyertem a 48 órás ob-t, akkor háromszázöt kilométert tettem meg. Csak a rajt előtt tíz nappal döntöttem el, hogy indulok a versenyen, tehát nem készültem rá célirányosan. Mégis kíváncsi voltam rá, most mire vagyok képes.

A hónapokig tartó nehézségeket követően az idei győzelmemet nagyobb sikerként könyvelem el, mint a tavalyit. Kevesebb lett a megtett kilométerem, mint akkor, de most nagyobb tapasztalattal álltam oda a rajthoz, mint korábban, úgy érzem, ezt tudtam kamatoztatni. Elégedett vagyok a teljesítményemmel. 24 órás ob-ról van második helyem, s hatnapos világkupáról bronzérmem. Szeretem a körözős versenyeket.

Milyen volt az esemény?

Őszintén megmondom, hogy a pálya jelölése nem volt optimális. A burkolat sem volt jó, murvás és térköves részek voltak, ám akadt nagyobb probléma is: volt egy olyan része az útvonalnak, ahol teljesen beszűkült a pálya. Volt olyan időszak, amikor egyszerre több futam folyt, ilyenkor nagyon sok futó volt a pályán, akik más-más iramban haladtak. A beszűkült résznél jobban kellett koncentrálni és a futók többsége kiesett a felvett ritmusból, annak ellenére, hogy a többség nagyon figyelt a másikra is. Ráadásul ezzel egy időben Backyard Ultra-vb is ment, így az ottani eseményen részt vevők szembejöttek velünk. Gyakorlatilag két különböző rendezvény futói szaladtak egymással szemben, a fejlámpával pedig egymás szemébe világítottak. A pálya ezt a részét kockázatosnak tartottam.

Hogy érezte magát futás közben?

Most az első tizenkét órában totálisan energiatakarékosan futottam. Ekkor az utolsó helyen voltam, ám tudtam, itt több napban kell gondolkodni.

Tizenkét óra után növeltem a tempót, s azok, akik az elejét megnyomták, elfáradtak. Ekkor elkezdtem előzgetni, behoztam a lemaradásom, majd az élre kerültem, s egyre nagyobb előnyöm lett.

Egy rossz lépés miatt elkezdett fájni a térdem, muszáj volt visszavennem a tempóból. Tudtam, hogy mennyivel vezetek, így tisztában voltam azzal, hogy belefér, ha sétálok is. A második napon sokat pihentem, s amikor úgy éreztem, hogy ideje kimenni a pályára, akkor nekiveselkedtem. Teljesen kézben tartottam a dolgokat. Szeretném megköszönni segítőimnek, Szabó Gábornak és Réz Eszternek a munkájukat, valamint minden futónak gratulálok az eredményéhez.

Hogy néz ki a közeljövője?

Az ehhez hasonló versenyeket rendesen ki kell pihenni fizikailag és mentálisan is. Erre az évre már nem tervezek semmit, s az év vége felé derül ki, hogy jövőre milyen eseményeken veszek majd részt.

fotók: Váry Krisztina

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!